DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyik kétperces hozzászólásban már elmondtam azt az indító gondolatot, amit most is szeretnék érvként elmondani. Hogy az önkormányzati igazgatásban, a közigazgatásban hatékonyabb munkavégzésre, jobb minőségű munkavégzésre akarják ösztönözni a köztisztviselőket, az egy helyes célkitűzés. Az a célkitűzés, hogy az állampolgárok minél jobb kiszolgálása legyen a köztisztviselők legfontosabb feladata, ugyancsak azt gondolom, egy helyes célkitűzés. Tehát nem az a cél, amiről beszélnek, nem azt szeretném megkérdőjelezni, hanem arról szeretnék beszélni, hogy ez a módosítás arányos eszközt jelent-e ennek a célnak az elérése érdekében, vagy sem, amelyet az előterjesztők benyújtottak az Országgyűlésnek.

Az expozéban Kósa Lajos képviselő úr, polgármester úr mondott egy mondatot, hogy a mai helyzetben gyakorlatilag ha valaki bejár a munkahelyére, akkor nem lehet kirúgni, magyarul ha csak annyit teljesít, hogy bemegy a munkahelyére, nyilván ebben van egy kis barokkos túlzás, hiszen ennél sokkal több lehetőség áll rendelkezésre a munkáltatóknak, és én el tudom képzelni lelki szemeimmel azt a debreceni polgármesteri hivatali dolgozót, aki egyébként semmi mást nem tesz, csak bejár a munkahelyére már évek óta, és Kósa Lajos polgármester úr és a jegyzője nem talál eszközt vele szemben. Ez nyilvánvalóan egy költői túlzása az előterjesztőnek, hiszen ma is vannak olyan munkáltatói eszközök, amelyek azt a célt szolgálják, hogy azt a köztisztviselőt, aki nem úgy teljesít, ahogyan kell, rászorítsák egy jobb minőségű munkavégzésre.

Ugyanakkor azt is helytelennek tartom, hogy itt a kormány az extrém esetekből kiindulva kíván jogszabály-változtatást elérni, hiszen azt senki nem tagadja, hogy ugyanúgy a köztisztviselők és a közalkalmazottak között, mint az élet bármelyik területén, vannak olyanok, akiket nem lehet tisztes munkára fogni, de nem szabad ebből kiindulni, mert a köztisztviselői kar általában nem ilyen. Azt gondolom, a kormánytisztviselőkről szóló törvénynél is már rendkívüli módon sértő volt ezekre a szakemberekre az, hogy abból a néhány extrém esetből akartak általánosságot csinálni, és ebből kiindulva készítették elő a jogi szabályozást. Ezért azt hiszem, nem túlzás, ha ezt a köztisztviselők elleni hangulatkeltésnek tartom. Ha arra a hangulatra akar felülni a kormányoldal vagy akarnak felülni a Fidesz képviselői, amit egy-egy ember érez, amikor nem jól szolgálják ki őt a polgármesteri hivatalban, ilyen mindig van. Nem hiszem, hogy van Magyarországon olyan ember, aki ügyfélként ne érezte volna úgy, hogy nem kap adott esetben megfelelő kiszolgálást. Ez akkor is így van, ha egyébként én legalábbis azt tapasztalom a mindennapokban és a politikusi munkám során, hogy a polgármesterek és a jegyzők ügyelnek arra, és egyre inkább megkívánják a köztisztviselőiktől, hogy megfelelően kiszolgálják az állampolgárokat, mert ők is tudják, hogy ez róluk is kiállít bizonyítványt.

Tehát én nem gondolom, hogy teljesen eszköztelen lenne ma egy munkaadó, egy munkahelyi vezető a köztisztviselőivel szemben. Ezért én azt szeretném kérni a kormányoldaltól, hogy hagyjanak fel ezzel a hangulatkeltéssel, mert nagyon sok tisztességesen dolgozó köztisztviselő érzi ettől rosszul magát. És hogy két hónapos felmentéssel bárkit indoklás nélkül ki lehet tenni az utcára, ezt elmondtam a kormánytisztviselőkről szóló törvénynél, most is elmondom, ez egyszerűen így, ebben a formában, ahogy idehozták, embertelen.

