*

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még a témáról szólnék, egy mondattal meg kell emlékeznem arról, ami tegnap Rómában történt, amikor a társadalmi igazságosság és béke képviselőjének, illetve a kommunista világrend lebontása egyik élharcosának, II. János Pál pápának hivatalosan a keresztény világ példaképeinek sorába emelése történt meg.

Azért is említem ezt az esemény mellett, mert bizonyos értelemben összefügg ez a hazai társadalmi igazságosság és társadalmi béke megjelenítésének, megvalósításának a szándékával. A jelenségről, a politikai érdekek megjelenéséről és a megoldásról kell néhány szót szólni, és ha nem veszik tőlem rossz néven, mindezt megpróbálom higgadtan és tárgyilagosan megtenni, elkerülve akár a tabukat is.

A jelenség egyik fele az, hogy deviáns életformát élő családok tagjai folyamatosan szabálysértéseket és bűncselekményeket követnek el, lopnak, fenyegetnek és verekednek, ez megfertőzi a falu életét, és kárt okoz a cigányság egészének is: táplálja az előítéleteket, és növeli a társadalmi feszültségeket. Erre a problémára rossz választ adtak azok, akik önbíráskodással, viszontfélemlítéssel próbálkoztak és félkatonai jelenléttel.

Ez a jelenség, de megjelentek politikai érdekek is ezen a településen, mint ahogy máshol is. Sokan dolgoznak azon, hogy Magyarországról az a kép jelenjen meg, hogy itt tobzódnak a rasszisták, a kormány tehetetlen, és a cigányoknak menekülniük kell. Ezt a képet sajnos olyanok is táplálják, mint Magyarország volt külügyminisztere, aki ma európai képviselőként azt a feladatot próbálja teljesíteni, amit miniszterként nem tudott, hogy egyfajta képet rajzoljon fel az országról; akkor nem sikerült a pozitív, most próbálkozik a negatív képpel. De természetesen más politikai eszmeiség képviselői is megpróbálják ezt a negatív képet erősíteni.

Ezzel szemben egy másik politikai törekvés a félkatonai szervezetek képviselőiként jelenik meg, és egyetemesen elítélő, egy népcsoport egészére vonatkozó megjegyzéseket tesz. A kormány és a rendőrség úgy próbálja feladatát teljesíteni, hogy mindkét törvényellenesen fellépő csoportot féken tartja, a biztonság és rend megteremtését szolgálja, egyrészt a kis lopások büntethetőségével, másrészt az állami erőszak-monopólium fenntartásával. Jó nézni azt, hogy a rendőrség nem tesz különbséget az elkövetők hovatartozása felől.

Harmadsorban néhány szót a megoldásról is érdemes szólni. Hadd emeljem ki elsőként a szemlélet megváltoztatásának szükségességét. Úgy gondolom, hogy ha az emberi személy méltósága a kiindulópont a számunkra, akkor két embert állítsunk a szemünk elé: egyrészt azt a megszülető cigány gyereket, aki esélytelenül indul a többségi társadalom hasonló korú gyerekeivel szemben, képzeljük el ezt az állapotot; és képzeljük el azt az idős embert, aki kifosztott és megfélemlített, mert a saját kertjében lopják meg őt, vagy attól fél, hogy éjszaka betörnek a lakásába.

Két emberről van szó, mind a kettő védelmet kell hogy kapjon; az egyik a rendőrség fellépésével, és hozzáteszem rögtön, az együttműködő polgárőrség segítségével is, a másik pedig az oktatásnak, a munkahelyteremtésnek az előmozdításával, és kormánypárti képviselőként hadd tegyem hozzá, hogy a közmunkaprogramok sokkal hatékonyabb és erőteljesebb támogatásával, és persze a szegregáció és integráció ideologikus vitájának a félretételével, mert a szükséglet diktálja a megoldást, és a szükség meglehetősen nagy ebben az országban.

Bízom benne, hogy a rendőrség megoldja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rövid távú feladatokat, és a parlament és a kormány pedig a kérdés hosszú távú rendezését.