*

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Ígérem, rövid leszek. Már sok mindent elmondtunk a költségvetésről, a lényeget ismerik. Ugyanakkor Rogán Antal képviselőtársam felszólalása mégis arra késztetett, hogy néhány pontban újra elmondjam, az LMP mit gondol a költségvetésről.

Meglepett, hogy Rogán képviselőtársam is csatlakozott az elmúlt nyolc évet szajkózók kórusához. Nem tisztem védeni, nem is kívánom védeni az elmúlt nyolc évet, de inkább arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nem az elmúlt nyolc évről, hanem az elmúlt húsz évről kellene beszélni (Taps a Jobbik soraiban.), arról az elmúlt húsz évről, aminek önök az egyenes folytatását adják ebben a költségvetésben. Semmi forradalmi nincs abban, hogy önök is úgy tekintenek az egészségügyre vagy az oktatásra, ahonnan pénzt lehet vagy kell kivonni annak érdekében, hogy odaadják a gazdagoknak, az átlagkereset felettieknek, vagy egész egyszerűen a tőkejövedelmek adójának a csökkentésével odaadják a multiknak. Arról a hamis, bukott politikáról kellene beszélni, amit önök ugyanúgy folytatnak ebben a költségvetésben, mint az elmúlt húsz év minden politikusa és pártja.

De ha már az adósságról beszélt Rogán Antal képviselőtársam, akkor arról is kellene beszélni, hogy az V. kerületben hogy is néz ki az adósság, miért van az, hogy az egyik legeladósodottabb önkormányzat az egész országban az V. kerület. Vagy ha már az adósságnál tartunk, akkor arról is érdemes lenne beszélni, hogy hol van az eszközkezelő. Miért nincs a költségvetésben egy forint sem az eszközkezelőre elkülönítve? Önök hónapokon keresztül hitegették a választókat azzal, hogy majd megoldják a nehéz helyzetbe jutott lakáshitelesek helyzetét, ugyanakkor egy forintot sem különítettek el az eszközkezelőre, továbbra is csak ködösítenek ezzel kapcsolatban. Erről kellene beszélni, nem pedig az elmúlt nyolc évvel kapcsolatban ködösíteni.

Vagy arról kellene beszélni, hogy mit fognak mondani a pályakezdőknek, azoknak a pályakezdőknek, akiknek az eddigiekhez képest is kevesebb esélyük lesz, hogy munkát találjanak, vagy ha munkát találnak, akkor azt fogják érzékelni, hogy kevesebb pénzt visznek haza, mint tavaly. Vagy arról kellene beszélni, hogy mit fognak mondani azoknak a gyermekeiket már felnevelteknek, akik szintén kevesebb pénzt tudnak majd hazavinni azért, mert önök csökkentik az adójóváírás lehetőségét.

Vagy arról kellene beszélni, hogy mit fognak mondani azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak, akik végignézik azt, ahogy a tőzsdei nyereségadó csökkentésével a multinacionális vállalatok zsebei gazdagodnak és bővülnek, míg a kkv-k a szép szavakon kívül gyakorlatilag semmit nem kapnak ebből a költségvetésből. Erről kellene beszélni.

Arról kellene beszélni, hogy mi lesz az óvodákkal, mi lesz az általános iskolákkal, ahonnan önök nettó pénzt vonnak ki. Erről kellene beszélni.

Arról kellene beszélni, hogy miért vonnak ki reálértékben pénzt az egészségügyből, amikor attól volt hangos az önök kampánya, hogy hány száz milliárd forint tűnt el az egészségügyből, amit vissza kellene oda rakni. Ez az a kérdés, amire válaszolniuk kellene.

Semmi forradalmi nincs, kedves képviselőtársaim, ebben a költségvetésben sajnos, egyenes folytatói az elmúlt húsz év bukott politikájának. Egy dolog van sajnos, amiben valóban forradalmiak, az pedig az a lendület, ahogy a költségvetésben is nekiestek a demokrácia alapintézményeinek, az a lendület, amivel a Költségvetési Tanácsot kivégezték, vagy az a lendület, amivel a civil szervezetek felszámolására törekszenek. Megfelezik a Nemzeti Civil Alap keretét. (Taps az LMP soraiban.) Ez az egyedüli újdonsága ennek a költségvetésnek és az önök politikájának: az a lendület, amivel a demokráciát felszámolni igyekszenek.