*

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tárgyalódelegációja ez év április 5-én tárgyalásokat folytatott Frank La Rua ENSZ szólásszabadságért felelős különmegbízottal a magyar médiatörvényről. Megállapodásunk szerint a tárgyalást ez év június 2-án folytattuk civil szervezetek bevonásával úgy, hogy az időpontot és részben a civil szervezeteket előre egyeztettük. Nemcsak én lepődtem meg ezért, de mások is, hogy a tárgyalás előtt két nappal egy 15 fős listát kaptam, akiket az ülésre meg kellett volna hívnom. Ennek a kérésnek nyilvánvalóan nem állt módomban eleget tenni, tekintettel arra, hogy a diplomáciában nem szokásos, hogy a meghívott fél diktálja, mely szervezetek kapnak meghívást, másrészt a megjelölt szervezetek és személyek között a korábbi egyeztetés alapján már több meghívást kapott.

Azonban ezen eset mellett nem lehet elmenni, mert komoly tanulságai vannak. Tudniillik a Közép-európai Egyetem egyik tanára meghívás nélkül is megjelent, ami a tárgyalások 20 perces késedelmét okozta, majd ezt követően ragaszkodott hozzá, hogy ő a tárgyalás alatt a témához hozzászólhasson. Ha nem olyan volt parlamenti képviselőről volna szó, akinek a pártja már nincs a parlamentben, úgy talán nem is kellett volna az illetőt a parlamenti szabály és az illem betartására figyelmeztetnem. Mindezen túl ez az erőszakos magatartás nemzetközi kapcsolatokban nem szokásos.

A történet jól példázza, hogy adott esetben hogyan születnek nemzetközi jelentések, és nyilván a tisztességes eljáráshoz való jog minden országot, így hazámat is megilleti. A listán szereplő személyekről és szervezetekről meg kell állapítani, hogy mindegyikük budapesti, mintha vidéken nem élnének emberek, mindegyikük már véleményt nyilvánított a médiatörvényről, és a nyilvánosság állandó szereplői, továbbá megállapítható, hogy a szervezetek és személyek között véleménykülönbség nem található, végül, de nem utolsósorban társadalmi támogatottságuk nem mérhető. (Moraj az MSZP soraiból.) Mindezek ellenére ők azok, akik kizárólagosságra törekednek, ők azok, akik úgy gondolják, hogy csak nekik van joguk nemzetközi szervezetet vagy személyt tájékoztatni, csak nekik van joguk parlamenti bizottság tárgyalásán megjelenni, parlamenti tárgyalódelegáció asztalánál megjelenni és ott hozzászólni.

Az ENSZ-különmegbízottal egyetértettünk abban, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának igazi korlátja, ha véleménymonopóliumok alakulnak ki akár gazdasági, akár politikai célból. Ezért az emberi jogok érvényesülésének szempontjából minden olyan jelenség ellen fel kell lépni, amely alkalmas arra, hogy véleménymonopóliumot hozzon létre, és nemzetközi szervezetet vagy személyt kizárólagosan és egyoldalúan tájékoztasson. Amennyiben ez hazánkban továbbra is így folyik, úgy ebben a koordinátarendszerben kell értelmezni a jelentéseket.

Ezt követően a médiaetikára utalok, amikor egy vezető napilapban az jelenik meg, hogy a kormány megpróbálta eltitkolni a bizottság ülését, hiszen ha egy vezető napilap újságírója nem tud különbséget tenni a kormány és a parlament között, miközben az illető parlamenti tudósító, akkor úgy gondolom, hogy ez nemcsak szakmai, hanem etikai kérdés is.

Ezt követően a nyilvánosság előtt volt, aki közleményben támadott, de engedtessék meg, hogy a demokráciáról és a szólásszabadságról olyanok ne oktassanak ki, akik valamikor cenzúráztak. Büszkén vállalom, hogy a demokráciát Antall József idejében tanultam, és az ő zsinórmértékéhez alkalmazkodom. Remélem, akik kizárólagosságra törekednek és nemzetközi szervezeteknél ellenőrizhetetlen módon járnak el, megértik, hogy aki a nemzetére támad, a nemzet által vész el.