*

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 1., 2. és - ha még marad időm - 21. pontjához szeretnék hozzászólni. Az 1. pont kapcsán Juhász képviselő úr és én is már elég részletesen szóltunk. Csenger-Zalán képviselő úrnak szeretném mondani, hogy "A Szent Korona mint tárgy, közjogi funkcióval nem bír. A tulajdonos állam pedig a törvények szabta keretek között rendelkezhet vele. A Szent Korona az állam tulajdonát képezi, a kincstári vagyonhoz tartozik, ezért kezelésére az államháztartásról szóló törvény rendelkezései irányadók. A Szent Korona egyben a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény rendelkezései értelmében védetté nyilvánított kulturális tárgy." Ezt nem én mondom, hanem az Alkotmánybíróság mondja, tisztelt képviselő úr.

Még egyszer szeretném mondani: az 1848-as hagyományok, amelyekre a Magyar Honvédség épít, és ezt Juhász képviselő úr is, aki honvédelmi miniszter volt, én magam is, amikor honvédelmi államtitkár voltam és Simicskó képviselő úr, államtitkár úr, aki most már államtitkár, tudja, hogy az 1848-as hagyományokra épülő Magyar Honvédség feladatköre nem terjedhet ki arra, hogy egy olyan közjogi funkcióval nem bíró és egyébként hadsereget egyáltalán nem egyesítő tárgyat őrizzen, amely ellentétes azokkal a hagyományokkal, amelyek miatt egyébként az akkori hadsereg létrejött. Tehát a zászló, a lobogó teljesen más dolog, képviselő úr, mint a korona. Megjegyzem, az ajánlás 9. pontjában arra teszünk javaslatot, hogy a kormány ne kapjon lehetőséget arra, hogy egy kormányrendeletben határozza meg egyébként a különböző ereklyéket, mert ma még csak a Szent Korona, aztán majd lehet, hogy később valami más is e közé az állam folytonosságát megtestesítő ereklyék közé, a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyék közé tartozik.

Engedjék meg, hogy áttérjek az ajánlás 2. pontjára. A mi javaslatunk látható módon egy világos koncepcionális különbséget jelent a jelenlegi kormányzat tartalékos rendszere és a korábban általunk közösen itt a parlamentben képviselt tartalékos rendszer között. A képviselőtársaim talán emlékeznek, hogy Simicskó államtitkár úr akkor még képviselő volt, amikor ezzel a javaslattal elindult. Valóban, az eredeti javaslat, mondjuk azt, kedvesen fogalmazok, nem volt tökéletes, de én azt hiszem, Simicskó képviselő úr, államtitkár úr felismerte, hogy kell javítani ezen a javaslaton, és sikerült végül egy olyan megoldást találni, amely e parlament többségének a támogatását bírta, és abban itt mindannyian egyetértettünk, és azt hiszem, ma is egyetértünk, hogy a Magyar Honvédségnek szüksége van önkéntes tartalékos állományra. Ebben nincs közöttünk vita, ebben soha nem is volt, és azért nem lehetett, mert egyébként a szocialista kormány volt az az előző ciklusban, amely ennek a jogi alapjait lerakta, és azt gondolom, államtitkár úr is hiába rázza itt kora reggel a fejét, ezt azért nem vitatja el tőlünk, hiszen együtt dolgoztunk ezen, hogy megfelelő módon megtaláljuk azokat a lépéseket. Nem is történt sokáig semmi hirtelen, folytak a munkálatok, hiszen aki ismeri a hadsereget, tudja, hogy itt azért tervezés van, nem úgy van, hogy bejön ide valaki, aztán hipp-hopp változtatunk mindenen. Jól kidolgozott tervezés van. Itt is folytatták a katonák a rájuk vonatkozó előkészítő munkát, és más tárcáknál pedig folytak azok a munkák, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ez az önkéntes tartalékos rendszer valóban megvalósuljon.

Az nagyon kevés, képviselőtársaim, hogy letesszük közösen a jogi alapokat az önkéntes tartalékos rendszerhez, emellé oda kell tenni a kompenzációs rendszert is, amely - már sokszor elmondtuk az előző ciklusban és most is - a honvédelmi tárcán kívül eső dolog. És egyszer csak jön a hirtelen felismerés egy előadás keretében, megszólal a tárca közigazgatási államtitkára, aki bejelenti, hogy január 1-jétől a Magyar Honvédség objektumait önkéntes tartalékosok, önkéntes védelmi tartalékosok fogják őrizni. Megmondom őszintén, elég nagyot néztem, mert fél év alatt - ismerve a hadsereget - ennyire nagyon nem tudtak felgyorsulni az események. Hát, mi derül ki, képviselőtársaim? Az derül ki, hogy az önkéntes védelmi tartalékosok nem mások, mint azok a jelenleg civil biztonsági őrként szolgáló személyek, akiket a Magyar Honvédség jelenlegi politikai vezetői egyszerűen be akarnak öltöztetni katonai egyenruhába.

Elhangzott az általános vitában és az ötpárti egyeztetésen, hogy ez nem ugyanaz, mert esküt tesznek. Igen, képviselőtársaim, ezt értem, hogy esküt tesznek ezek az emberek. Hát aki katona, annak mégiscsak esküt kell tennie, mert azért az nem úgy megy, hogy valaki kap egy 40 órás kiképzést, amelyet már akkor elkezdtek ezeknek a biztonsági őröknek az esetében, amikor még ennek a törvénynek az általános vitája meg sem indult a parlamentben. Hát micsoda cinikus viselkedés ez, képviselőtársaim, hogy még meg sem vitatjuk, itt ülünk hajnalban, beszélgetünk a módosító javaslatokról, például az ajánlás 2. pontjára vonatkozó módosító javaslatunkról, és már tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a 40 óra majdnem le is telt ezeknél az embereknél a kiképzés tekintetében. Az államtitkár úr bólogat.