*

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hozzászólásom bizonyság arra, hogy az alkotmányozást nem pártügyként kezeljük, hanem pártjainkon belül is szabad vitával társul ez a folyamat. Két perc arra ad lehetőséget, hogy két kérdésben jelezzem, hogy más véleményen vagyok az elhangzottakhoz képest. Az egyik az 1946. évi I. törvénycikk megítélése, a másik pedig a vármegye kérdése.

Az 1946. évi I. törvénycikkről itt csak annyit tudok megemlíteni, hogy érdemes lenne Föglein Gizella történésznek erről a korról írt munkáját elolvasni, abból kiderül, hogy a '46. évi I. törvénycikkben a köztársasági elnök jogkörének a terjedelmét Moszkva szabta meg, Moszkva igényei szerint volt kénytelen a nemzetgyűlés meghatározni az államfői jogkört. Amellett pedig - mint ezt az alkotmányügyi bizottságban, ahol egyharmadot sem kapott ez a javaslat, elmondtuk -, ha már törvényeket beveszünk, akkor az 1848-as törvényeket sokkal inkább lett volna indokolt bevenni, vagy például az 1989-es rendszerváltozást jelentő nagy alkotmánymódosítást is, mert ugyan akkor is itt tartózkodtak a szovjet csapatok, de akkor már semmilyen vonatkozásban nem szóltak bele a törvényalkotásba, az alkotmányozásba, ellentétben 1945-46-tal.

A másik a vármegye - rövid húsz másodpercem van. Röviden: a vármegye hungarikum, összekapcsolódik a magyar államtörténettel, és én úgy gondolom, hogy a szociális problémákat, amelyek a két világháború között fennálltak és amiről Lázár János jogosan kritikusan szólt, azt nem lenne szabad ezzel az intézménnyel összekötni. Kósa Lajosnak a rendkívül míves felszólalásával értek egyet, aki az általános vitában védelmébe vette a vármegye intézménye elnevezésének a fenntartását.