SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tudják, képviselőtársaim, vannak olyanok, akik a felelőst keresik, és vannak olyanok, akik a megoldást. (Többen a kormánypárti padsorokból: Brávó!) Mi ez utóbbiak közé tartozunk. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.) Bármennyire is fáj, sokkal ésszerűbb volna, hogyha önök is inkább a megoldás oldalára helyezkednének.

Rogán elnök úr mondta az öt pontot. Én emlékszem a nyolc pontjára is; ahogy a nyolc pont nem adott megoldást, úgy vélem, sajnos az öt pont sem fog valós megoldást adni a devizahiteleseknek. Olcsó az, hogy önök mindig azzal vágnak vissza, hogy a felelősöket keressük. Egyszer már beszéljenek arról, hogy például miért fáj ez az előterjesztés. Miért nem tudják elfogadni? Nincs semmi olyan benne, ami az önök szándékaival ellentétes!

Harrach frakcióvezető úr említette, hogy a KDNP-nek is volt egy hasonló javaslata annak idején, egy korábbi vita során. Miért nem fogadják el? Mondják meg, hogy miért nem fogadják el ezeket a javaslatokat. Azért, mert nem önök tették be? Kérem, hozzák holnap vissza fideszes előterjesztésként, és meg fogjuk szavazni. Tegyék meg! Próbálják ki, hogy elfogadjuk-e ezt a javaslatot! El fogjuk fogadni.

A devizahitelesek érdek-képviseleti szervezetei - önökkel ellentétben - ezt a problémát a saját bőrükön érzik meg. Ők szeretnék, hogyha ezt elfogadnák. Ők javasolják, hogy ez a törvény-előterjesztés legyen elfogadva. Talán hallgassák meg önök is azoknak a szavát, akik ezeket a problémákat nap mint nap a saját bőrükön élik meg.

Azt kérem önöktől, hogy a felelőskeresés mellett azzal is foglalkozzanak, ami az emberek problémája. Az emberek pedig ezt a kérdést, ezt a problémát szeretnék, ha az önök segítségével is megoldhatnák.

Bocsánat, a felelőskeresés. Olcsó lenne, ha én most azt mondanám vissza, hogy annak idején ki volt a felelős: Járai Zsigmond.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)