*

Azzal szeretném kezdeni, hogy csatlakozom ahhoz, amit Juhász képviselőtársam mondott, hogy ez valóban kiváló jogászi munka. Egy dolgot nem nagyon értek. Ha ez annyira fontos volt, akkor ez miért nem szerepelt az eredeti javaslatban. Ez az első megjegyzésem.

A második megjegyzésem, hogy ezért ennek a módosító javaslatnak van egy kis zaftos története, hiszen itt folyt a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény általános vitája, és egyszer csak felbukkant ez a módosító javaslat mint a honvédelmi és rendészeti bizottság által elfogadott módosító javaslat.

Kiderült, hogy túl gyorsan dolgozott a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, és anélkül nyújtotta be ezt a természetesen a tárca által elkészített módosító javaslatot - nincs ezzel semmi baj. Gondolom, hogy Kocsis Máté képviselő úr képes lenne saját maga is elkészíteni egy ilyen módosító javaslatot, ha megkérnék rá, de nyilván a tárca segített neki, szerintem ezzel nincsen semmi gond, tehát ezt szeretném hangsúlyozni. De azzal már volt gond, hogy ezt a módosító javaslatot első formájában úgy sikerült benyújtani, hogy ezt a honvédelmi és rendészeti bizottság nem tárgyalta. Majd még itt folyt a vita, amikor aztán mégiscsak összehívták a honvédelmi és rendészeti bizottságot. Tehát azért egy érdekes története és bukéja van ennek az egész módosító javaslatnak.

Képviselőtársaim biztosan tudják, hogy mielőtt képviselő, politikus lettem volna, nekem rendes állásom volt, és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanítottam, amelynek ma már címzetes egyetemi tanára vagyok. És megmondom őszintén, amikor először civilként bementem, már akkor kicsit furcsa volt ez a katonai dolog, de aki ismer engem, és a honvédelmi tárca ezt tudja, hogy számomra az a fajta katonai formalitás nagyon fontos volt a honvédelmi tárcánál és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnél is, amely azt mutatja, hogy egyébként a katona nyilván fölteszi a sapkáját, az nyilván rendesen néz ki. De azt gondolom, hogy nem ezt kell elsősorban a katonának folyamatosan kiképzés alatt mindig tanítani, hogy egyébként hogy kell azt az egyenruháját viselni. Sokkal inkább más dolgokat kell, és ezt Juhász képviselőtársam is mondta, más dolgokat kell a ma katonáinak megtanítani.

Egyértelműen látszik egy volt vezérkari főnöknek a keze nyoma ezen a meglehetősen - ahogy Juhász képviselő úr is fogalmazott - katonás jellegű javaslaton, ahol nem abba az irányba megy ez a fajta képzés, hogy valóban gondolkodó, értelmiségi tiszteket képezzünk, hanem olyan biorobotokat akarnak képezni, akik minden tekintetben elvágólag, valóban így katonailag fognak kinézni, és nagyon szép lesz az egyenruhájuk, csak éppen lehet, hogy amikor egy társadalmi eseményre kerülnek, akkor nem biztos, hogy képesek lesznek egyébként ott megfelelni, mert nyilván erre kevés hangsúlyt fog fektetni az oktatás.

Arról nem is beszélve, képviselőtársaim, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyik nagyon nagy érdeme, hogy azt, ami sok-sok éven keresztül, még a rendszerváltás után is elképzelhetetlen volt, hogy a katona és a civil együtt legyen, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem éppen a nyitottsága miatt képes volt megvalósítani. Hiszen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen nemcsak tisztképzés folyik, hanem folyik civilképzés is, és nyilván a két szféra - ha szabad mondanom - rendkívüli mértékben hat egymásra. Az ott tanuló civilek nyilván egy kicsit katonásabbak lesznek, de a civilek is hatottak a katonákra, és ez szerintem nagyon helyes és nagyon jó dolog. Úgyhogy azt gondolom, hogy abba az irányba kellene továbbmenni, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folytatott - hiszen az egyetemről beszélünk - tisztképzés tekintetében inkább Nyugat irányába, semmint Kelet irányába tekintsünk ezekben a kérdésekben.

Még egy dolgot szeretnék mondani, és bár ez nem szerepel a mostani javaslatban, de azért azt tudnunk kell, hogy a kormány nagy terve, hogy egyébként a számára, mint kiderült, oly fontos nemzetvédelmi egyetemet tulajdonképpen fölszámolja. Tehát ma hoznak egy ilyen szabályozást, majd egyszer csak felolvad, megszűnik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, és megszűnik Magyarországon az önálló tisztképzés. Képviselőtársaim, volt erre kísérlet a korábbi ciklusokban is. Az itt ülő szocialista képviselők akadályozták ezt meg, s ma is büszkén vállalom azt, hogy részese voltam ennek a folyamatnak, mert én hiszek abban, hogy a Magyar Honvédségnek szüksége van önálló saját egyetemre. Azt gondolom, hogy rendkívül rossz irányba mennek akkor a dolgok, amikor azt hisszük, hogy egy egységes közszolgálati egyetem ki fogja elégíteni akár ezeket a katonai, mondhatnám, hogy militáris igényeket is, amelyek itt megjelennek egy-két volt vezérkari főnök részéről.

Azt szeretném kérni, és tudom, hogy államtitkár úr ebben tud partner lenni, mert ő magának is van köze a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemhez több szempontból is, hogy annak az egyetemnek a vívmányait, a pozitívumait őrizzük meg, hiszen nemzet és biztonság, társadalom és Magyar Honvédség akkor tud együtt létezni, ha megvan a kellő nyitottság a civil szféra iránt és a civil szférának a Magyar Honvédség iránt. A Nemzetvédelmi Egyetem egy ilyen típusú egyetem. Az ott végzett tisztképzés nagyban segíti a Magyar Honvédség társadalmi elismertségét.