*

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, azt kell mondani, hogy újabb állomásához érkezett a Fidesz-kormány hatalomkoncentrációját elősegítő, a kormányzati fékek és ellensúlyok lebontását lehetővé tevő jogalkotási folyamat.

Azt gondolom, nem kell senkit emlékeztetni bővebben, csak talán felvillantásszerűen, hogy a Fidesz az elmúlt egy évben gyakorlatilag az alkotmányos szervek mindegyikét maga alá gyűrte, a Költségvetési Tanácsot szétrombolta, és saját embereivel töltötte fel, a médiafelügyeletben csak a Fidesz emberei, a Fidesz delegáltjai ülnek, az OVB-t szétrombolta, és a saját embereivel töltötte fel.

Az Állami Számvevőszékről éppen ma folyt vita. Nem elég, hogy elnökének a saját képviselőtársukat választották meg (Dr. Répássy Róbert fideszes képviselőtársaihoz: Neki nem képviselőtársa?), de gyakorlatilag a számvevőket is meg fogják tizedelni az elfogadott új sarkalatos törvény után.

Az ügyészség élére volt képviselőjelöltjüket állították ismét. Hozzányúltak a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsához, és a Magyar Köztársaság elnöke is fideszes képviselő lett, aki beiktatásakor nem győzte hangsúlyozni, hogy ő bizony nem lesz fék és ellensúly, hanem a kormányzati munka motorja lesz.

Ezek után gyakorlatilag egyetlen ilyen szervezet maradt, amelyik még független, és ez a bírói szervezet, amelybe eddig a kormánypártok bicskája bizony-bizony beletört. Támadást persze indítottak vele szemben, és itt utalok arra a próbálkozásra - remélem, hogy próbálkozás marad csak -, amit Schiffer András felemlegetett, az úgynevezett semmisségi törvényre. Tudjuk, hogy a bírák közül nem egy Alkotmánybírósághoz fordult, és felfüggesztette az ezzel kapcsolatos eljárást. Őszintén remélem, hogy az átalakított és további átalakításnak alávetendő Alkotmánybíróság valóban szakmai érvek alapján fog majd ebben dönteni, és alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani a semmisségi törvényt.

Azonban látjuk azt is, hogy az alaptörvény szintjén legalábbis már megkezdődött a bírósági önigazgatási modell leépítése, hiszen azt gondolom, sokatmondó az, ami nincs benne ebben, méghozzá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amit önök valahogy kihagytak belőle. Nyilván, ha fontosnak gondolták volna, akkor beemelik, hiszen ha a nyugdíjkorhatár helyet tudott kapni az alkotmányban, akkor úgy gondolom, hogy az OIT is helyet kapott volna, ha valóban önök meg kívánják tartani.

Aztán a különböző, parlamentben és parlamenten kívül elhangzott fideszes nyilatkozatokból teljesen egyértelművé vált, hogy a bírósági vezetők kinevezése a jövőben kormányzati kézbe fog kerülni. Olyan államokban, ahol betartják a demokrácia alapszabályait, ott akár még működőképes is tud lenni egy ilyen rendszer, bár megjegyzem, hogy visszalépés a mi magyar bírósági rendszerünkhöz képest, tehát az önigazgatási rendszerhez képest, amelyet egyébként számos állam másolt le és vett át a saját igazságszolgáltatási rendszerének alapjául.

De ha ezen túllépünk, és azt mondjuk, hogy demokratikus berendezkedésű országokban ez elfogadható lehet, én azt tudom mondani, hogy az önök felfogása mellett csak a kormányzati befolyás erősítésére jó és alkalmas. És ha ezt a feltételezést eddig nem támasztotta volna alá számos érv, akkor a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat biztosan megtenné. Ugyanis ebből látszik, hogy önök azt sem tudják elfogadni, hogy az önök rendelkezései, korábbi rendelkezései miatt most mandátumát vesztő tizen-egynéhány bírósági felső vezetőt ne önök nevezhessék ki. Ha ez nem lenne olyan fontos önöknek, akkor sem biztos, de akkor nagyobb eséllyel hinnék el önöknek azt, hogy nem csupán a kormányzati befolyás, az igazságszolgáltatáson belüli kormányzati befolyás megnövelése az, ami önöket célként vezérli.

