*

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nagy érdeklődéssel hallgattam a vitában elhangzottakat, köszönöm szépen mindenkinek az aktivitását és a hozzászólását. A vitában elhangzottakkal kapcsolatban nem fogok minden részletre kitérni, fő vonalakban a következőt szeretném mondani.

Tisztelt Képviselőtársak! Az elmúlt időszak politikai vitái, akár a Gyurcsány-korszak alatt, akár a Bajnai-kormány alatt, akár most, szinte mindegyikében, amikor a közigazgatásról volt szó, az közmegegyezés tárgyát képezte a parlamenti pártok között, hogy a magyar közigazgatás romokban hever, és hogy ezt a közigazgatást egyszerűen meg kell újítani. Most az nyilván önöknek is teljesen világos, hogy a magyar közigazgatás nem az elmúlt áprilisi választás óta hever romokban. A magyar közigazgatás egyik, nyugodtan mondhatom, vészkorszaka - volt néhány ilyen - mindenképpen az elmúlt 8 évhez kötődik. A szocialista kormányok Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai Gordon vezetésével az egyik legnagyobb lepusztítást hajtották végre a magyar közigazgatásban.

Nem csak arról van szó, hogy 13. havi bérelvonás, nem csak arról van szó, hogy Szetey államtitkár kinevezésével a humán oldalról szétdíbolták egyébként a köztisztviselők alkalmazási feltételeit. És nemcsak arról van szó, hogy mindenfajta teljesen felesleges és tulajdonképpen az egész köztisztviselői kart bosszantó üres szabályokat vezettek be, lásd a tervszerű, megelőző, ellenőrző, vezetői információs rendszer megkövetelése vagy akár az egyébként tényleg semmire sem jó teljesítményértékelési rendszer, amit a legtöbb esetben, bár rendkívül sok oldalból áll, és egyébként jó sok költséget jelent ezeknek a folyamatos kitöltése, el sem olvasnak sem a munkaadók, sem a munkavállalók, hanem arról is szó van, ne felejtsük el, hát ki volt az, aki a köztisztviselői munka és az önkormányzatok törvényes működése kapcsán megszüntette az ellenőrzési lehetőségeket, ha nem a Szocialista Párt.

Felszámolták a közigazgatási hivatalok törvényességi ellenőrzési kereteit, egyébként ezzel mintegy megszüntetve a köztisztviselők munkája ellenőrzésének a lehetőségét is. Azután ne felejtsük el azt sem, ha már a hitelességről van szó, hogy Magyarországon az elmúlt 20 évben a választások okán elkövetett alkotmányellenes rendeletben egyetlenegy ember volt felelősségre vonva, kedves Lamperth Mónika, az ön volt mint belügyminiszter. Az Alkotmánybíróság a választásokkal kapcsolatban egyetlenegy belügyminiszternek semmisítette meg a miniszteri rendeletét, az ön volt. Ennyit a szakmai hitelességről, meg arról, hogy kinek csengenek hitelesen a szavai vagy sem. Sőt, azt sem felejtsük el, hogy ön volt a belügyminiszter akkor, amikor az ön feladatául megnevezett Cigány Kisebbségi Önkormányzatot választási csalás miatt meg kellett ismételni, miközben egyébként az ön minisztériumának volt a felelőssége ennek a lebonyolítása. Na most, egyébként nyilván biztosan azért, mert a közigazgatásban hemzsegtek egyébként a Szocialista Párt által felkarolt kiváló, nagyszerű felkészültségű, nagy tekintélynek örvendő nemzetközi szaktekintélyek. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Meg is volt ennek a következménye egyébként, mert a közigazgatás kapcsán burjánzott el az, hogy tulajdonképpen a köztisztviselők feladatául szabható munkákat is mindenfajta külső szakértő céggel íratták meg, olyan munkákat végeztettek a köztisztviselők helyett külső szakértő cégekkel, amit egyébként nyugodtan ki lehetett volna adni köztisztviselőnek. Ja, és arról nem is beszélve, hogy emlékszem, minden egyes költségvetési vitában felállt az aktuális kormánypárti miniszter, és közölte, hogy nagy a bürokrácia, küzdeni kell ellene, el kell távolítani 30-40 ezer köztisztviselőt. Nem azt mondták, hogy a munkájuk rossz, vagy a jogszabályokat kell hozzá módosítani, hogy egyébként a felesleges terheket levegyük róluk, hanem úgy ab start ki kell rúgni 30-40 ezer embert. Azután persze mindig az lett belőle, hogy gomba módra szaporodtak a mindenfajta háttérintézmények, azután már a kistérségi működésnek is olyan gazdag tárháza lett, hogy igazából ember legyen a talpán, aki érti még a magyar közigazgatást.

