*

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! E vitaszakaszban utoljára kértem szót, csak felmentésüket remélve, hogy harmadszor nyomok, de ilyen a vita tagolása.

A 2., 12. és 14. módosító javaslatokról szeretnék szólni, amelyek a tartalékos, műveleti tartalékos és védelmi tartalékos rendszer felállításával foglalkoznak. Ha a jelenlegi kormányzat és a honvédelmi vezetés a tartalékos, védelmi tartalékos és műveleti tartalékos katonai rendszert hitéleti kérdésnek tekinti, akkor tulajdonképpen nincs mit vitatkozni. Mert ha ők úgy gondolják, hogy ettől keresztényebbek, ettől nemzetiebbek, ettől konzervatívabbak, ettől jobban áll majd rajtuk a gúnya, a miniszteri egyenruha vagy a tábornoki egyenruha, akkor nincs mit vitatkozni. Akkor mindenkinek föl kell tenni a kezét, hogy ja, akkor legyen, merthogy megakadályozni nem tudja.

Ha van ésszerű magyarázat, ha van valami ésszerű logika, akkor viszont érdemes néhány szót váltani erről a kérdésről. Én azt remélem, hogy a hitéleti kérdésnél többről van szó, nem egyszerűen arról van szó, hogy hát, megígértük a bocsoknak, gyorsan megcsináljuk, hanem arról van szó, hogy ténylegesen, okszerűen akarják ezt a rendszert kialakítani, konkrét feladatra költik az állampolgárok pénzét, és egyébként ennek a védelmi rendszerben megfelelő helye van, funkciója van, feladata van.

Én idáig a hely, funkció feladatra kettő dolgot találtam a nyilatkozatokban, illetőleg a törvény érvelésében. E két dolog az, hogy katasztrófahelyzetben mennyire elképesztő, hogy csak 18 önkéntes tartalékos volt, és szegény Hende Csaba miniszter úr teljesen kétségbe volt esve, hogy most ezzel a 18 tartalékossal, édes Istenem, mit csináljon. Megjegyzem, kellett volna fordulni a 20 ezer beöltözött felé, mert a 20 ezer beöltözöttel lehet, hogy lehetett volna mit kezdeni. Igaz, hogy a 20 ezer beöltözött között vannak a szomszédban nagyon sokan, azaz olyan vezető pozícióban és olyan irányítási posztban, akik már régen vettek részt katasztrófahelyzetben, de azt mondom, hogy egy nagy katasztrófahelyzetben, egy fontos szituációban, egy védelmi helyzetben azoknak kell részt venniük ennek elhárításában, akik egyébként ezt hivatásszerűen űzik.

Mi nem tartalékos katasztrófaelhárítókat keresünk a Honvédelmi Minisztérium hatáskörében, hanem tartalékos katonákat keresünk, akik abban a szituációban, amikor védelmi típusú feladat van, és a Magyar Honvédség kapacitása nem elegendő erre - már a közvetlenül szolgálatban levő hivatásos és szerződéses kapacitásra gondolok -, akkor ezekkel föl lehet tölteni.

A kolontári eset vagy éppen a korábbi árvízi helyzet arról szólt, hogy 3 ezer katonát vezényeltünk csúcsidőben ezekre a területekre. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédségnek még másik 5 ezer minimum volt, ha beszámítom a szolgálatban levőket, a külföldön tartózkodókat, meg egyébként a külföldi feladatra felkészülőket. Azokat kell mozgósítani, nem pedig egyébként általam furcsának ítélt motívumok alapján ilyen-olyan módon átöltöztetni, beöltöztetni vagy becserkészni embereket, akik egy részét egyébként az oktatásból, akiknek egy részét a munkahelyekről akarjuk adott időszakban elvenni. Nem ez a cél, nem ez a feladat, nem lehet ez a cél, nem lehet ez a feladat.

Ha a Magyar Honvédségben azért van szükség a jelenlegi kormányzat megítélése szerint tartalékos katonákra, mert a Magyar Köztársaság védelmére kialakított eddigi képesség korlátozott, és a szembeszegülő óriási veszéllyel nekünk dacolva ki kell alakítani egy másfajta struktúrát, akkor meg nyilvánvalóan meg kell fogalmazni, hogy milyen veszélyre akarok én milyen struktúrában foglalkoztatni önkéntes tartalékos katonákat.

Summa summarum: azt szeretnénk javasolni a kormányzatnak, gondolja át, hogy mire szeretné ezt használni. Gondolja át, hogy a most sebtiben beöltöztetett és a közeljövőben még tervezett beöltöztetések valóban kielégítik-e azt a funkciót, hogy ezek a katonák hosszú távon a védelmi képességek erősítésére használhatóak, vagy egyszerűen csak azt a szituációt hivatottak kielégíteni, hogy a Honvédelmi Minisztérium éppen illetékes nyilatkozó vezetőinek a nyilatkozatait alá lehessen támasztani, és igazolni lehessen e döntésekkel. Ez utóbbi nem helyes, az a helyes, ha egy normális stratégia mellett hozzák meg ezt a döntést, ezért javasoljuk ezeket a pontokat.