A bírói tisztségekre jelölésbe is lesz kormányzati beleszólás, ez is - azt gondolom - egyértelművé vált a korábbi fideszes nyilatkozatokból. És mielőtt még megkérdeznék, vagy azt mondanák, hogy én honnan gondolom és tudom ezt, és csak feltételezés - tudják, azt tudom mondani, hogy Isten adja azt, hogy tévedjek ebben, és a következtetéseim ne bizonyuljanak igaznak. (Dr. Répássy Róbert: Ez nagyon erős érv volt.) Azt gondolom, hogy erre sajnos nem fog sor kerülni. Én örülnék a legjobban annak, ha ebben egyébként tévednék.

Azt gondolom, hogy az elképesztő, és az arra való hivatkozás meg még inkább az, hogy önök azt sem tudják, hogy mit akarnak csinálni a bírósági szervezettel. Önök kétharmados többségben vannak ebben az Országgyűlésben, önök ebben az évben kívánják elfogadni a bírósági szervezetrendszer átalakítására vonatkozó nagyon nagy horderejű és átfogó szabályozást, és most fogalmuk sincsen róla, hogy mit akarnak. Azt gondolom, hogy ha ez valóban így van, akkor ezt mélységesen titkolniuk kellene. Márpedig az önök nyilatkozatai... - bár jót derülnek rajta, én látom, és sajnálom, megmondom őszintén, szóval, ha a miniszterük nem tudja, és önök sem tudják, az nagyon nagy baj. Már réges-régen társadalmi és szakmai egyeztetésen kellene lenni ezeknek a javaslatoknak, csak éppen nincsenek ott, vagy ha ott vannak, akkor önök nem mondanak most itt igazat, hogy fogalmuk sincsen, hogy mi lesz. Valamelyik e két állítás közül, azt gondolom, hogy igaz.

A jelenlegi bírói vezetők java részének a mandátuma túlnyúlna a kormányzati cikluson. Ki kellett hát valamit találni önöknek, amivel ezt ellensúlyozni tudják. Ki kellett találni valamit, és a megoldás az lett, hogy kényszernyugdíjazzák őket, hogy önök újakat nevezhessenek ki a helyükbe. Erről szól gyakorlatilag a nyugdíjkorhatár leszállítása és semmi másról. Egy dologra azonban nem gondoltak, és ez látszik, hogy a jelenlegi elnöke az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak kiírhatja most a pályázatot a megüresedő pozíciókra, s most még ő nevezné ki ezeket a bírósági vezetőket, nem pedig önök. Ez ellen meg valamit tenni kellett. Ez tehát a tárgyalt javaslat benyújtásának a valódi oka. Kinevezési moratóriumot vezetnek be, nehogy elhappolják önök elől a döntés jogát. A jelenlegi vezetők mandátumát pedig meghosszabbítják, hogy mégse legyen vezető nélkül a bíróság. Bár megjegyzem, hogy talán a legfontosabb megyei bíróság, a Fővárosi Bíróság most is elnök nélkül van, és az önök áldásos tevékenységének hála, fél évig még biztosan elnök nélkül marad a Fővárosi Bíróság.

Külön érdekessége ennek a javaslatnak, hogy ellentétes még a Fidesz pártalkotmányával, a kizárólag önök által megszavazott alaptörvénnyel is. Ugyanis ennek a 26. cikke azt mondja, hogy a Kúria elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. Ez, ugye, ma 62 év. Ezzel pedig, azt gondolom, nem vitathatóan ellentétes az a rendelkezés, hogy a javaslat szerint 2012. júniusig, illetve decemberig ezen is túlnyúlhat.

