*

Önök arról beszéltek és azt ígérték a választópolgárok számára, hogy forradalmi változásokat fognak végrehajtani: forradalmi változásokat a magyar közéletben, a magyar gazdaságban, forradalmi változás lesz a magyar költségvetésben is. Önök azt ígérték, hogy azonnal, ahogy az új kormány megalakul, pótköltségvetést nyújtanak be, mert annyira elégedetlenek a szocialisták költségvetésével, hogy ezt erkölcsi és szakmai kötelességük megtenni.

Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, mit is tapasztalhattunk önöktől? Meghagyták a szocialisták költségvetését, most pedig benyújtottak egy olyan költségvetést az Országgyűlésnek, amely a költségvetés sarokszámait változatlanul hagyta. Mindenféle forradalmi változásnak, tisztelt képviselőtársaim, híján vagyunk, nem történt egyéb, mint hogy a sarokszámok változatlanok maradtak.

Mi is történt, tisztelt képviselőtársaim? (Folyamatos zaj a teremben.) Nem egyéb, minthogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok által meghozott megszorítások, amelyeket önök oly sokáig és oly sok alkalommal kritizáltak itt az Országgyűlésben, egytől egyig érvényben maradtak, egytől egyig érvényesek még most is.

Én nem felejtem el, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt 8 évet: sem azt, ahogy a szocialisták kormányoztak, de azt sem, ahogy önök minden egyes alkalommal, amikor a költségvetést kritizálni kellett, könnyesre sírták a párnájukat, és fideszes politikusok nemegyszer népgyilkosoknak nevezték az előző kormányt azért, mert olyan jelentős megszorításokat hajtott végre az egészségügyben. Megjegyzem egyébként, igazuk volt, valóban nagyon komoly megszorítások voltak, és mi is nagyon sokat kritizáltuk ezért a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányokat, de önök most ezeket a megszorításokat egytől egyig benne hagyták a költségvetésben.

Tisztelt képviselőtársaim ott, a Fidesz padsoraiban, önök jellemzően polgármesterek, nagyon sokan több állást is ellátnak egyszerre, több fizetésért természetesen. Gondoljanak csak arra, hányszor hallottuk önöket itt sírni, már új képviselőként is a parlament ülésszakában, hányszor emelték fel a szavukat azért, hogy milyen gyalázatos és milyen jelentős mértékű megszorítások sújtották a szocialista kormányzás alatt az önkormányzatokat. Meg szeretném kérdezni, hogy önök, polgármester urak és hölgyek, hogyan számolnak el a saját kormányukkal akkor, amikor ezekről a megszorításokról kell hogy faggassák a tisztelt kormánytagokat. Most ugyanis nem történt egyéb: gyakorlatilag reálértéken helyben maradt, sőt adott esetben még csökken is az önkormányzatok finanszírozása. Megkérdezném önöket: önök most ezzel mennyire elégedettek?

Számos alkalommal pont ezeket az ügyeket kérik számon a szocialistákon, megjegyzem, teljes joggal. Én is azt mondtam, hogy igazuk van, de most, ebben a költségvetésben önök, amikor megnyomják az igen gombot, pont a saját véleményükkel, a saját, korábban megfogalmazott álláspontjukkal ellentétes módon fognak állást foglalni, akkor, amikor arról beszélnek, hogy kiszáradtak az önkormányzatok, elapadtak a finanszírozási források, csőd közelbe kerültek az intézmények. Én látom magam is. Nagyon sokszor mi is elmegyünk közintézményekbe, mi is, magunk is a nép tagjai vagyunk, mozgunk az emberek között, látjuk, hogy valóban nehéz a helyzet, de önök ezt a helyzetet a továbbiakban is meg szeretnék ugyanilyen nehéznek őrizni, és ugyanúgy konzerválni szeretnék.

Nem felejtjük el azt az ígéretet sem, amit Matolcsy úr tett, mielőtt még az új kormány megalakult volna. Ez az volt, hogy 2800 milliárd forintba kerül Magyarországnak a bürokrácia, ezt az új kormány 30 százalékkal fogja csökkenteni. Uraim, ez egy 840 milliárd forintos éves takarékossági csomagot jelent. Meg szeretnénk kérdezni, hogy ezek a lépések hol maradtak. Hol maradt az államrendszer, az állam rendszerének, az önkormányzatok rendszerének az átvilágítása? Hol maradtak az ezzel kapcsolatos szakpolitikai feladatok? Hol maradt a közfeladatok rendszerének önök általi felállítása?

