BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, elnézést kérek, de még Burány Sándor képviselőtársam azt próbálta itt kifejteni, hogy ismételten sandaság van a kormányoldalról, mégpedig azért, hogy büntetni kívánja a vele nem szimpatizáló vagy épp ellentétes politikai felfogású önkormányzatokat vagy szervezeteket.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Burány Képviselő Úr! Csodálkozom az ön vélekedésén. Én vezető vagyok. Úgy gondolom, hogy ha valakinek nincs külön érdeke, hanem a jó munka az érdeke, a törvényesség az érdeke, az a vezető tudja, hogy az ellenőrzés az ő segítsége. Hölgyek, urak, engem nem tudtak agyonbüntetni, amikor rám küldtek mindenféle ellenőrző szervet. Örültem neki, tudják? Mert jól tudtam csinálni. És ha valami apró hibát követtünk el, vagy a hivatalunk, vagy a városunk, akkor azt ki lehetett javítani. Nem is értem, hogy miről beszélnek. Az ellenőrzés fenyegetettség? A csudát! Segítség, hölgyek, urak.

Persze, akkor fenyegetettség, sőt mondhatnám, hogy ténylegesen az, amikor valakinek sanda szándékai vannak. A mutyira-matyira meg a lenyúlásra, meg a sumákra persze hogy fenyegetettség. De pontosan ezt akarjuk, hölgyek, urak, képzeljék el, hogy féljenek attól, hogy ne lehessen ebben az országban közpénzzel mutyizni.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypárti padsorokban.)