*

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Gaudi képviselő úr, hát mi jogászok tartsunk már össze! Önök itt beszélnek szerződéskötésről a szolgálati nyugdíjasok esetében. Milyen állammal kötöttek szerződést azok, akik a nyolcvanas években beléptek ezekbe a szolgálatokba? Milyen állammal? És milyen állam szolgálatára kötöttek szerződést? Hát legalább azt szögezzük már le, hogy az semmiféle szerződés nem volt! Az egy erőszakszerv volt, az állampárt vagy a pártállam erőszakszervébe léptek be. Ne butáskodjunk már! Jogászok vagyunk! Nem szerződést kötöttek a rendőrök, hanem beléptek egy állami erőszakszervezetbe.

Hála istennek, nem kell régre visszamennünk, mert akkor adott esetben még az ÁVO tagjai is egészen jogfolytonosan szerezhettek volna nyugdíjjogosultságot. Nem erről van szó! Amikor megkezdődött Magyarországon a jogállam, akkortól lehet azt mondani, hogy az állam egy bizonyos jogállami szolgálatra, egy rendőri szolgálatra kötelezettséget vállalt. De amiről most itt szó van, azzal kapcsolatban olyan évfolyamok, olyan korosztályok védelméről beszélünk, akik nem kötöttek szerződést az állammal, legalábbis azzal az állammal biztosan nem, amelynek én képviselője vagyok. Mert én egy jogállamnak vagyok a képviselője, és nem vagyok hajlandó elismerni azokat a szolgálati időket, amelyeket nem jogállami körülmények között a nem jogállam erőszakszervében töltöttek.

Ezt lehet politikai szempontnak nevezni, de az Alkotmánybíróság számos határozata támasztja alá azt, amit mondok. Számos határozata támasztja alá, hogy 1989-90 előtt nem volt jogállamnak tekinthető Magyarország. Kifejezetten mondom, itt nem a bányászokról és nem is a rokkantnyugdíjasokról van szó, hanem azokról, akik például a Kádár-rendszer erőszakszervezetében szereztek szolgálati nyugdíjra jogosító időt. Tényleg jogászok vagyunk, beszéljük már meg, hogy ne tekintsük egyformának '90 után meg '90 előtt ezt a szolgálati időt.