Uraim, ilyen munkának még a kezdetén sem járnak. Önök olyan módon szeretnék mégis a jövő évben csökkenteni a közszféra létszámát - nem én mondom ezt, önöktől tudjuk -, hogy 30 ezer fős létszámleépítésnek olyan módon fognak nekiállni, hogy semmiféle szakmai előkészítés, a közfeladatok rendszerének semmiféle vizsgálata az önök részéről nem történt meg. Gondoljunk csak arra, amikor a sokat kritizált ágazati adók kérdését vesszük górcső alá, hogy akkor mi a helyzet! Elfogadtuk már a különböző felügyeleti hatóságokat szabályozó törvényt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről rendelkező törvényt, a Magyar Energia Hivatalról rendelkező törvényt, a Gazdasági Versenyhivatalról rendelkező törvényt - önök mindenhova betették a saját embereiket.

Megjegyzem, a Gazdasági Versenyhivatalba is egy olyan fideszes káder került, aki még soha az életben nem foglalkozott versenyjoggal, és egyetlenegy jogszabályban sem gondoskodtak arról, hogy ezeket az ágazati adókat ne hárítsák át a magyar lakosságra. Sőt továbbmentek, a rendeleti kormányzás szintjére süllyesztették le a magyar jogalkotást azzal, hogy egy 850 milliárd forintos piacot, a magyar energiapiacot miniszteri rendeletekben szeretnének majd korlátozni, és eközben a nemzeti retorika eszközeivel élve azt mondják itt a parlamentben, majd önök fogják megvédeni az embereket attól, hogy ne hárítsák át rájuk az adót. Önök?! Akkor és olyan módon, ahogy a törvényekben rendelkeztek? Úgy, hogy a miniszter úr teljesen önkényesen eldönti majd, ki tudja milyen érdekeknek alárendelt módon, hogy mennyi lesz az energia ára, és ezzel még legyünk elégedettek? Kimaradt az energiaár számítási képlete a törvényből. Legyünk ezzel elégedettek? Legyünk azzal elégedettek, hogy rendeleti kormányzás szintjére silányítják le a kormányzati munkát? Csak emlékeztetni szeretnék, uraim, ha az ágazati adókat teljes egészében át tudnák hárítani a cégekre, a számításaik szerint ez önmagában 1 százalékkal növelné az inflációt. Így is több tized százalékpontos áthárítás az, amit ilyen módon meg fognak tudni tenni a cégek, mert nem gondoskodtak megfelelően az ezzel kapcsolatos szakpolitikai teendőkről, mert önök az ellenzék részéről, a Jobbik részéről az erre vonatkozó kidolgozott és benyújtott szakmai javaslatokat egytől egyig lesöpörték.

Nagyon szép szavak azok, amelyek arra vonatkoznak, hogy önök majd megvédik az embereket, de azt látjuk, hogy azzal az ágazati adórendszerrel, amit most bevezettek, alapvetően nem történik egyéb, mint hogy egy valóban dicséretes célt céloznak meg, de gyakorlatilag szét fogják teríteni majd a társadalom széles rétegei között ezeknek a terheknek a nagy részét, és megfizettetik majd a fogyasztáson keresztül az emberekkel, mert egész egyszerűen nem történtek meg azok a forradalmi változások, amiket korábban beígértek.

Nézzük meg, hogy mit ígértek még a választások előtt a magyar energetikai piacról! Nézzük meg, hogy milyen állást foglaltak el annak idején! A Déli Áramlat legnagyobb ellenzője éppen az Orbán Viktor által vezetett Fidesz volt. Önök voltak azok, akik a Déli Áramlatot Európa-ellenesnek nevezték, önök voltak azok, akik a magyar gázpiac diverzifikációjáról teljesen ellentétes álláspontot foglaltak el, mint most. Megnyerték a választást, érdekes módon most már más irányból fúj a szél, és mára önök lettek a Déli Áramlat legnagyobb hívei. Kedves uraim, mi történt, hogy ekkora szakpolitikai fordulatra került sor?