(23.40)

Ugyancsak szóba került itt a vitában, és az előterjesztőnek az is a célja, hogy több vezetői tisztséget lehessen betölteni, létrehozni az államigazgatásban, az önkormányzati igazgatásban. Kovács Zoltán képviselő úr, polgármester úr egyenesen azt állította, hogy erre azért van szükség, hogy hatékonyabban működjön a szervezet. Én ezt súlyos tévedésnek tartom. Nekem legjobb szakmai meggyőződésem az, hogy egy szervezet hatékonyságát nem az bizonyítja, ha minél több vezetői tisztség van, sőt bizonyos esetben kifejezetten alacsony hatékonyságot eredményez az, ha minden vezetőre jut, mondjuk, egy vagy két beosztott, vagy mondom fordítva, egy vagy két beosztottra jut egy vezető. Ilyen formában hatékonyan működő szervezetet nehéz elképzelni.

Sőt, azt gondolom, hogy miután a Parkinson-törvény módjára terjeszkedik az államigazgatási apparátus, időnként kifejezetten jót tesz a szervezetnek, ha a döntéshozó olyan döntést hoz, hogy csökkenti a döntési szintek számát, csökkenti a vezetői szintek számát. Nem akarok inszinuációt elkövetni, hogy bemondjam annak a kormánypárti képviselőnek a nevét, aki egyetértően bólogat, de azt hiszem, hogy ezek az érvek talán érdemesek szakmai megfontolásra is.

Néhány extrém példa itt elhangzott a vita indulatosabb részében. Én nem ezt akarom visszahozni, csak egyszerűen annak az ellentmondásosságára szeretném fölhívni a figyelmet, hogy extrém példákkal érveltek a kormánypárti képviselők, hogy miért van szükség erre a változtatásra. Méghozzá olyan extrém példákkal, amiket egyébként nem kellett volna tűrni, nem kellett volna, hogy ez így legyen. Tehát amikor fideszes képviselőtársaim azt mondják, hogy szégyen, hogy egy közokirat-hamisítás miatt elítélt jegyző a tisztségében van, az tényleg az. És én azt gondolom, hogy ezt nem kell eltűrni. Erre a ma hatályos jogi szabályok is biztosítanak egyébként lehetőséget, hogy az ilyen vezető államigazgatási tisztviselő ne dolgozzon a helyén. Mert valóban különösen érzékeny, ebből a szempontból persze minden bűncselekmény érzékeny, de egy ilyen típusú bűncselekményt, ami különösen veszélyes az államigazgatásban, nem kell eltűrni. Tehát ebben szerintem egyetértésben vagyunk.

Az már egy kicsit, hogy mondjam, pikánssá teszi a dolgot, hogy ez az érv leghangsúlyosabban Gelencsér Attila képviselő úrtól hangzott el, aki Somogy megyei politikus társam ugyancsak, és neki ugyanúgy tudni kell, mint ahogyan ezt én tudom, hogy 2007-ben a fideszes többségű és fideszes polgármesterű Kaposvár város hozta meg azt a döntést, hogy a jogerősen sikkasztásért elítélt kaposvári, 100 százalékos önkormányzati tulajdonú cég vezérigazgatóját nem akarták felmenteni. Pedig többször kezdeményeztük, de ők úgy gondolták, hogy ez egy jóhiszemű sikkasztás a városgazdálkodási vállalat élén, és azóta is ő vezeti egyébként ezt a céget. Ott meg lett volna a jogi lehetőség, hogy megváljanak ettől a sikkasztásért jogerősen elítélt vezetőtől, mégsem tették. Úgyhogy ebből az erkölcsi magaslatból lehet egy kicsit lejjebb szállni a Somogy megyei fideszes képviselőknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer előhozni az arányosság kérdését. Már egy kétperces hozzászólásnál beszéltem erről, de még egy érvet szeretnék emellé tenni. Arányosságot számon kérni egy olyan rendszeren, ahol azok, akik szemben állnak egymással, egy személy, egy kiszolgáltatott munkavállaló és egy szervezet, egy intézmény, és azonos eszközöket adni az ő kezükbe, éppen hogy ellentétes hatású, és aránytalanságot eredményez. Amikor a munkavállalóval közli a munkaadója, jelen esetben a köztisztviselővel, hogy indokolás nélkül ki vagy rúgva, akkor az ő lehetőségei iszonyatos mértékben beszűkülnek.

