*

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy elnök úrnak kifejezzem nagyrabecsülésemet és tiszteletemet annak fényében, hogy már ötödik órája egy helyben ülve vezeti az ülést. Szeretném a frakcióm nevében felajánlani, hogy ha mozgásra vagy szünetre lenne szüksége, mi azt e késői órában is tudnánk támogatni.

Engedjék meg, hogy ehhez kapcsolódóan megjegyezzem azt is - miközben, elnök úr, az 1. és 6. pontokhoz fogok hozzászólni -, hogy a honvédelmi törvény mégiscsak a Magyar Köztársaság biztonságának az alapszabályait rögzítő legfontosabb kódex. Amikor ennek a koncepcionális módosításáról vitatkozunk a parlamentben, akkor egészen bizonyosan fölvetődik az a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy az államtitkár úron kívül - akit illő tisztelettel köszöntök itt a Házban - nincs kormánypárti képviselő a teremben. (Csenger-Zalán Zsolt: De bizony van!) Bocsánat, a honvédelmi és rendészeti bizottsághoz tartozó képviselő nincs a teremben.

Hogyan lehetséges az, hogy egy konzervatív, jobboldali politikai erő, amely a haza védelmét folyamatosan hivatkozásul veszi a különböző politikai retorikai megszólalásokban, elmulasztja azt, hogy részt vegyen ebben a vitában? Vajon azok a képviselők, akik honvédelmi és rendészeti bizottságba szegődtek képviselőként, csak a képviselői javadalmazásért, vagy egyébként másért is részt vesznek ebben a bizottságban? Vajon hol van az, amit Lázár János nekünk ígért, hogy a fideszes képviselők egyharmada mindig itt ül a teremben?

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselők minősítik le azt a törvényt, amiről most szó van. Kormánypárti képviselőtársaim távolmaradásukkal jelzik azt, hogy miként vélekednek a haza védelméről, a honvédelem fontos kérdéseiről. Ők úgy vélekednek, hogy ez nem fontos. Mi meg úgy véljük, hogy fontos, és megéri a vitát, hogy e késői vagy korai órában ismételten és újra felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a honvédelmi törvény javasolt módosításai a) véleményünk szerint koncepcionálisan több ponton tévesek, b) a Magyar Honvédségre pluszfeladatot raknak, c) a Magyar Honvédség vezetőinek, a Honvédelmi Minisztérium szuverenitásának és jogainak a korlátozását jelentik abban a formában, amelyben megjelennek, d) a felsőoktatási intézmény működését, struktúráját, logikáját annyira megváltoztatják, hogy gyakorlatilag önálló, szuverén oktatási intézményként az elkövetkezendő időszakban nehéz lesz majd őket értelmezni egyetemi társaikkal összevetve. Ebből a négy tételből most elsősorban a honvédség díszelgő és őrző feladataival kapcsolatosan szeretnék néhány kiegészítést tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság szuverenitásának egyik legfontosabb intézménye maga a Parlament épülete. Ha valami, akkor ez az az intézmény, amely a magyar jogállamiságot, a magyar történelmet és sok mindent jelképez. Képzeljék el, hogy ebben az épületben található a miniszterelnök, akit jól vigyáz majd a Terrorelhárítási Központ. Ebben az épületben mintegy 150 méterre található a Szent Korona, amelyet majd fegyverrel vigyáz a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá tartozó katona. Kívül őrzi továbbra is a kormányőrség, egy szélesebb körben pedig körbeveszi a rendőrség. Abszurd, hogy egy nemzeti intézményben négy különböző cég, kormányzati szerv lásson el ilyenfajta feladatot. Teljesen abszurd, hogy akár díszelgő és tisztelgő szándékkal katonák a magyar Parlament épületében fegyverrel grasszáljanak. Teljesen abszurd, hogy a Honvédelmi Minisztérium - ha már ilyen feladatot vállal, mert neki ezt feladatul szabják - katonája nem az ismeretlen katona sírjánál díszeleg, ami egyébként idegenforgalmi látványosság szempontjából sem mellékes.

Amikor önök a Szent Koronára mint a magyar államiságot jelképező jogfolytonos eszközre utalnak, akkor szeretném jelezni, hogy a mai napon még az az alkotmánybírósági értelmezés számít, amiről már Vadai képviselő asszony beszélt. Az, amit beírnak a törvénybe, lehet, hogy egy későbbi alkotmányban majd szerepel. Lehet, hogy ez később majd ilyen formában fogalmazódik meg, de a mai állapotok szerint ez egészen bizonyosan nem az ország szuverenitásának, jogrendszerének és sok minden másának a jelképe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)