Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annyi a problémám az előttem szóló mondanivalójával, hogy én ezt több mint húsz perce olvastam az interneten. Herman úr "A társadalom nagy változásokat akar" címmel a HEOL-on szinte szó szerint ugyanazt a beszédet már leadta. Az egész alaptörvény-készítési folyamatra ez a jellemző. Előre megírt panelek felolvasásával, korábban mások által összeállított szövegek a szabad gondolat kizárásával cserélnek eszmét itt a Házon belül. Méltatlan még ahhoz az emelkedettséghez is, amiről önök beszélnek.

Fel sem merül az, hogy a történelmi alkotmány jogfolytonosságának a helyreállítása, a Szent Korona-tanra épülő tisztességes magyar alkotmányosság hosszú távú átvezetése megtörténjen. Elmondható az, hogy lózungok, panelek vitatkoztak egymással, és nem önálló, gondolkodó emberek. Ez talán a rendszerváltozásnak nevezett, elhazudott folyamat után az egyik legszégyenteljesebb időszak, sőt nem túlzás kijelenteni azt, hogy a rendszerváltozás második elsikkasztásáról beszélünk, amikor egy előre megírt pártalkotmányt lényegében lenyomnak a torkokon. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Lózung!) Egy olyan pártalkotmányt nyomnak le a torkokon, melynek a társadalmi megítélése is enyhén szólva kétes, érdekes annak tekintetében, hogy ha százalékos arányt vonnának, hogy hányan küldték vissza a kiküldött kérdőíveket, akkor láthatnák azt, hogy a társadalmi nihil óriási az önök kezdeményezésével kapcsolatban (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Lózung!), és önmagában a hozzáállásukat jellemzi az, hogy nem az előterjesztést adták be azok után, hogy az emberek véleményével megismerkedtek, hanem kérdőívek formájában utólag módosítókkal kívánták (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő! Idő! Idő!) kozmetikázni állítólag az emberek véleménye alapján, mentegetve a menthetetlent. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Taps a Jobbik soraiban.)