*

Kérem, engedjék meg, hogy néhány gondolatban ismertessem a munka megkezdésének az előzményeit. A parlament a 47/2010. (VI.29.) országgyűlési határozatával létrehozta az alkotmány-előkészítő eseti bizottságot. A bizottságnak az volt a feladata, hogy az új alkotmány alapvető elveire vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot 2010. december 31. napjáig terjessze az Országgyűlés elé.

A kezdetben 45 fős testület döntött egyrészt arról, hogy mi legyen a bizottság munkamódszere, másrészt arról, hogy írásbeli felkérést kell küldeni az új alaptörvény koncepciójának elkészítéséhez a kompetensnek ítélt állami és érdek-képviseleti szerveknek, a történelmi egyházaknak, a tudományos műhelyeknek, valamint a képviselőcsoportok által megnevezett 5-5 társadalmi szervezetnek. A felkért szervezeteken, tudományos műhelyeken túl mintegy 140 magánszemély is kifejtette az alkotmányozással kapcsolatos részletes véleményét. A bizottság tagjai ezt követően munkacsoportokban folytatták a munkájukat, és az elkészített részkoncepciókat az összegző munkacsoport szakértők bevonásával tervezetbe szerkesztette, megvitatta, majd a 2010. december 20-ai ülésén elfogadta, és az Országgyűlésnek beterjesztette.

Néhány gondolatot szeretnék mondani az alkotmány fejlődéséről. Az ezeréves alkotmány mítosza az alkotmány fogalmát egészen a vérszerződésig vetíti vissza. A magyar alkotmányfejlődés azt igazolja, hogy a magyar történeti alkotmány nagyon jelentős jogintézményeket foglal magában. A II. András király által kiadott Aranybulla 1222-ben fundamentális alaptörvény volt, amely a nemesség XIII. századra kialakult jogállását rögzítette. Az Aranybulla megszületését követő századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében. A XVI. századtól egészen a XX. század közepéig az írott törvénycikkelyekben a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvénye, királyi dekrétuma volt. A nemzeti alkotmány a jogrendszerben különleges, központi státusú törvény, alaptörvény. Ez az általános megállapítás azonban csak a modern, kontinentális alkotmányokra igaz, vagyis az írott chartális alkotmányra.

A jogfejlődés korábbi szakaszában, például az Egyesült Királyságban ma is, jellemzőek voltak a szokásjogi úton kialakult történeti alkotmányok, ezeket nevezzük íratlan alkotmánynak. Hazánkban is történeti alkotmány volt egészen a II. világháború végéig, a Tanácsköztársaság próbálkozását nem számítva, ugyanis a Tanácsköztársaság idején született a magyar történelem első chartális alkotmánya, amely az ideiglenes alkotmány nevet viselte. Ezt a folytonosságot az Ideiglenes Nemzetgyűlés törte meg.

A II. világháború utáni demokratikus berendezkedés alapjait a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikk határozta meg. A demokratikus és parlamentáris államberendezkedés alapszabályainak megállapítása mellett röviden utalt a preambulumában - első ízben a magyar alkotmány történetében - az emberi jogok büntetőjogi és alkotmányos védelmére. Alig telt el néhány év, és 1949-ben a totális kommunista diktatúra végleg megszüntette az 1945-46-ban még elképzelhető demokratikus fejlődés illúzióját.

Magyarország második chartális alkotmánya az 1949-es alkotmány, az 1949. évi XX. törvény. A szocializmus magyarországi történetének sztálinista idejéből származik, és mintául az 1936-os buharini alkotmány szolgált. A ma hatályos alkotmányunk is az 1949. évi XX. törvény nevet viseli. A hatályos alkotmányunk kidolgozásában főszerepet játszott a Nemzeti Kerekasztal, amely ugyan nem volt felhatalmazva alkotmányozásra, formálisan nem gyakorolt közjogi funkciót, de mégis egy új hatalmi tényezővé vált. A tárgyalások eredményeként született javaslatot, a megállapodás szerint, az Országgyűlés befogadta, és törvényeket alkotott belőle, ezzel letéve az úgynevezett békés politikai átmenet alapkövét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien említettük már a felszólalásunk során, és én is kiemelném, hogy kevés olyan kérdés van az alkotmányjog-tudományban, ami olyan mértékben foglalkoztatná az alkotmányjogászokat, mint az új alkotmány szükségességének a kérdése. Vitathatatlan, hogy a rendszerváltástól napjainkig a politika folyamatosan napirenden tartotta az új alkotmány megalkotását. Bizonyára sokakban visszatetszést kelt, hogy a jogállami alkotmányról beszélve az 1949. évet kell emlegetnünk. Elmondhatjuk, hogy egyedül maradtunk olyan országként a volt szovjet tömbből, amelyeknek az alkotmánya a diktatúra éveiben sorszámozódott, és a Szovjetunió alkotmányának szervilis másolatára emlékeztet.

