*

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Csak néhány gyakorlati példát szeretnék mondani. Az egyik az információs szabadságra vonatkozik, hogy akkor, amikor önök megszorítják a közérdekű adat fogalmát, hogy csak a tevékenységére vonatkozó vagy a közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett információk minősülnek közérdekű adatnak, akkor mi mindent zárnak ki. Tehát például, ha egy kormányzati szerv - erre volt példa az elmúlt 9 évben - munkatársai, mondjuk, egy amerikai informatikai cég meghívására jutalomútra mennek az Egyesült Államokba, vagy az Egyesült Államokban, mondjuk, egy képviselő-testület tagjai közös síkiránduláson vesznek részt, és mondjuk, a honpolgár kutakodik, hogy mégis miért, miből és hogyan tették ezt, akkor nyugodtan kikerülhetik ezt a kíváncsiskodó tekintetet, mert azt mondják, hogy ez nem a tevékenységével összefüggésben és nem is a közfeladata ellátásával összefüggésben keletkezett információ. És könnyen lehet, hogy igazuk lesz.

Vagy mást mondok. Jó néhány környezetiinformáció-kikérési pert sikerült úgy megnyerni, hogy a hatóságnál volt ott a külső szerv által elkészített hatástanulmány, és így ki lehetett kérni. A jövőben ilyet nem lehet megtenni, jóllehet az Európai Unió más országaiban sorra nyernek különböző környezetvédő szervezetek ilyen pereket.

Ami meg az információs önrendelkezési jogot illeti, teszem azt, ezt a szociális konzultációt valamilyen isteni sugallattól vezéreltetve innentől kezdve önök, mondjuk, törvényes keretek között akarnák folytatni - egyáltalán nem akarom önöket ilyesmivel gyanúsítani -, és mondjuk, valaki visszavonja a hozzájárulását. A törvényjavaslat szerint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vagy a Magyar Köztársaság kormánya (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nyugodtan mondhatja azt, hogy a rá vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából mégis kezelni akarja a honpolgárnak az adatait.