*

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Április 4-ét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. április 2-án törvényerejű rendeletben kiáltotta ki nemzeti ünneppé, fejet hajtva a szovjet Vörös Hadsereg magyarországi tevékenysége előtt. De vajon mit ünnepeltek a kommunisták évtizedeken keresztül, mire olyan büszkék még ma is?

1945 és 1946 között az alábbiak jelentek meg az Új Élet című zsidó lapban: "A Vörös Hadseregben minden zsidó a szovjetért harcolt. A magyarországi zsidóknak tudniok kell, hogy életüket egyedül a Vörös Hadseregnek köszönhetik. Most egy esztendeje szabadította fel a hatalmas áradatként előretörő, hömpölygésében semmivel fel nem tartóztatható Vörös Hadsereg teljes egészében Magyarországot. Budapest és az ország boldogan, megkönnyebbülten lélegzett fel. Hála, mély és leboruló hála mindezekért a felszabadító seregnek, a sereg minden tábornokának, tisztjének és közlegényének. De a legnagyobb hála és köszönet Sztálin generalisszimusznak, aki ezeket a mérhetetlen arányú lenyűgöző mentőcsapatokat útnak indította."

Gyurcsány Ferenc egyik 2005-ös beszédében olvasható, hogy nem szabad engedni, hogy átírják a történelmet, hogy megkérdőjelezzék a bűn létezését. Gyurcsány nyilván nem a szovjetek által elkövetett bűnökre gondolt, hiszen a magyarság sorsa, tragédiája sohasem érdekelte. 2006 őszén maga is ízelítőt adott a magyarságnak, hogy mire képes a hatalomért a magyarellenes, esztelen kommunista gyűlölet; az utódkommunisták MSZP-re keresztelt egylete pedig ma is felszabadításként tiszteleg hazánk német megszállásának ruszki kommunista megszállásra való cseréje előtt. A szocialisták tehát aljas módon dicsőségesnek állították be azt a Vörös Hadsereget, amely a magyarságnak csak szenvedést, megaláztatást és rabságot hozott.

Tisztelt Ház! Most pedig jöjjön a valóság, korabeli szemtanúk visszaemlékezéseiből idézek. "Vác többször cserélt gazdát a heves harcokban. Amikor a német-magyar ellentámadás visszadobta az oroszokat, három nagy teherautó szállította be Budapestre a Szent János kórházba a megbecstelenített nőket. Külön osztályon kellett őket kezelni, bordáik összetörve, fogaik kiverve, a gyermeklányok életre szóló testi roncsolás nyomaival." "A Vörös Hadsereg katonái tisztjeik támogatásával és aktív részvételével tömeggyilkosságok százait követték el, és szadista módon kínozták meg a fogságba esett ellenséges katonákat, az útjukba került polgári lakosságot, és válogatott módszerekkel irtották a német származású vagy német nevű gyermekeket, lányokat, asszonyokat és idős embereket." "A holttesteket brutálisan megcsonkították, a szovjet katonák megerőszakoltak minden 5 és 80 év közötti kislányt, asszonyt és nőt."

Tisztelt Képviselőtársaim! A mérleg tehát siralmas. Esztelenül felégetett termőföldek, leölt állatok, elpusztított ingatlanok, több százezer megerőszakolt lánygyermek, nő és asszony. Rengeteg ártatlanul, brutálisan lemészárolt civil, megkínzott katonák, kivégzett hadifoglyok, egész életükre nyomorékká vált tömegek. Elmondhatjuk, hogy a II. világháború végén a kiéhezett, porig alázott országot a szovjet horda eddig nem látott kegyetlenséggel szállta meg, magával hozva minden barbarizmust, amelyet egy elkorcsosult világrend, a kommunizmus jelentett. Átmeneti demokratikus próbálkozás után nyakunkba ültették a judeobolsevik, szocionista Rákosi-Róth Manót és tettestársait.

Az úgynevezett rendszerváltáskor a kommunizmussal hatalomra jutó hazaárulóknak más eszközt kellett keresniük a hatalmon maradásért. A tankok helyett nyakunkba ültették a cionista megszállás eszközeit: a bankokat, majd a NATO-t és az Európai Uniót, ezzel ismételten elárulva a magyar embereket.

Magyar Testvéreim! A szocionisták mind a mai napig felszabadítóként ünneplik a gyilkosokat. Mennyiszer hallhattuk, hogy a dicsőséges felszabadító szovjet Vörös Hadsereg! Ez a hadsereg azonban nem dicsőséges volt, hanem barbár. Nem felszabadító, hanem megszálló. Nem hadsereg, hanem horda, de valóban vörös: sok millió ártatlan ember vérétől vöröslött. Akik őket dicsőítik, egyúttal a magyarság történelmi tragédiája felett járnak örömtáncot.