Ha a munkaadó közli a munkáltatójával, jelen esetben, mondjuk, a jegyzővel, hogy élni kívánok a jogszabály adta lehetőséggel, és két hónapos felmondással el kívánok távozni a munkahelyről, a cégnek sokkal több lehetősége van. Hiszen két hónap alatt van módja munkaerőt átcsoportosítani, van módja új szakemberről gondoskodni, van módja akár azt mondani, hogy akkor ezt létszámleépítésnek tekintem, és máshogyan osztom meg a munkát, és ezt a feladatot mások fogják elvégezni. Tehát sokkal több lehetősége van ellátni, elláttatni a munkát, míg az egyes ember kiszolgáltatottságát megkérdőjelezni, azt hiszem, nem lehet ebben az esetben.

Képviselőtársaim tapasztalhatták, hogy a mostani hozzászólásomnál, egyébként is törekszem erre, nem politikai vádaskodásba fogtam, hanem szakmai érveket sorakoztatok föl amellett, hogy miért nem lenne célszerű ezt ilyen módon elfogadni. De higgyék el képviselőtársaim, mindenféle politikai címkézés nélkül, nagyon sok köztisztviselővel találkoztam az elmúlt időben. Nemcsak azért, mert politikusként ez dolgom, hanem talán azért is, mert én egész életemben vagy köztisztviselőként, vagy politikusként dolgoztam. Nekem ez a tanult szakmám. Közigazgatási szakjogászként elég sok olyan volt kollégával találkoztam az elmúlt időben, aki erre tette föl az életét, aki elhitte az egymást követő politikai kurzusoknak, hogy lehet köztisztviselői életpályát építeni.

És ma rendkívül nagy a félelem ezek között az emberek között. Tételezzük föl, hogy minden szó szerint úgy van, ahogy ezt a fideszes képviselők mondták, hogy itt nem lesz sem politikai tisztogatás, sem egyéb boszorkányüldözés, amivel ezek a csúnya ellenzéki képviselők fenyegetik őket. De higgyék el, képviselőtársaim, már az is, hogy elhangzottak számok, hogy milyen arányú létszámleépítés lesz az államigazgatásban, már az is, hogy ezeknél a törvényeknél folyik egy hangulatkeltés a köztisztviselők ellen, önmagában félelmet kelt. És higgyék el, hogy a megfélemlített beosztott, a megfélemlített szakember szakmai teljesítménye lényegesen kisebb és alacsonyabb annál, mint ha valaki egyébként motivált, és örömet lel abban, ha dolgát jól elvégzi.

A köztisztviselők természetéből fakad, a köztisztviselői kar természetéből fakad ez, és egyébként kötelezettsége is az én felfogásomban, hogy lojális a mindenkori kormányhoz, lojális a mindenkori hatalomhoz. Az a dolga egy köztisztviselőnek, hogy azokat a döntéseket, amelyeket a kormány hoz, azokat a törvényeket, amelyeket a parlament alkot, végrehajtsa. És a köztisztviselők általában ennek az elvárásnak meg is felelnek. Van persze néhány, a jó útról letérő ember, aki úgy gondolja, ha mindig egy kicsit jobban közelít a hatalmi pozíciót megtestesítő emberekhez, akkor ez neki majd valamilyen előnyöket biztosít. Ennek az államigazgatásban nem szokott jó vége lenni.

Ha itt most önök olyan változásokat fognak elérni ezzel a törvénnyel, ami azt a pályát jelzi majd a köztisztviselőknek, hogy az tud megmaradni, vagy az tud jól megélni, aki a kötelező és szükséges lojalitáson túl bármit bármilyen feltételekkel elvégez csak annak érdekében, hogy ő megmaradhasson a munkahelyén, és nem a törvényesség, a törvények végrehajtása az első, hanem a mindenen túli, akár túlteljesítő parancsvégrehajtás, akkor ez az egész magyar közigazgatásra rossz eredménnyel fog járni. Lehet, hogy most úgy gondolják, hogy nem, de azt hiszem, hogy már közép- és hosszú távon is ennek a legnagyobb kárvallottjai a magyar közigazgatási karon túl azok az emberek lesznek, akik ügyfélként egyébként független és méltányos elbírálást várnak, de nem kapnak mást, csak egyfajta igazodási kényszerhez rendelt köztisztviselők ilyen vagy olyan döntéseit. Nem jó ez a magyar közigazgatásnak, nem jó ez Magyarországnak. Fontolják meg az általunk elmondottakat! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)