Arról is szeretnénk megkérdezni önöket, hogy az az egykulcsos adó, amit oly sokáig kritizáltak, oly sok alkalommal elmondták, hogy ez családellenes és nem támogatható a bevezetése, most mégis bevezetésre kerül. Önök közül természetesen mindenki megnyomja az igen gombot akkor, amikor erről kell szavazni az Országgyűlésben. 180 fokot fordul, uraim, fél év alatt az álláspontjuk. Hát nem szégyellik ezt? Nem szégyellik azt, hogy az embereket hol ezzel, hol azzal etetik? Még csak a saját álláspontjukhoz sem tudnak következetesek lenni, még csak nem is láthatunk egy olyan kiszámítható pályát, amely képes lenne a magyar embereket és a nemzetközi befektetőket egyaránt megnyugtatni, és itt természetesen nem az IMF-re gondolok, hanem elsősorban azokra a magyar emberekre, akik a magyar költségvetés jövő évi hiányát - amit önök terveztek bele - a jövőben is meg fogják fizetni.

Amikor megkérdeztük a gazdasági bizottság ülésén, hogy milyen szakpolitikai munkák előzték meg a magyar egykulcsos adórendszer kidolgozását, bevezetését, meg azt, hogy végeztek-e ezzel kapcsolatban adórugalmassági vizsgálatokat, megnézték-e, hogy az érintett társadalmi csoportok hogyan fognak reagálni az egykulcsos adóra, próbálták-e modellezni, hogy mennyire fehéredik vagy szürkül a gazdaság akkor, amikor bevezetik az egykulcsos adórendszert, kiderült, hogy ilyen munkára még csak nem is gondoltak, mert a kormány vezetői közül senkinek a fejében nem fordult meg az, hogy ezzel kapcsolatban egyáltalán lenne-e szakpolitikai teendő, gyakorlatilag hasraütésszerűen, mindenféle szakmai előkészítés nélkül láttak hozzá egy, a GDP másfél százalékára rúgó adóátrendezés végrehajtásához, a szakmai szabályokat felrúgva, a célszerűségi követelményeket háttérbe szorítva.

Uraim, amikor önök jövőre be fogják vezetni az egykulcsos adót, ne feledkezzenek el arról, hogy egyrészt az adórendszer egyik hagyományosan erős funkciója, a méltányosság, a kiegyenlítő funkció nagyban fog sérülni, és ne feledkezzenek el arról, hogy az egykulcsos adó révén pont azokat a társadalmi csoportokat juttatják majd pluszjövedelemhez, akiknek a fogyasztói kosarában eddig is magas volt az import javak aránya, és azokat fogják változatlan helyzetben hagyni, illetve az áthárított ágazati adók révén kedvezőtlenebb helyzetbe hozni, akik alacsonyabb jövedelműek, akiknek a fogyasztói kosarában kifejezetten magas a hazai termelésű áruk aránya, akik kifejezetten magas arányban költenek létszükségleti jószágokra. Uraim, ez a javaslat a szakma szabályai szerint nem felel meg az idő követelményeinek, ez a javaslat az igazságérzetünk alapján sem felel meg annak, amit Magyarország megkívánna. Önök mégis egytől egyig megnyomták az igen gombot, amikor erről kellett szavazni.

Amikor a társasági adózásról beszélnek és arról, hogy meg fogják növelni a vállalkozások esélyeit, segíteni fognak a magyar kis- és középvállalkozásokon, akkor gondoljunk arra, hogy a nemzeti retorika milyen szintet ér el, és milyen törekvéseket láthatunk. Ugyanis jelenleg, uraim, 1 millió forint nyereség után egy multinacionális cég csak 100 ezer forint adót fizet, azaz 10 százalékot, ezzel szemben egy magyar kis- és középvállalkozás kifizeti a társasági adón felül a személyi jövedelemadót és az egészségügyi hozzájárulást, és ezzel az adóterhe 451 ezer forint lesz.

A nemzeti együttműködés kormánya azonban - nemzeti retorika ide, nemzeti retorika oda - mégiscsak életben tart egy olyan gyalázatos adórendszert, amely 4,5-es adóterheléssel sújtja a magyar kis- és középvállalkozások nyereségét a multicégekével szemben. Látjuk, uraim, hogy nemzeti szalaggal rendszeresen át vannak kötve azok a szóvirágok, amiket megfogalmaznak, de valódi radikalizmus és valódi tettek nélkül ez az ország soha nem fog talpra állni.