A magyar emberek 2010 tavaszán felruházták a Fidesz-KDNP frakciószövetséget a kétharmados többség nyújtotta jogokkal, majd mindezt az önkormányzati választásokon megerősítették. Az alkotmányozás jogát, tisztelt képviselőtársaim, éles politikai harcban szereztük meg, és élni is kívánunk vele. Rendkívül nagy a várakozás az új alaptörvényt illetően. Kérem, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot idézzek Balás Béla Somogy megyei megyés püspök: "Az alkotmány környékén" írt leveléből. A következőt írja: "Készül Magyarország új alkotmánya. Ennek a bevezetője, mint egy 'hangvilla', segíteni akarja a már Szent Gellérttől megcsodált 'magyarok szimfóniájának' mai intonálását. Ha sikerül, jelképesen megadja a 'normál a'-t, az eligazító hangot, megteremti a közös értelmezés alapját. Megjelöli mindennek, ami kötelező, a 'hangnemét.' Napjainkban új 'sarkcsillag' születik, szellemi 'talajcsere' történik. Igen ám - teszi fel a kérdést -, de a normaszöveg hogyan illeszkedjék ezeréves írott történelmünkhöz, és a jog mit kezdjen azokkal a társainkkal, akiknek hiányzik mindaz, ami nekünk szent? Lehet-e papírral pótolni a megértést? Szólhat-e fényes múltunk kiégett jelenünkhöz? Kötelezhetjük-e Isten nevében a köztünk élő másként gondolkodókat, a lelki nincsteleneket, nemzetünk tönkretett tömegeit? Az új magyar alkotmány előkészítésekor politikai, vallási feszültséget gerjesztenénk, továbbá időt, erőt veszítenénk, ha nem vennénk figyelembe az elmúlt évszázadok változásait. Európában megosztott az egykor egységes egyház, megszakadt a magától értetődő istenhit, majd új gondolkodásmód, új életérzés jelent meg. Ez utóbbi az egzisztencializmus. Ebben a felgyorsult életvitelű és információözönnek kiszolgáltatott ember már nem tud figyelni az addig kikezdhetetlen 'essenciára', a lényegre. Csak azzal törődik, amiről úgy véli, hogy őt, az 'egzisztenciáját' érinti. Ez a fordulat nem okvetlen tragédia, inkább kihívás. Ma a szeretet azt diktálja, hogy értékeinket, hagyományainkat fordítsuk le a világ által beszélt új nyelvre" - mondta a püspök atya.

Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat az általános megfontolások között emeli ki, hogy az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés; az alkotmány Magyarország legfontosabb jogforrása; olyan élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. A koncepció a jelenlegi alkotmányhoz képest kisebb terjedelmű alkotmányra tesz javaslatot, hiszen a részletkérdések a sarkalatos törvényekben megfelelően rendezhetőek.

Néhány gondolatot szólnék a preambulumok történetéről is, hazánkban ugyanis a preambulumoknak évezredes hagyományuk van. Szent István király I. törvénykönyve is előszóval kezdődik. A jelenleg hatályos alkotmányunk preambuluma egy kivételes elemmel büszkélkedhet, mégpedig: az ideiglenesség deklarálásával, bár a preambulum több fogalmat is említ, amelyek a jogállam alappillérei, és amelyek 1989-ben kiemelt jelentőségűek voltak.

Ilyenek a parlamenti demokrácia, a többpártrendszer, a szociális piacgazdaság. Ha elfogadjuk, hogy a jogállamba való békés átmenet a rendszerváltás utáni első kormányra, de legalábbis a rendszerváltás utáni szűk néhány évre vonatkozik, akkor ebből adódóan az a gondolat jön elő, hogy a rendszerváltás befejeződött. De mindjárt itt adódik egy második kérdés, amit ezt követően joggal feltehetünk: elfogadásra került-e az új alkotmány? Természetesen a kérdésre a válasz egyértelműen nem. Ha pedig nem, akkor még azt is mondhatjuk és megkérdezhetjük: mégis tart még az átmenet?

Én azt gondolom, hogy különösebb magyarázatra nem szorul, hogy az ilyen belső ellentmondásokat fel kell oldani. A hatályos magyar alkotmányból teljesen hiányzik a történelmi narratíva, amely arra hivatott, hogy bemutassa a nép történetének alapvető fordulópontjait, dicsőséges eseményeit. A történelmi narratíva teszi igazán ünnepélyessé és méltóságteljessé a preambulumot. Hatályos alkotmányunk preambuluma mellőzi az ünnepélyességet, az egész alkotmányos szabályozás ideiglenességét fejezi ki. A szabályozási elvekben megfogalmazott preambulum alkalmas arra, hogy betöltse az ünnepélyes bevezető funkcióját, hiszen kiemeli, hogy utalni kell a legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire, méltassa ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, utaljon a Szent Koronára mint a magyar államiság kifejezőjére.

Az országgyűlési határozati javaslat az alapvető rendelkezéseket 11 pontban foglalja össze. A teljesség igénye nélkül kiemelném, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túl élő magyarok sorsáért. Itt kerülnek még felsorolásra nemzeti ünnepeink. Kiemelt védelemben részesíti a házasság és a család intézményét mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt kívánom megemlíteni, hogy XVI. Benedek pápa is figyelemmel kíséri a magyar alkotmány előkészületeit, és támogatja azt az elképzelést, hogy előszavában utaljon a keresztény örökségre. "Kívánatos, hogy az új alkotmány a keresztény értékekből merítsen ihletet, különösen, ami a házasság és a család társadalomban elfoglalt helyzetét és az élet védelmét illeti. A házasság egy férfi és egy nő közötti alapvető rend formája, az állami közösség alapsejtje" - fogalmazott a szentatya.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után bátran kijelenthetjük, hogy hazánknak, Magyarországnak, a magyar nemzetnek szüksége van egy új alkotmányra, nemcsak azért, mert erre utal a hatályos alkotmányunk bűvös fél mondata is, és nemcsak azért, mert a világ alkotmányfejlődése megállíthatatlanul halad tovább, és ezt figyelemmel kell kísérnünk, hanem azért is, mert elemi igényességünk megkívánja, hogy az ezeréves magyar állam jogrendszerének csúcsán egy méltóbb alaptörvény helyezkedjen el, kihatva a jogforrási hierarchia további szintjeire is. Az új alkotmány hozzájárulhat nemzeti identitásunk jobb megőrzéséhez, kiérleltebb lehet a mostani alkotmánynál, pótolhatja annak hiányosságait, az eltelt két évtized megváltozott igényei szerint.