Az eddig 70 éves felső korhatár miatti felmentés során a felmentésre vonatkozó előterjesztést olyan időpontban kellett megtenni, hogy a felmentési idő még a korhatár betöltése előtt járjon le. Mivel a felső korhatár az alaptörvény erejénél fogva 2012. január 1-jétől megváltozik, a jogalkotónak azt kellene biztosítania, hogy mindazoknak a bíráknak és ügyészeknek, akik a kötelező nyugdíjazással érintettek, 2012. január 1-jéig lejárjon a felmentési idejük, ugyanis a szabályozás csak ekkor felelne meg az új alaptörvény eltérést nem engedő szabályainak.

Ha jól tudom, odáig még nem fajult a fülkeforradalom, tisztelt képviselőtársaim, vagyis az alkotmánnyal más jogszabály ellentétes nem lehet, kivéve, ha a Fidesz másként akarja. Ha pedig ez így van, akkor legalább ennek az alaptörvénynek nevezett, belföldön és külföldön egyaránt vállalhatatlan fércmunkának a rendelkezéseit legyenek szívesek legalább betartani, annak, amit önök szavaztak meg és amit önök hoztak. (Dr. Répássy Róbert: Még nem lépett hatályba.)

Vélhetően egyébként a jelenlegi alkotmánnyal is ellentétes a javaslat, hiszen szerzett jogot von el megfelelő felkészülési idő nélkül, és bizony az is felvet alkotmányossági kérdéseket, hogy a törvényalkotó egy másik hatalmi ág vezetőjének kinevezési jogkörét korlátozza ideiglenes jelleggel. Az önök hivatalos indokai pedig álságosak. Egyrészt indokolhatnám ezt a korábbi gondolatmenettel, másrészt pedig azt gondolom, hogy ha meg akarnak szüntetni, és önök erre hivatkoznak, egy bírósági szintet, az ítélőtáblát, gondolom én, hiszen erről beszélnek folyton-folyvást, akkor megszűnik a mandátum is, tehát ez problémát nem fog okozni. Ha összevonják, átszervezik, akkor úgyszintén ez a helyzet. A vezető ennek tudatában fog most pályázni majd.

Az átszervezések miatti elbocsátások a határidőre kinevezett vezetők vonatkozásában eddig nem jelentettek egyébként gondot önöknek, lássuk az OVB és a Költségvetési Tanács esetét. Kíváncsi vagyok, hogy most ez miért okoz gondot, ha eddig ez nem volt probléma, legalábbis az önök számára. A többség pedig megyei bírósági tisztségviselő. A megyéket pedig, úgy gondolom, és úgy tudom, hogy nem kívánják megszüntetni, sokszor beszéltek erről. Gondolom, a megyei bíróságokat sem kívánják megszüntetni vagy más struktúrában felállítani. Ha lesz hatáskörváltozás, akkor a kinevezett vezető hatásköre meg fog változni.

Az, amit az általános indokolásban meghatároztak, legfeljebb az ítélkező bírákra, a tanácselnökökre igaz, de semmiképp sem igaz az önök számára fontos bírósági vezetőkre. Az érvek tehát látszatérvek, átlátszóak és álságosak. Amikor pedig átnézünk és átlátunk rajtuk, akkor jól kirajzolódnak a valós indokok, ez pedig semmi más, mint ismételten a kormányzati térhódítás. A javaslat tehát politikailag és szakmailag is vállalhatatlan.