Nos, ezen túl sajnos azt kell mondanom, és itt jól kijött a vitában a következő, azt hiszem, talán a jobbikos képviselők írták le ezt a helyzetet. Valóban, hogyan is néz ki most ez a pálya? Bekerülök fiatalon, és pontosan tudom, kiszámolom, akármit csinálok - persze ironizálok -, mert ha bejárok dolgozni, és a rám kiszabott feladatot úgy-ahogy elvégzem, nem kell, hogy lelkiismeretes legyek, de mondjuk, legalábbis bent tartózkodjam a munkahelyemen, és tudjam adminisztrálni, hogy dolgozom, 25 évesen elkezdek dolgozni, a jobbikos képviselőtársunk jellemezte ezt így, és egyébként 60 éves koromig ki tudom számolni, mennyit fogok keresni. Mindegy egyébként, amúgy hogyan dolgozom. Na, most akkor kérdezem ezt: ebben azután mi a motiváció? Mi az, ami sarkallja az embert arra, hogy hú, valahogyan egy kicsit jobb legyek, vagy egy kicsit csipkedjem magam? - mert mégis van annak következménye, hogyha nem próbálok jól teljesíteni.

Ma a magyar közigazgatás tulajdonképpen abból él, amit még a valamikori egészen kiváló közigazgatási rendszer magával hozott, de folyamatosan lepusztították az előző kormányok. Most azt gondolom, hogyha megegyezés van abban, hogy valami teljesen mást kell építeni, akkor szerintem valami teljesen mást kell építeni, ezért biztatom a jobbikos képviselőtársaimat arra, ha valóban elkötelezettek a radikális változásra, akkor ne féljenek tőle, ne ijedjenek meg a saját árnyékuktól, mert akkor nem fogják tudni megtenni a szükséges lépéseket.

Akkor, amikor a plakátokon az volt olvasható, hogy 20 évet a 20 évért, ez mondjuk, nem tűnik egy nagyon cizellált politikai állásfoglalásnak. Nem? (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Akkor a 20 évet a 20 évért azt jelenti, hogy mindenki ülni fog. Mi csak annyit mondunk, hogy azt lehessen mondani a nem jól dolgozó köztisztviselőnek, köszönjük szépen a munkát; nem fenyegetjük őt semmivel. Tehát ilyen értelemben, ha már egyszer bátrak voltak, és azt mondták, hogy 20 évet a 20 évért, akkor egy sokkal kisebb nyomon követhető lépést ne féljenek támogatni.

Persze, nem fontos egyébként, csak furcsának találom mindig azt, amikor a kialakult status quót akár a közigazgatásban, akár politikai értelemben pont azok a jobbikos képviselők védelmezik körömszakadtukig, akik a legdrámaibb és radikálisabb változásokat ígérték meg tavasszal. Persze, mondhatják azt, hogy ellenzékben vannak, tehát nem múlik önökön semmi. Ez ebben a formában viszont nem igaz, mert önök is rá fognak jönni arra, hogy a választásokkor a választókkal kialakított program és az, amiért önöket választják, akkor is vissza fog köszönni, hogyha önök nem mindig emlékeznek erre itt, a parlamenti padsorokban.

Mi, kedves szocialista képviselőtársaim, azt vállaltuk fel a választási kampányban, hogy tényleg újjá szeretnénk építeni az országot. (Tállai András tapsol.) Ehhez egy olyan köztisztviselői karra van szükség, amelyik nemcsak belső motivációból képes akár többet is dolgozni, mint ami szó szerint neki le van írva a munkaköri leírásában, hanem például azért is, mert úgy érzi, hogy teljesítenie kell, mert van egy bizonyos fenyegetettsége, nem tényleges. De ne felejtsük el: hogyha az ember az általános iskolában sosem kapott egyest, amikor a dolgozatra készül, akkor is benne van a fejében, hogy húha, ha nem tanulok, egyest fogok kapni, így azután mégis csak csipkednem kell magam.

Jellemző egyébként, ez egy tipikus szociálliberális gondolkodásra vall, amikor azt mondták a szocialisták, hogy szüntessük meg az osztályzatot az általános iskola alsó tagozatában, hogy ne legyen ilyen presszió a gyerekeken. Na de a helyzet a következő: mindenki tudja, nem kell pénz, senki nem fenyeget semmit, csak annyit mondunk, hogy szeretnénk, ha mindenki azt látná, hogy ez egy másik rendszer lesz. Megadjuk a lehetőséget arra, hogy sokat is lehessen személyi illetményként fizetni, ne legyenek bekorlátozva a munkaadók, sokat is lehessen fizetni, de mondhassák is azt, hogy köszönjük szépen, ez a teljesítmény kevés.

