DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha Kovács Zoltán képviselőtársam azzal akar a lelkiismeret-furdalásán enyhíteni, hogy minden egyes alkalommal belém rúg vagy megpróbálja belémtörölni a cipőjét, én vagyok elég nagyvonalú ahhoz, hogy efölött elnézzek. Értem én ezt a lelkiismeret-furdalást.

Szerintem ma nehéz egy polgármesternek hazamenni, és belenézni azoknak a köztisztviselőknek a szemébe, főleg előterjesztőként, akik egyébként nem örülnek ennek a szabályozásnak, sőt szerintük is félelmet kelt. Hogy Pápán pontosan mi a helyzet, azt nem ismerem, de a saját választókerületemben, Somogy megyében, Kaposváron igen, és nem hiszik el azt a köztisztviselők, amit ön mondott, polgármester úr, képviselő úr. Nem hiszik el! Mert számtalan olyan személyi döntés született az elmúlt időszakban - egyszer már neveket is fölsoroltam itt a parlamentben, most nem fogom még egyszer -, kiválóan fölkészült köztisztviselőket, azóta kormánytisztviselővé átalakított jogviszonnyal, indokolás nélkül, köztiszteletben álló, felkészült, képzett szakembereket állítottak föl úgy, hogy annyit sem mondtak utánuk, hogy jó napot. És ez az otthoni szakmai közvéleményt igencsak felháborította, mégpedig azért, mert aki utána került a helyére, annak nemhogy szakmai respektje nem volt abban a közegben, ahol pontosan tudják egymásról, hogy ki mennyit ér, hanem mindenki tudta róla, hogy csak azért került abba a beosztásba, mert meghatározott fideszes vezetőnek közeli kapcsolatát képezi.

Hiteltelenek ezek a mondatok, üresek, és nem hiszik el azok a köztisztviselők sem, akikre most ez a szabályozás vonatkozik. (Taps az MSZP padsoraiban.)