*

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Meggyőződésem, hogy az alaptörvény elfogadását követően egy nagyon fontos kérdés, egy nagyon fontos törvény, sarkalatos törvény került a tisztelt Ház elé. Mégpedig a közpénzügyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat, amely az ÁSZ - a szervezet - nevét viseli magán, és nem kell félreérteni, hanem a törvényjavaslat az állami és közpénzügyek ellenőrzéséről és ennek szervezetének feltételeiről, lehetőségeiről szól. Ez a törvényjavaslat nem mellőzi, mélyen tisztelt hölgyek, urak, a 20 éves tapasztalatot, és abból okulva, sőt tanulva, sőt minden hibáját figyelembe véve terjesztette be Rogán Antal képviselőtársam és bizottsága. Tehát kell, jó és fontos.

Mélyen tisztelt hölgyek, urak, ami ebben az országban folyt az elmúlt 20 évben - én ugyan napirend után többször elmondtam -, nem tartozik a történelem fényes lapjaihoz a közpénzeket illetően és a közpénzügyeket illetően, sőt a vagyoni kérdéseket illetően sem. Szóval, annak az időnek véget kell vetni, mert oda jutottunk, ahova jutottunk, hogy ez az ország mélypontján van, nyomor van ebben az országban, lehetőségeink sikkadnak el azért, mert nincs hozzá megfelelő forrása ennek az országnak. Komoly baj van, nagy a baj. Nagy a baj, és úgy gondolom, hogy rendet kell tenni az állami és közpénzügyek tekintetében, és azt a fontos szervet, amely ellenőrzi, hogy ha mi jó szándékkal költségvetési törvényt alkotunk, a ténylegesen úgy hasznosuljon és úgy érvényesüljön, ahogyan a közt kell szolgálnia ennek a pénznek.

Nos, a szándékainkat is ellenőrizni kell, és mindenkinek az orrára kell koppintani, sőt mi több, alkalmasint kezdeményeznie kell a büntetőeljárást is, hiszen megvan a lehetősége a Számvevőszéknek, hogy akik ezzel a pénzzel - a köz pénzével, az adófizető állampolgárok pénzével - hűtlenül vagy garázda módon gazdálkodnak, megkapják a méltó büntetésüket, és ne kerüljenek sok ideig az állami pénzügyek közelébe.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma sok vita folyik az önkormányzatokról és az önkormányzatokkal kapcsolatos pénzügyekről. Úgy gondolom, vannak hétköznapi szószólók - segítőtársaink -, akik megrohanják a pártokat, mert ők is szeretnék a rendet csinálni. Vannak ilyen internetes levelezők, akiktől kapunk alkalmasint sok javaslatot és véleményt. Jó dolog, a szándék meg tisztességes. Csak egyet nem tudok megérteni, hogy ilyenkor miért az önkormányzatokra reflektálnak elsősorban. Ez helytelen és hibás nézet, ma is elhangzott, bár nem sokszor. Szeretném elmondani, hogy egy alrendszere különben az állami költségvetésnek az önkormányzatok költségvetése, és az elmúlt 20 évben - különösen az elmúlt 8 évben - olyan szükség- és szükségszerű pályára taszították, amelyben nagyon nehéz volt helyben 10 millió állampolgár igazgatási, kommunális és sok egyéb más szolgáltatását megoldani.

Így tehát az önkormányzatok is vettek föl hitelt, de óriási különbség van aközt, hogy azt a pénzt - amire nem kapták meg a szükséges fedezetet, azokra a szolgáltatásokra - mire vették föl és hogyan költötték el. Ugyanis lehet hitelt fölvenni, ezt elmondtam már egyszer, és biztosan mindenki tudja is, Széchenyi óta köztudott Magyarországon, hogy a hitel helyes és jó dolog. A kérdés az, hogy valaki működésre vette-e föl vagy fejlesztésre. Úgy működte el, hogy közben pazarolta ezt a pénzt, mert az üzemgazdasági mutatója, a hatékonysága alacsony volt, mert nem lépte meg azokat a reformáló intézkedéseket, amelyekkel és amelyek eredményeként bizonyos forintokból hatékonyabb közszolgáltatást lehetett volna megvalósítani. Ezek nagyon nagy tévedések, és adott település sajnos itta a levét; tehát ha valaki felelőtlenül vesz föl hitelt, és felelőtlenül költi el. Csak azért, mert ma kevésszer került szóba, és nem tisztem védeni az önkormányzatokat, de nagyon fontos dolog, hogy helyben van egy akarat, mégpedig egy elvárás az állampolgárok részéről, amit teljesíteni kell. Ha valaki fejlesztésre vett fel hitelt, azt is lehet rosszul fölvenni, ha az a fejlesztés túlzó, ha az a fejlesztés drága, ha a fejlesztés nem fenntartható, és kárt okoz a településnek.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon van ugyan pénzügyi kultúra, de sokkal több jó, hasznos tapasztalatra, sőt mit több, mondhatnám, tanulásra is szükség van, megújuló tanulásra. A világ változik, és nem maradhatunk a 20 évvel ezelőtti gazdálkodás metódusai mellett, pénzköltési elvei és szabályai mellett, mert még azért eléggé átjött az elmúlt 20 évben is az elmúlt rendszer paternalista gondolkodása közpénzügyekben meg önkormányzati közpénzügyekben is.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ma az előrelépés, a változás, a megújuló Magyarország legfontosabb feltétele, hogy a közpénzeket rendben tudhassuk magunk mögött. Olyan szándékkal valósuljon meg, amelyet e tisztelt Ház tisztességes képviselői szándékolnak. A kormánynak sincs más dolga, mint hogy ezt a pénzt jól fordítsa az ország gyarapodására, hasznára, mindannyiunk, mind a 10 millió állampolgár hasznára.

