*

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán, igaz, hogy eléggé előrehaladtunk az időben, de úgy gondolom, hogy ez egy olyan fontos törvényjavaslat, amelynek kapcsán mindenképpen szükséges néhány szót ejteni. Lassan éjfél is elmúlt, úgyhogy elég kevesen vagyunk itt a Házban, de ha visszagondolunk arra, hogy hogyan és milyen körülmények között született meg az első törvényjavaslat, amely a kistérségi társulásokról, a települések kistérségbe történő sorolásáról rendelkezett, azt hiszem, hogy talán ha hárman-négyen vagyunk itt abból az időszakból, akik még emlékszünk ezekre a vitákra.

Más képviselőtársaim számára hadd idézzem föl, hogy hogyan is zajlott ez le. Akkoriban MSZP-SZDSZ-kormány volt, és a kormány elhatározta, hogy márpedig olyan kistérségi besorolást fog létrehozni és törvényben rögzíteni, amelyről úgy gondolja, hogy a települések javát fogja szolgálni. Természetesen próbáltunk akkor mi ellenzéki képviselőként is mindenféle olyan módosító javaslatokat beterjeszteni a törvényhez, amelyek próbálták legalább egy kicsit a való élethez közelíteni a törvényjavaslatot.

Ahogy képviselőtársam is elmondta, sajnos ennek a törvénynek a végeredménye az lett, hogy olyan kistérségi besorolások születtek meg, jöttek létre, olyan kistérségi központok lettek kijelölve, amelyek finoman szólva messze nem a való életet mutatták. Egyes kistérségi besorolásoknak semmi közük nem volt a tényleges valósághoz, hiszen olyan települések lettek egybesorolva, amelyek között sem gazdasági, sem közlekedési, sem kulturális, semmilyen érdemi kapcsolat nem volt. Egész egyszerűen nem egy esetben, vagy mondhatom úgy is, hogy kifejezetten sok esetben vagy több esetben egyértelmű politikai szempontok voltak azok, amelyek a kistérségi besorolást létrehozták, és természetesen ugyanígy politikai szempontok alapján történt azon települések kijelölése is, amelyeket kistérségi székhelyként neveztek meg.

Megint csak hadd mondjam el azok számára, akik annak idején nem voltak itt, hogy Kósa Lajos képviselő úrral például Hajdú-Bihar megyét illetően az utolsó pillanatokban is nyújtottunk még be módosító indítványt, hiszen Hajdú-Bihar megyében akkor az MSZP-s képviselők elkövették azt, hogy annak ellenére, hogy az önkormányzatok képviselő-testületei döntöttek arról, hogy mely településekkel szeretnének egy kistérségbe tartozni, és ezt a döntésüket hivatalosan is eljuttatták az országgyűlési képviselőkhöz, és hivatalosan eljuttatták az akkori belügyminiszterhez is, annak ellenére sem így jöttek létre ezek a kistérségi besorolások. Egész egyszerűen az akkori kormány teljes egészében lesöpörte ezeket a kezdeményezéseket az asztalról, semmibe vette az önkormányzatok elképzelését. Még egyszer mondom, képviselő-testületi döntések születtek arról, hogy kik hogyan, milyen társulásban szeretnének egymással együttműködni. Hiszen általában - visszanyúlva a járási rendszerre - a települések közötti együttműködésnek már megvoltak a hagyományai, hiszen gazdasági, közlekedési kapcsolatban voltak egymással, kulturális kapcsolatok alakultak ki a települések között.

S még egyszer mondom - most konkrétan Hajdú-Bihar megyéről beszélek -, Hajdú-Bihar megyében több olyan kistérségi besorolás is történt, amelyekbe mesterségesen kényszerítettek össze településeket, aminek a végeredménye természetesen az volt, hogy politikai kijelöléssel lettek meghatározva azok a kistérségi székhelytelepülések, amelyek aztán a törvénybe bekerültek.

Nagyon helyes, hogy képviselőtársaim benyújtották önálló képviselői indítványukat a törvény módosítására, hiszen úgy gondolom, most van itt az ideje rendezni azokat a kérdéseket, azokat a problémákat, amelyek az elmúlt időszakban kvázi politikai diktátum alapján kerültek ki, és végre figyelembe lehet venni az önkormányzatoknak azt a kérését és elhatározását, amely az elmúlt időszakban már jól kialakult gazdasági, kulturális vagy akár közlekedési, infrastrukturális, vagy mostanában már akár az ügyintézésekre vonatkozóan is kialakult az egyes települések, az egyes önkormányzatok között. Itt lehet orvosolni például azokat a kistérségi székhely- vagy központkijelöléseket is, amelyek az elmúlt időszakban bebizonyították, hogy valóban nem sok közül volt a tényleges gyakorlathoz, az élethez, hiszen olyan települések kerültek megnevezésre, amelyek nem töltik be a kistérségi funkciót. Nem egy esetben kettős kijelölés történt; Hajdú-Bihar megyében is van ilyen kistérség, például a derecske-létavértesi, ahol egy olyan település lett megnevezve a kistérség központjának, amelyik kisebb, mint a másik település, amelyik fejlettebb és komolyabb infrastruktúrával rendelkezik. Természetesen mondanom sem kell, hogy egyértelműen az akkori politikai helyzetnek megfelelően került kijelölésre ez a település. S azt sem kell mondanom, hogy az az akkori MSZP-s képviselő már nem is ül itt a padsorokban, aki az utolsó pillanatban nyújtotta be a módosító javaslatot, amelyet az akkori kormánytöbbség természetesen elfogadott.

Itt az idő, eljött az a pillanat, amikor ezeket a politikai kijelöléseket végre a helyükre lehet tenni, és egyes kistérségekben a funkciónak megfelelően lehet tényleges kijelöléseket elvégezni. S azok a települések, amelyek valóban egy-egy kistérség meghatározó települései tudnak lenni, át tudják venni a kistérség központi szerepét, és egy kistérség munkaszervezetét tudják működtetni, illetve a kistérségben folyó tevékenységeket össze tudják hangolni.

Nagy tisztelettel arra kérem még jelen lévő képviselőtársaimat - remélem, hogy a részletes vitában többen leszünk itt -, és azokat a képviselőtársaimat is, akik majd részt fognak ebben a vitában venni, hogy támogassák a beadott törvénymódosító javaslatot. Jómagam is nyújtottam be módosító javaslatot, hiszen - mint ahogy említettem - Hajdú-Bihar megyében több olyan kistérség is van, ahol mindenképpen szükséges helyére tenni a dolgokat, és a ténylegesen kialakult feladatnak és az egyes települések feladatellátó képességének megfelelően módosítani kell az eddigi kistérségi székhelykijelölést.