*

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor azon gondolkoztam, hogyan világíthatnám meg önök előtt az ezen előterjesztéssel kapcsolatos összes aggályunkat, akkor rendszeresen a mocsár szó jutott eszembe, amelybe önök egyre mélyebbre süppednek, süllyednek, mégpedig azon okból, hogy bármely aggályunkat vetettük fel, lényegében egyiket sem tudták eloszlatni, az érvelésük pedig annyira izzadságszagú volt helyenként, hogy kénytelen vagyok ezeken újra és újra végigmenni, egészen addig, amíg értékelhető és érdemi válaszokat nem lehet kapni, például annak okán, hogy hogyan képzelik el önök e rendszer fenntarthatóságának a kialakítását.

Jelen pillanatban óriási vita dúlt arról, hogy itt szerzett jogokról van-e szó, ezekhez hozzá lehet-e nyúlni. Tisztázzuk azt, ahogy egyébként tisztázásra került korábban, hogy jelen pillanatban minden harmadik kifizetett nyugdíjforint hitelből kerül kifizetésre, tehát a rendszer jelenlegi fenntarthatósága, amely önök szerint tavaly még 20-30 további évig fenntartható egyébként - ez az önök szájából hangzott el - eleve megdőlt ezen egyetlen számsor és adat alapján. Az alkotmányos alapjogok csorbításáért cserébe jártak eddig kedvezmények, azért erről beszéljünk egy kicsit, hiszen mintegy tucatnyi esetben csorbították egyébként egy aláírt társadalmi szerződés alapján a rendvédelmi dolgozók egy részének, jelentős részének alapjogait. Példának okáért van, akivel lényegében azt íratják alá, hogy le lehet hallgatni, nyomon lehet követni, leszerelése után bizonyos állástípusokat bizonyos ideig nem tölthet be, vagy pedig bizonyos vezető tisztségeket nem vállalhat. Ez így is van jól, nyilvánvalóan mindegyik kockázati tényezőt jelent egy bizonyos társadalmi szférában. Ennek ellentételezéseként és az egészségügyi és egyébként is a várhatóan rövidebb élettartamért cserébe kapták azokat a kedvezményeket, amelyeknek a felülvizsgálatáról még beszélni is lehetne. Igenis, lehetne egy komoly, normális érdemi vitát folytatni arról, hogy e kedvezmények egy része - nyilván nem a teljes egésze - jogosan felülvizsgálható-e, és ha igen, akkor milyen irányba.

Most önök mit csináltak? A gyereket is kiöntötték a vízzel együtt, aztán majd csodálkoznak, ha senki nem akar rendvédelmi dolgozónak menni, és nem lesz senki, aki az önök vagy bármelyik kormánypárt legitimációját megvédje a közeljövőben. Ezt nem azért mondom, mert bármilyen szinten is szimpatizálnék azokkal az egyenruhába bújtatott vadállatokkal, akik 2006-ban minősített bűncselekményeket követtek el, akiket önök azóta sem lepleztek le, és akinek a számonkérését, elszámoltatását lényegében el sem kezdték.

De azért azt tisztázzuk mindenképpen, hogy ezen társadalmi szerződés felrúgásakor önök elvitatják azokat az alkotmányos alapjogokat érintő felfüggesztéseket, amelyek érik azokat az embereket, akikkel aláírták ezt a szerződést. Teljesen egyértelmű: nem az lenne a cél, hogy a segélyezettek táborát vagy a munkanélküliek táborát gyarapítsuk a továbbiakban is.

Ugyanakkor itt a vita során elhangzott nagy hangon az is, hogy azért van erre szükség, hogy végre szembe lehessen menni az IMF-fel, gazdasági szabadságharcot lehessen folytatni, végre a magyarok a saját magyar útjukat járhassák. Ezzel szemben önök - éppen a mostani híradások szerint - a MOL-részvényekért a korábban felvett IMF-hitelből bevont forrásokkal fizettek. Milyen gazdasági szabadságharcról beszélnek önök? Ez az álszentségnek a legalja, ha szabad ilyet mondanom!

Miféle gazdasági szabadságharc az, amely lényegében a Széll Kálmán megszorító csomag köntösébe bújtatva az IMF-nek a világ nagyon sok pontján be nem vált megszorító intézkedéseit foganatosítja Magyarországon, és eközben gazdasági szabadságharcról beszél? Nem tisztázza azt a kérdéskört sem, hogy az özvegyi nyugdíjakat miért érintik, a bányásznyugdíjakat miért érintik ebben az előterjesztésben. Képviselőtársaim felvetésére nem érkezett érdemi válasz, önök erre sem tudtak vagy nem akartak válaszolni - egyik verzió rosszabb a másiknál.

A rokkantnyugdíjasok rendszerét akarjuk felülvizsgálni. Rendben, leplezzük le a csalókat, csináljuk, én is támogatnám szavazatommal. Miért nem azt a 70 ezer embert vizsgáljuk kizárólag, akik 55 évnél fiatalabbak, hasonló ellátásban részesülnek? Miért nem szűkítjük le azt a kört arra a bizonyos kockázati tényezőre, amiről itt beszélünk? Miért kell megint csak kollektív bűnösség elve alapján bármit is lépni?