Veres képviselőtársam, bocsássa meg, nem személyeskedni akarok, és tényleg nem erről van szó, de ön nem sok mindent mondhat ebben a Házban. Ki is ment - nem, fönt van a pulpituson. Szóval, ha megnézzük, hogy ezek a közállapotok a közpénzügyekben mikor keletkeztek; az elmúlt 8 évben, az elmúlt 8 év szocialista-liberális kormányzásában rengeteg anomália - és finoman fogalmaztam - keletkezett. Többek közt ebben ön is benne volt, úgyhogy ön jobb, hogyha ebben a kérdésben talán nem nyilatkozik meg a tisztelt Ház előtt, mert minduntalan ingerel minket arra, hogy szembesítsük - pedig nem szeretjük - az elmúlt 8 év (Dr. Nyikos László: 9 az már.) - az elmúlt 8 év problémáival. Mást kívántam mondani, de azt hiszem, nem engedi meg a Ház méltósága, hogy erről drasztikusabb kifejezést használjak.

Viszont ebből a helyzetből ki kell lábalnunk, és ezért fontos ez a ma tárgyalt törvényjavaslat. Beszélhetnek önök sandaságról meg Békéscsabáról meg sok minden másról, a dolog lényege nem az, amit mondtak, mert az csak gáncsoskodás, hanem a dolog lényege az, hogy ebben az országban meg kell valósítani a rendszerváltást követően a normális, tisztességes, okos vagyongazdálkodást és közpénzgazdálkodást, ennek pedig egy biztosítéka van a költségvetési törvényen felül: hogy ellenőrizzék is. Tudniillik, ha nincs ellenőrizve, akkor következmények nélküli lesz minden az országban, lehet tenni bármit büntetlenül. Erre álljt kell mondani.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ország álljt mondott, hiszen új parlamentet, új többséget és új kormányt választott. Úgy gondolom, hogy iszonyú munkánk van, és ezért sokszor sok mindenért bírálnak minket, többek között azért is, hogy rohamtempóban cselekszünk.

Hölgyek, Urak! Amikor a ház ég, akkor nem azon kell vitatkozni, hogy mi keletkeztette a tüzet, hanem sürgősen el kell oltani azt. Ebben az országban rengeteg tűz ég. Mondják meg őszintén: van ebben az országban valamely ellátás - valamilyen jogi keletű, gondolok itt a büntető törvénykönyvre és sok egyéb másra, nyugdíjra, szociális ellátásra -, ami rendben van?

Hölgyek, Urak! Nem folyt az utóbbi időben alkalmazkodás az élet változásaihoz, hanem folytak a dolgok, ahogy folyhattak - ez nem mehet így tovább. Az élet örök alkalmazkodás, változtatás. Nem kell itt reformszavakat használni, hanem mindig igazítani kell az elvárásokhoz, a lehetőségekhez a jelen praxisunkat, és mindezt a praxist törvényesen, jól, okosan, bölcsen és a köz javára kell e Házban megvalósítani.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nehéz napok várnak ránk (Szabó Vilmos: Az biztos!), a rendcsinálás mindig konfliktusokkal jár. Megszokott, bebetonozott, vélt, helyes és okos érdekekkel szembemegy e változtatás. Igen, a változás sokszor érdeksérelemmel jár, de kérdés, hogy mi az ország érdeke: meg akarunk állni itt, vagy a szakadékba akarunk pottyanni, vagy jobban szeretnénk élni?

Hölgyek, Urak! Az elmúlt húsz évnek is az a legnagyobb hibája, hogy elvett az életünk minőségéből esélyeket és lehetőségeket. Az államadósság, ha okos célra költötték volna a hiteleket, és ha abból jobban élhettünk volna, nem lett volna gond, de nem ez történt, hölgyek, urak, úgyhogy ez is indokolja mindazt, amiről ma itt beszéltünk.

Én nagyon hálás vagyok azokért az építő jellegű javaslatokért, amelyekkel megtiszteltek minket és amelyeket előterjesztettek, és oda fogok magam is személyesen figyelni azokra a módosító javaslatokra, amelyek a törvény esetleges félreérthetőségét, nem egyértelműségét veszélyeztetnék, mert szeretném és az az őszinte szándékom, és ha hiszik, ha nem hiszik, az sem gond, de én tudom, hogy jó törvényt szeretnénk alkotni. Ebben a Házban nem lehet többet slendrián törvény, nem lehet rossz törvény. A rossz törvények megadják a lehetőséget, a kiskaput, hogy emberek ezzel visszaéljenek, saját hasznukra fordítsák azt. A közpénz nem arra való, hogy egyéni érdeket szolgáljon, hanem a köz érdekét kell szolgálnia. Az egyéni gyarapodásnak más eszköze van - megmondom önöknek, mi: a munka. Sokat kell dolgozni, és akkor lesz az embernek terve, célja, és meg tudja azt valósítani. De ha valaki a közből akarja megvalósítani az álmát, az felejtse el. A köz pénze csak kiegészíti a feltételeinket és a lehetőségeinket, sokszor generális lehetőségeinket egészíti ki, épp ezért nagyon fontos számunkra a közpénz felhasználása.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez fontos törvény. Isten adja, hogy jót csináljunk, és utána pedig szövetkezzünk arra, hogy ezt a törvényt is, mint az alaptörvényt, tiszta szívvel, e nemzet, e haza felvirágoztatására, a körülményeink javítására, a boldogabb életünk érdekében alkossuk meg és használjuk majd.