*

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én arról a módosítóról szeretnék bővebben beszélni, amely szeretné a nyugdíjakat érintő módosítást megszüntetni, illetve semmissé tenni. Itt elhangzott, hogy a nyugdíjkassza hosszú távon finanszírozhatatlan. Egyrészt felhívnám a figyelmüket arra, hogy nem olyan régen még a választási kampányban azt hangsúlyozták, amikor még a szocialista kormány ellen kellett beszélni, hogy bizony ez a nyugdíjrendszer még akár 50 évig is fenntartható.

Elég hamar megváltozott a véleményük. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára nem az a megoldás, hogy szépen kiszórjuk belőle a nyugdíjasokat, és előbb-utóbb nem lesznek nyugdíjasok, akiket fenn kell tartani - ez tényleg megoldás valamilyen szinten, de azért mégsem lehet ez a cél -, hanem két fontos dolog van. Az első a munkahelyteremtés, hogy a most meglévő 500 ezer munkanélküli - és ki tudja még, hányan vannak, akik nincsenek a rendszerben regisztrálva - el tudjon menni dolgozni, és adózzanak; a másik pedig a demográfiai megoldás, ez a hosszú távú, hogy merjenek gyermeket vállalni a fiatalok, és aztán majd legyenek, akik tényleg dolgoznak, és szintén adót fizetnek.

Azzal, hogy megpróbálják most először a rendvédelmi dolgozókat visszavezetni a munkaerőpiacra, illetve állományba helyezni, azt remélik, hogy majd a nyugdíjkassza egyensúlya helyre fog állni. Nos, hát lehet, hogy a nyugdíjkassza egyensúlya javulni fog, csakhogy a másik oldalon sokkal több kiadása lesz szintén az államnak, mint amennyit megspórolnak a nyugdíjkasszán, hiszen ígéreteik szerint ezek az emberek meg fogják kapni azt a nettó fizetést, amit most nyugdíjként kapnak - ez belügyminiszter úr szájából hangzott el az egyeztetésen -, akkor viszont erre még jönnek a járulékok, adók, és ezt a 40 ezer embert fel is kell szerelni egyenruhával, felszereléssel, ami körülbelül egy százmilliárdos tétel lesz. Ezt nem hangoztatják a médiában, hogy azért ez a másik oldalon egy igen komoly hiányt fog majd generálni, és a fizetések és járulékok kapcsán folyamatosan nagyobb kiadása lesz az államnak, hiszen ezt is adókból és járulékokból kell finanszírozni.

Aztán egy kérdésem lenne, hogy miért mindig a 20 éves szolgálati viszonnyal rendelkező, 40 éves rendvédelmisekre hivatkoznak, mint társadalmi igazságosság vagy igazságtalanság, ugyanis ezeknek az embereknek a zöme 50 év feletti, és legtöbbjüknek 30 év szolgálati viszonya van. Hol van a társadalmi igazságosság, amikor valaki elvállal bizonyos kötelezettségeket - lemondott sok mindenről, vállalt alacsony fizetésért abnormális munkabeosztást, a család életében nem tudott részt venni, adott esetben életveszélyről is szó volt -, ezért cserébe ígértek neki juttatásokat, például a korkedvezményes nyugdíjat. Ő ennek tudatában vállalta a saját kötelezettségeit, teljesítette a saját oldalát, és aztán most egyszerűen azt mondja az állam és a társadalom, hogy hát, köszönjük, hogy amikor kellett, akkor kockáztattad az életed; innentől kezdve, hogy megtetted a kötelességed, most már naplopónak tekintünk, és élősködsz a társadalmon, tessék visszamenni dolgozni. Tényleg úgy gondolják, hogy ez a társadalmi igazságosság?

A rokkantakra visszatérve: szó volt a rendszer felülvizsgálatáról. A rokkantakat minden évben felülvizsgálják, hogy valóban rokkantak-e, tehát itt nem kell még külön rendszer, hanem arra kellene megfelelő ellenőrzést és szankciókat kidolgozni, hogy ne mehessen el senki adott esetben megjátszás vagy megfelelő kapcsolatok révén úgy rokkantnyugdíjba, hogy valójában nem beteg. Erre kellene kidolgozni megoldást, de erre nem az a megoldás, hogy fogjuk, és mindenkit visszaszórunk, hogy menjen dolgozni.

A következő kérdés, hogy most éppen a rendvédelmisek meg a rokkantak - és mikor jön a következő társadalmi réteg? Mikor találják majd ki, hogy mondjuk, a minimálbéresekkel is kell valamit kezdeni, hiszen ők is a társadalmon élősködnek, belőlük is van néhány százezer, akik minimálbérre vannak bejelentve. Az állami dolgozókra már rendszeresen mondják, hogy henyélnek meg láblógatnak, őket már kikezdték a megfelelő törvények kapcsán. Aztán majd jönnek azok, akik rendesen adóznak, de sok a fizetésük, hiszen ők be vannak jelentve, akkor ők a gazdagok, őket kell majd valahogy megszorítani. Tehát úgyis mindig mindenkire fognak találni valamit, amivel a többieket ellenük próbálják hergelni. Vegyék már észre, hogy lassan azért a társadalom is kezd ébredni, és nyilván vannak még, akik elhiszik ezeket a hergelő - nem is tudom, minek nevezzem - mondatokat, de azért egyre többen látják már, hogy mindig éppen valakire sort kerítenek.

Itt mondanám el, hogy azért akikre önök hivatkoznak, hogy 38 meg 40 évesen elmennek nyugdíjba, és milyen magas nyugdíjuk van, az három kategória: a tűzszerészek, a kommandósok, illetve a hangsebesség fölött repülő vadászpilóták. Ők azok, akik viszont olyan mértékben elhasználódnak, valóban már 35-40 éves korukra, hogy képtelenek folytatni ezt a munkát, és ők is csak úgy mehetnek el, hogy nagyon komoly orvosi vizsgálaton esnek túl. Aki nem így megy el, az nyilván korrupció révén tudott elmenni, de akkor megint nem az a megoldás, hogy ezeket az embereket visszalökik a rendszerbe, kezdjenek, amit akarnak, és vagy lesz munkájuk, vagy nem, hanem akkor megint csak az ellenőrzés és a szankció a megoldás.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy amennyiben ezt megszavazzák, akkor a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fogunk fordulni. Nyilván évekig el fog húzódni ez a per, de egészen nyilvánvalóan az lesz a végeredménye, hogy el fogják marasztalni Magyarországot, és kötelességszegési eljárást fognak indítani, nagy büntetéssel, és kártérítést kell majd fizetni visszamenőlegesen. Ez több száz milliárdos tételt fog jelenteni majd az akkori kormánynak és az állam akkori helyzetében. Tehát ilyen csontvázat ne hagyjanak a szekrényükben, ha már egyszer most arra hivatkoznak, hogy ki akarják rángatni a csontvázakat, és rendbe akarják tenni az országot. Ez nem a megfelelő módja ennek, hanem ez pontosan olyan helyzetet fog teremteni, amivel majd később ingathatják meg az akkori költségvetést.