A bizottsági ülésen, ahogy jeleztem már előző felszólalásomban, államtitkár úr azt hányta a szememre, és most is egyébként a plenáris ülésen, hogy tudva azt, hogy bírósági vezető csak bíró lehet, megkérdőjelezem a bírák pártatlanságát azzal a kijelentésemmel, hogy a kormány kinevezési gyakorlatának megváltoztatásával maga alá akarja gyűrni az igazságszolgáltatást. A bizottsági ülésen, ahogy mondtam, az elnök nem adott rá lehetőséget, hogy reagáljak, úgyhogy ezt most teszem meg.

Először is, ahogy mondtam korábban is, nem a bírákban nem bízom, hanem a Fideszben nem bízom. A kinevezési és az elbocsátási gyakorlatuk semmi másról nem szól, mint ki a jó káder, és ki az önök számára lojális vezető, lojális munkatárs. Erre utal az is egyébként, hogy minden kinevezést gyakorlatilag egy embernek, Gál András Leventének kell jóváhagynia, márpedig biztosan nem történhet ez szakmai alapon, mert gondolom, nem ért a mezőgazdasági igazgatástól a tűzrendészetig Gál András Levente mindenhez (Dr. Répássy Róbert: A képesítési feltételeknek megfelel.), egyhez biztos ért, ahhoz, hogy ki a megfelelő és a jó káder. Gondolom, a bírósági vezetőknél is majd valami hasonló lesz, ha formálisan nem is, de informálisan biztosan.

A bíró a jogászi, sőt az értelmiségi pálya egyik csúcsa az én meglátásom szerint. Őszintén csalódott lennék akkor, hogyha nem lenne véleményük a világról, hogyha nem lenne véleményük a közéletről. Az más kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy mindez befolyásolja az objektivitásukat az ítélkezéskor. Azt gondolom, nem. Ügyvédként persze volt, hogy ennek az ellenkezőjét tapasztaltam sajnos, de kiemelem, hogy ez az elenyésző kisebbség - az elenyésző kisebbség. A személyes ismeretségek útján természetesen sokakról tudható, hogy ki jobb- és ki baloldali érzelmű, még akkor is, ha ez az ítélkezési tevékenységet alapvetően nem befolyásolja. Azonban nem szeretném azt, hogyha önök miatt ez lenne majd a vezető kiválasztásának az egyetlen szempontja. Nem a bírói kart sértem ezzel meg tehát, hanem önökben nem bízom, szeretném újra elmondani.

Sajnos, azt kell hogy mondjam, mindezeken felül negatív példák is vannak, ugyanis olyan még nem volt, hogy szocialista rendezvényen, de olyan már volt, hogy fideszes rendezvényen vett részt egy bíró, és ezért fegyelmivel elmarasztalták. Olyan is volt, hogy fegyelmi eljárás indult bíró ellen, méghozzá bírósági vezető ellen azért, mert egy jobboldali napilapban több esetben - nem egy esetben, több esetben - a baloldali kormányt bíráló cikket írt. (Dr. Répássy Róbert: Ezeket nem mi neveztük ki!) És nem egy olyan bíró van, aki korábban jobboldali politikus volt, például az önök képviselője vagy államtitkára. És az is köztudott, tisztelt államtitkár úr, hogy kinevezhető valaki bíróvá, és utána egy hónap múlva bírósági vezetővé. Ez a gyakorlat biztos, hogy nem állna önöktől távol. Ezek alapján a félelmem, azt gondolom, hogy nem alaptalan, nem azért, mert kétségbe kívánom vonni a közel 3 ezer bíró függetlenségét és pártatlanságát, szerintem ez, amit elmondtam, abszolút logikus, és csak az magyarázza félre, aki szándékosan félre kívánja érteni mindazt, amit elmondtam.

A javaslatukat tehát a bíróságok bedarálásához szükséges egyik eszköznek tudjuk tekinteni, módosító javaslatot pedig azért nem érdemes benyújtani hozzá, mert azt csak házszabályellenesen lehetne tenni, az olyan módosító javaslat ugyanis házszabályellenes, hogy az egész javaslatot vonják vissza, viszont ezt tudom javasolni önöknek.