*

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Képviselőház! Azt eddig is láttuk, hogy a Fidesz és a Jobbik abban a kérdésben egyetért, hogy aki amúgy is nehéz helyzetben van, annak úgy lehet megoldani a problémáját, ha kriminalizáljuk: (Felzúdulás a Jobbik soraiban.) ha táppénzcsalónak nevezik; ha gyógyszerkasszával visszaélőnek nevezik, vagy ha direkt magát lerokkantosítónak. Ez a megoldás, ez a javaslat úgy, ahogy ebben a formájában most itt van az asztalon, ismét arra tesz kísérletet, hogy azokat állítsa be felelősként, akik nehéz helyzetben vannak; hogy csak abból a szempontból vizsgálja a szociális támogatásokat, hogy azok, akik visszaélnek ezzel a szociális támogatással, hogy büntethetők, vagy azoknak hogy fogható el az ultija. Úgy hiszem, hogy ez a fajta szociális szempont nem megfelelő egy európai ország számára. Úgy gondolom, hogy itt szükség van az empátiára.

Ez a határozati javaslat arról árulkodik, hogy a készítői nem gondolkodtak azon családok fejével, akiknek problémája van; akik azért kapnak szociális támogatást - és ez a többség -, mert olyan helyzetbe jutottak a gyerekeik vagy a család maga. Azaz, ha a családban keletkezik egy olyan probléma, amire született ez a javaslat, hogy a szülők például nem a gyermekre költik el az arra szánt forrásokat, akkor nem segíteni akar, nem a családtámogatás oldaláról, nem a szociális rendszer oldaláról kezd el lépéseket tenni - akár a civil szféra megerősítésével vagy a szociális intézményrendszer bevonásával -, hanem rögtön a büntetés eszközéhez nyúl, rögtön kriminalizálja a kérdést, és abban a pillanatban igyekszik elvonni a szuverén döntés lehetőségét a családtól, amelyik pillanatban is érzékeli a problémát.

Őszintén szólva a határozati javaslat tehát nem nyújt jó megoldási irányt, nem rendelkezik azokkal az elemekkel (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), amelyekkel kiegészítve egyáltalán komolyan vehető volna a probléma kezelését illetően, ezért ilyen formában nem tartjuk alkalmasnak.