És egyáltalán, hogyan vállalhatják fel önök azt a láncreakciószerű folyamatot, ami elindulhat egy ilyen visszamenőleges hatályú, társadalmi szerződést felrúgó előterjesztés révén? Minek értelmében eljön az az idő, amikor nem önök lesznek kormányon - garantálhatom önöknek, hogy lesz ilyen periódus Magyarország életében -, akkor a következő kormány, és remélem, hogy nem a tőlem jobbra elhelyezkedők közül kerülnek ki majd egyes vezetői, joggal hivatkozhat arra, hogy ha egy társadalmi szerződést felrúgtak, akkor mi felrúgjuk a következőt. Példának okáért maximáljuk a nyugdíjak összegét, nem fizetünk többet senkinek akkor sem, ha járna. Mit csinálnak önök majd egy ilyen láncreakcióval? Kényelmes lesz, mert ellenzékből lehet majd kiabálni, de nem biztos, hogy ez lenne a megoldás, lehet, hogy annak a talaján kellene állni, hogy tisztességes társadalmi diskurzus és nem diktátumok alapján változtatni bizonyos rendszerbéli dolgokon.

Teljesen egyértelmű, hogy megint csak a hosszú távú vízió hiányzik az önök előterjesztése mögül, példának okáért az, hogy nem lehet a demográfiai helyzet rendbetétele nélkül, ennek mellőzésével megoldani ezt a problémakört. De akkor hogy lehet az, hogy az ezzel kapcsolatos előterjesztéseinket önök rendre lesöprik az asztalról, már a tárgyalási szakaszba sem jutnak el ezek?

Miért nem azokat akarják vizsgálni ennyire keményen, ennyire nagy hanggal, akik életükben egy napot sem dolgoztak, akik semmiféle jogosultságot nem szereztek arra, hogy akár nyugellátás, akár szociális ellátás olyan tömegben illesse és érintse őket, mint ahogy az ma tapasztalható? Miért nem nevezzük meg azokat, akik valóban élősködnek a rendszeren, mert vannak ilyenek. Miért nem nyúltak önök hozzá a teljes szociális támogatási rendszerhez? Hova tűntek az úgynevezett integrációra költött százmilliárd forintok? Miért nem vizsgálta meg soha senki? Mutassanak már nekem egy tucatnyi integrált kisebbségi személyt Magyarországon! Aki előrébb jutott, az a saját önerejéből jutott előre minden esetben.

Tehát megvannak itt az eldobált milliárdok, százmilliárdok, csak éppen nem azokon a területeken kutakodnak, ahol a legkönnyebb lenne megtalálni ezeket. És adódik a kérdés, hogy miért. Választ egyébként nem is várok erre nagyon, hiszen nem szoktunk kapni, de látható az, hogy önök most úgy akarnak visszahozni bizonyos személyeket a munkaerőpiacra, hogy ennek az alapvető feltételeit nem biztosítják. Mit gondolnak? Majd a nyomozókból gyepmesterek lesznek vagy parkőrök, vagy adott esetben munkafelügyelők az önök nem is létező, elképzelt, vizionált közmunkaprogramjaiban? - amelynek az alapja egyébként az, hogy egy év alatt szinte negyedére építették le a közmunkaprogramokban résztvevők számát.

Tehát jelen pillanatban az önök viselkedése, retorikája olyan az előterjesztéssel kapcsolatban, mintha valaki kocsmai verekedést provokálna, aztán másra kívánná kenni a balhét. Egész egyszerűen elfogadhatatlan az, ahogy önök hozzáállnak ezekhez a kérdésekhez. Azt lehet csak mondani, hogy ha ennyire keményen, ennyire karakán módon szembe tudnak menni egy aláírt társadalmi szerződéssel, akkor legyenek ennyire kemények, mondjuk, az államadósság felülvizsgálata, újratárgyalása kapcsán. Legyenek ennyire kemények a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban, példának okáért menjenek szembe az EU-val, ha arról van szó. Hiszen ez a kormány - EU-elnökség ide vagy oda - még egyetlenegy kérdésben egyszer sem feszegette a nagyon-nagyon előnytelen és aláírt magyar társulási szerződésnek a határait. Soha nem vették a bátorságot, hogy akár a legkisebb mértékig elmenjenek a kerítésig, az EU-s brüsszeli szögesdrótig, és bármit is feszegessenek ezen a keretrendszeren.

Egy ilyen esetben, amikor gyakorlatilag diktátumhelyzetben vannak, akkor persze mernek diktálni. Én csak azt tudom javasolni önöknek, hogy legyenek ennyire kemény gyerekek akkor, amikor a külfölddel kell tárgyalni; akkor, amikor az államadósság kérdését kell helyretenni, mert lenne pénz Magyarországon, csak ezt kiszivattyúzzák Magyarországról, és nem azokat kellene IMF-megszorításokkal sarcolni, akik ezt nem érdemlik meg.