Még egyszer hadd hangsúlyozzam, kedves képviselőtársak: a demokráciában kell bíznunk abban, hogy a választók végül is mégiscsak valahogyan tudnak választani. Ha rossz vezetőt választanak maguknak, nincs ellene garancia. Ha egy olyan polgármestert választanak, aki kellően hülye ahhoz, hogy mindenkit kirúgjon, aki ellentmond neki, és feltöltse a polgármesteri hivatalt az összes rokonával, mégiscsak kell hinnünk abban, hogy ez ellen nem a törvények védenek meg, hanem a választópolgárok, akik azt mondják neki, hogy kívül tágasabb.

Mert egyébként kérdezhetem, kedves szocialista képviselőtársak: 8 év alatt sikerült tönkretenni az országot. Hol van a törvényi garancia arra, hogy még egyszer nem fordulhat elő, hogy egy olyan minősíthetetlen miniszterelnöke lesz az országnak, mint Gyurcsány Ferenc, aki belelövet az ünneplő tömegbe, akik egyébként pont az '56-os véres eseményekre emlékeznek, aki felmarkolja rövid 6 év alatt az akkori külső adósságállomány kétszeresét, és lényegében tönkreteszi az országot? Mi ez ellen a védelem? Nincs, nincs! Azt kell mondanom, kedves képviselőtársak, hogy csak abban lehet bíznunk, hogy a választópolgárok, ha valaki ilyen szélsőségesen rossz politikus, előbb-utóbb kitöltik róla a bizonyítványt. Például biztos észrevették a kedves szocialista képviselőtársak, hogy most megadják a böjtjét annak a 8 évnek, amit az ország ellen elkövettek, mert hogyha önök csak egy picit jobban kormányoznak, akkor a kormánypártnak egyáltalán nincsen kétharmada.

De mi most mégiscsak arra kaptunk felhatalmazást a választópolgároktól, hogy ne féljünk akár markánsan hozzányúlni a most jelenleg fennálló status quóhoz, ezt meg is tesszük, és nagyon bízom abban, hogy önök is fognak itt a Házban segíteni, hogy ha olyan polgármestert találnak - legyen az fideszes, szocialista, mindegy -, aki ezzel a felhatalmazással visszaél, ha olyan jegyzőt találnak, aki ezzel a felhatalmazással visszaél, állítsuk közösen pellengérre. A nyilvánosság sokkal jobb fegyver az ilyen típusú ügyekben a védelemre, mint egyébként bármifajta törvényi garancia.

Kedves Képviselőtársak! Úgy látom, hogy a közalkalmazotti törvény módosításával alapvetően nem volt ilyen konfliktus. Ennek örülök egyébként. Én megvallom őszintén, kis színesként hadd mondjam, hogy mire képes egyébként a kezeletlen és egyébként a székeibe odaszegezett köztisztviselői kar, legyen bárki kormányon. Azért az egy nagy csoda, hogy ezt a közalkalmazotti törvénymódosítást milyen politikai szándék előzte meg. Mert mikor utánajártam, ha hiszik, ha nem, a következő történt.

A Gyurcsány-kormány Hiller miniszter úr vezetésével a következő politikai döntést hozta. Vannak nagy állami művészeti intézmények, Operaház, Balett, Nemzeti Filharmónia, ahol egyébként a közalkalmazotti törvénynek megfelelő bérbesorolással nyilvánvalóan lehetetlen jó minőségű első számú vezetőt kapni, aki a nemzetközi porondon is értelmezhető, mert egyébként a világ vezető operaházaiban nem alkalmazzák értelemszerűen a magyar közalkalmazotti bérbesorolást meg -beállást. Ezért azt az utasítást adta ki az oktatási és kulturális miniszter a saját apparátusának, hogy módosítsák már úgy a közalkalmazotti törvényt, hogy egyébként fel lehessen venni ezekbe a kiemelt intézményekbe kiemelkedő művészember vezetőt vagy vezetőt, akinek lehet magas bért fizetni. Ezt elkezdték gyűrni, préselni, facsarni, és az eredmény az lett, hogy a szociális intézmények vezetőinek kinevezési rendjét megváltoztattuk, és innentől kezdve a kinevezésük után élethosszig tartó uralkodásuk van a saját intézményükben.

Tehát ezt bírta kihozni magából hosszú vajúdás után a Hiller István vezette - hogy is mondta Lamperth Mónika? -, egészen kiváló, felkészült szakemberek által alkotott minisztérium. Aztán persze lehet, hogy ehhez kellett egyfajta politikai sületlenség is, hogy ezt sikerüljön összehozni belőle, de ha most visszaállunk arra a kerékvágásra, hogy mindenkit öt évre nevezünk ki, tehát határozott időre bízunk meg magasabb vezetőként vagy vezetőként, és utána újra meg kell méretnie magát, szerintem akkor járunk el jól. Úgyhogy erre kérem a tisztelt képviselőket, és kérem, hogy támogassák az általam előterjesztetteket.