*

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Többször elhangzott már itt a törvényjavaslat vitájában, hogy ez az első a sarkalatos törvények sorában. Nos, ha ez az első és ráadásul sarkalatos törvény, akkor annál inkább szégyen, hogy ez lényegében egy egyéni képviselői kezdeményezésre került a tisztelt Ház elé. (Babák Mihály: Nem, bizottsági.) Szégyen a kormányra nézve, hogy sarkalatos törvényeket képviselőkre és képviselőkön keresztül országgyűlési bizottságokra bíz, mintha a saját hivatali apparátusa szakértelméből nem futná egy ilyen törvényjavaslat előkészítésére. Nem vitatom, mielőtt bárki egy kétpercesben erre akarna reagálni, hogy ehhez természetesen minden képviselőnek joga van, azonban fenntartom azt az álláspontomat, hogy sarkalatos törvényről lévén szó elvárható egy kétharmados felhatalmazással rendelkező kormánytól, hogy vegye a bátorságot, és maga nyújtsa be ezt a törvényjavaslatot.

Szóba kerültek itt a vita során a közpénzek, ezzel összefüggésben a hatalmi ágak szétválasztásának a kérdése is. Azt szeretném elmondani, hogy a jelenleg hatályos, ÁSZ-ra vonatkozó törvény szerint sincs semmilyen akadálya annak, hogy ha az Állami Számvevőszék bármilyen vizsgálata során törvénysértéseket vagy annak gyanúját észleli, akkor a szükséges feljelentéseket az illetékes hatóságoknál megtegye. (Babák Mihály: Miért nem volt? Megfenyegettétek?) Természetesen az illetékes hatóságok és a független bíróság dolga elbírálni, hogy ezek a gyanúk mennyire megalapozottak.

S ha már szóba került a hatalmi ágak szétválasztása, szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben az értelemben az Állami Számvevőszék nem a bírói, hanem a végrehajtói hatalom része, és ilyen értelemben azok a többletjogosítványok, amelyekkel ez a törvényjavaslat felruházza az Állami Számvevőszéket, közelebb viszi a hatalmi ágak közül a bírói hatalomhoz, mint a végrehajtói hatalomhoz.

Egyébként, ha már a közpénzekről vitatkozunk, akkor szeretném, ha a kormánypárti képviselők érzékenysége ezen a téren saját kormányukra is vonatkozna, és nem hagynák szó nélkül, hogyha a miniszterelnök egyetlen döntésével házi fogorvosának - ha nem is a cégének, de annak az üzletágnak, amiben az egyik piacvezető céget a saját házi fogorvosa vezeti - gyorsan 1 milliárd forintot utal át. Vagy nem kerüli el a figyelmüket két olyan kormánydöntés a közelmúltból, amely nem is kis mennyiséggel értékhatárokat emelt meg közbeszerzések esetében. Két vasútvonalat említek ezek közül. Az egyik a Budapest-Székesfehérvár vasútvonal, amelynek eredeti kivitelezési költségét, durván 120 milliárd forintot a kormány kevesellvén, 15,6 milliárd forinttal felemelte; ennél is továbbment a Szajol-Püspökladány vasútvonal esetében, ahol a 137 milliárd forintot további 24 milliárd forinttal emelt fel mind a mai napig hiteles magyarázat nélkül. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy a "haverok, buli, hanta" szlogen újratöltésre került.

A törvényjavaslatból az derül ki, hogy az Állami Számvevőszék költségvetéséről van szó. Egy szlogennel jellemezhetjük: "a sok jóból jó sokat", az "inkább többet, mint kevesebbet" elve érvényesül.

Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy abban a pillanatban, ahogy az Országgyűlés szentesíti a zárószavazáson azt a rendelkezést, hogy az Állami Számvevőszék költségvetése nem lehet kevesebb, mint az előző évi, akkor ez lehetőséget ad arra, hogy egyszeri rendkívüli kiadások utána egyszer és mindenkorra beépüljenek az Állami Számvevőszék költségvetésébe. Hogy most ne is rendezvényekről beszéljek, mondjuk, egy indokolt informatikai beruházásra egy adott évben több milliárd forinttal megemeli az Országgyűlés - egyébként jogosan - az Állami Számvevőszék költségvetését, onnantól kezdve a következő években ezt a pénzt már nem lehet visszaszedni akkor sem, ha értelemszerűen ez a fejlesztés, ez a beruházás már megvalósult.

Az egész törvényjavaslatot átlengi a "több pénz, kevesebb szakértelem és kevesebb pártatlanság" elve. Hogy egy apró tételt említsek a törvényjavaslat szövegéből. Nehezen tudom értelmezni, hogy a közpénz hatékony ellenőrzésével hogyan függ össze az az egyébként rendkívül humánus javaslat a szövegben, ami szerint - ne adj' isten - az Állami Számvevőszék elnökének esetleges elhalálozása esetén az özvegyet vagy az örököst hathavi juttatásnak megfelelő összeggel egészíti ki a havi kereset tekintetében. Ez a törvényjavaslat szövegéből kiindulva, a mai fizetési gyakorlatból kiindulva közel 12 millió forintos juttatást jelentene az özvegynek vagy örökösnek. Még egyszer mondom, egyébként humánus javaslatról van szó, csak azt nem látom, hogy a közpénzekkel hogyan függ össze, illetve azt nem látom, hogy az előterjesztők szerint ez a 12 milliós juttatás az özvegynek vagy örökösöknek most a pofátlanság kategóriába sorolható-e vagy sem.

Ahogy előttem szóló képviselőtársaim is megjegyezték, több hatásköre lesz az Állami Számvevőszéknek, feladatai ugyanakkor homályosan kerültek megfogalmazásra, és ami a döntő veszély, hogy előbb vagy utóbb - ebbe az irányba mutat ez a törvényjavaslat is - ebben a kormányzati ciklusban a Fidesz emberei lesznek mindenhol. Ennek következtében minden további nélkül előállhat az a helyzet, hogy ha az Állami Számvevőszék elnöke egy önkormányzat gazdálkodását aggályosnak ítéli, akkor javaslatot tehet az illetékes kormányhivatalnak az önkormányzat előirányzatainak zárolására. Tekintetbe véve azt, hogy az Állami Számvevőszéknek évente 40-50 ellenőrzésre van ideje, és az országban - legalábbis jelenleg - 3200 önkormányzat működik, ebből is látható, hogy fennáll az a veszély, hogy a Fidesz a számára nemkívánatos önkormányzatokat sújtja olyan ellenőrzésekkel, amelyekkel kapcsolatban bírósághoz nem lehet fordulni, és saját emberei fogják a kormányhivatalokban elbírálni, hogy az Állami Számvevőszék javaslata alapján az illetékes önkormányzat költségvetési tételeit zárolják vagy sem.

Hölgyeim és Uraim! Ez a sarkalatos törvényjavaslat egy visszalépés, ennél a törvényjavaslatnál az Állami Számvevőszékről szóló jelenleg hatályos törvény minden tekintetben jobb, ezt a törvényjavaslatot kár volt beterjeszteni.