*

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy olyan ponthoz, a 18-ashoz szeretnék hozzászólni, amely ismételten bizonyítja azt, hogy a Honvédelmi Minisztériumban a jogi szakapparátus nagyon jó munkát képes végezni, hiszen viharos gyorsasággal voltak képesek előállítani egy viszonylag átfogó javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a felsőoktatási törvényből gyakorlatilag a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet kicsempészni, anélkül, hogy ezt a felsőoktatás egységességét valló szakemberek észrevennék. Hogyan lehet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ösztöndíjas hallgatóit olyan regulákkal szabályozni, amelyek nagy valószínűséggel segíteni fogják azt, hogy ezek a fiatal emberek, hölgyek és fiatal férfiak alakiasabbak legyenek, és pontosan tudják azt, hogy 6 órakor fel kell kelni, este 10-kor le kell feküdni, és az elöljáró előtt tisztelegni kell, ám ellenben elveszejtik azt a fajta autonómiát, azt a fajta jogosultságot, amit egy normális felsőoktatási intézmény a saját hallgatóinak ad. Még egyszer mondom, nem kollégiumról beszélek, mert az egy teljesen más káposzta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a fajta katonai gondolkodás, amely a mai napig áthatja a Magyar Honvédség sok-sok nyugdíjba vonult, de folyamatosan reaktiválást nyert vezetőit, azt gondolom, hogy Európában és a világon sok tekintetben már idejétmúlt. Az a katonai gondolkodás, amely azt gondolja, hogy az a jó katona, aki képes egy órán keresztül vigyázzban állni, az a jó katona, aki, mint a divatlapból előlépetten, simultan jelenik meg minden egyes alkalommal, és az elöljáró előtt leveri a vigyázzt, az a katona, amelyik csak az egyébként laktanyákban szokásos katonai rend szerint hajlandó élni a felsőoktatási intézményben, mert csak az a jó katona, azt gondolom, egy totális félreértése annak, hogy milyen egy modern, jól felkészült katona, és totális félreértése annak, hogy mi zajlik Európában a katonai felsőoktatási intézményekben és az Egyesült Államokban, amelyet egyébként gyakran szoktak példának és mintának venni.

Nos, én azt gondolom, a katonának pontosan kell tudnia, hogy vannak olyan feladatai, amelyeket katonaként lát el, és ezekre a képességekre bizonyos körülmények között szükség van, és ténykérdés, hogy egy katonai szervezet fegyelmezett, hierarchizált, nagyon pontos követelményrendszerrel körbeírt, de az a mód, ahogyan most a törvénytervezet és ez a hosszas javaslat megfelel - még egyszer mondom - ennek a szigorú és bigott katonai elvárásnak, azt gondolom, túllő minden célon.

Az a jó katona, akit felkészítenek a fegyver, a különböző eszköz alkalmazására. Az a jó katona, aki egyébként képes úgy gondolkodni, hogy másokkal is, határon túl is meg tudja értetni magát. Az a jó katona, akinek általános műveltsége van, az a jó katona, aki egyébként stratégiákban képes gondolkodni, az a jó katona - és még sorolhatnám ezeket a kitételeket, amelyeket valószínűleg önök is tudnak sorolni. Nem az a jó katona, akit egyébként hallgatói jogviszonya alatt egyenruhába öltöztetve nagyon merev szabályok közé szorítunk, mert ezeket a képességeket, amelyekről az imént beszéltünk, nem fogja megszerezni.

Ez a javaslat, ami itt szerepel, nem rendelkezik arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy hogyan lesz a katonának több gyakorlata a lőtéren, nem rendelkezik arról, hogy honnan szerzi meg az eszközöket, honnan szerzi meg azokat a kiképzési ismereteket, amelyeket később majd neki kell átadnia vagy éppenséggel különböző műveleti helyeken alkalmaznia. Ez a javaslat arról szól, hogy azért legyen fegyelmezett és azután elvágólag mindenféleképpen.

Tisztelettel kérem azt, hogy akkor, amikor abban gondolkodunk, hogy az ország egyik legpatinásabb, ugyanakkor sok tekintetben a hallgatóinak nagy szabadságot biztosító intézmény egyik karaként akarjuk majd a Nemzetvédelmi Egyetemet látni, itt a Corvinus Egyetemmel való lehetséges fúzióra gondolok, akkor bizony ilyen módon elszeparálni és ilyen módon kordába zárni a hallgatókat, nagy valószínűséggel nem szabad és nem érdemes, egyszerűen azért, mert testidegenek lesznek abban az intézményben, ahová őket integrálni akarjuk. Sokkal jobb volna az, hogyha azokra a képességekre koncentrálnánk, amelyek az elkövetkezendő időszakban a Magyar Honvédség előtt álló kihívások teljesítésére készítenek fel, nem pedig arra, hogy egy régi, alapvetően poroszos elvárásnak feleljen meg.

Tisztelettel kérem, gondolják át ennek a javaslatnak az elfogadását. Ilyen módon jogilag ez abszolút korrekt, de hosszú távon azokkal a hallgatókkal tolnak ki, akiket ebbe a rendszerbe ösztöndíjas hallgatóként kívánnak a Magyar Honvédség utánpótlásaként és leendő vezetőiként kiképezni.