*

Nézzük az antidemokratizmust! Én azt hiszem, hogy ezek a számok persze lehetnek szépek, lehetnek kedvesek és szimpatikusak a Fidesz képviselői és a miniszterelnök úr számára, de azért jóval szűkebb bázisról beszélünk itt, mint amilyet önök a kommunikációban megpróbálnak kerekíteni. Én kíváncsi lennék ennek a 32 ezer embernek a véleményére. Meg merem kockáztatni, hogy a többség véleményét ennek a 32 ezer embernek a valószínűleg dühös, visszaküldött kérdőíve jelenítheti meg. Mindig arra szoktak hivatkozni, hogy tartsuk tiszteletben ennek az 1 millió embernek a véleményét. Én arra kérem önöket és a miniszterelnök urat is, hogy tartsuk tiszteletben a maradék 7 millió embernek a véleményét. Ne gondoljuk, hogy ők nem azért nem küldték vissza a kérdőívet, mert rábíznák az Országgyűlés józanságára és ítélőképességére, jelen esetben a Fidesz kétharmadára, hanem azért nem küldték vissza, mert nem hiszik el azt, amit a miniszterelnök úr mond ezzel az egész kezdeményezéssel kapcsolatban. (Zaj és felzúdulás a kormányzó pártok padsoraiból. - Egy hang ugyanonnan: Jaj! - Az elnök csenget.)

A nyilvánosság előtti titkolózás, elzártság, az adatokhoz való hozzáférés szánalmas és tényleg felháborító kezeléséhez képest ez a néhány oldalnyi iromány, azt hiszem, hogy nem jelent gyógyírt, sőt azt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Neked mennyi van?) kell hogy mondjam sajnos, az előző konzultációra visszautalva, az se nagyon fontos, hogy pontosan mi van benne ebben az irományban. Emlékezzünk vissza a földkérdésre, ami az előző konzultációban szerepelt, hogy akarnak-e a magyar emberek alkotmányos védelmet a földnek. Mi úgy éreztük, hogy ez egy olyan fontos kérdés, hogy érdemes név szerinti szavazást tartani ez ügyben a parlamentben az alkotmány vitája kapcsán. Meg is történt. Én kérném a miniszterelnök urat, a viszonválaszában mondja már el annak a szavazásnak az eredményét is, hogy hol történt a hiba, hogy az emberek esetleg azt mondták ezen a konzultáción, hogy nem akarják a földet alkotmányos védelem alatt tudni, vagy pedig, amit én sajnos gyanítok, önök képesek voltak egy nemzetközi direktíva érdekében az emberek véleményén átgázolni, és itt pedig mindenféle szép dolgot mondani, de ha az érdek úgy diktálja, akkor ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!)

Ami pedig a pazarlást illeti, a pazarlás részét illeti, nem csak pénzbeli, de én nem is akarok kitérni a pénzbeli pazarlásra, inkább időbeli pazarlásnak érzem. 8 évig ellenzékben voltak, egy éve kormányon vannak, és még most keresgetik, hogy mit kezdjenek a különféle területekkel? Hát mit csináltak az elmúlt 9 évben? Nincs programjuk arra, hogy hogyan kellene a különféle szektorokban a problémákat megoldani?

Én úgy érzem egy picit, hogy ezzel a felelősségáthárítással a kormány megpróbálja jelen esetben az emberekre hárítani a különféle döntései következményét, majd pedig, amikor a különféle döntéseket társadalmi kritika éri, akkor előáll, és azt fogja mondani, hogy: önök mondták, önök akarták, ezekre a teljesen evidens kérdésekre vagy evidenciának nevezhető kérdésekre a természetesen várható válaszokat adták az emberek. Tehát én ezt egy kicsit parasztvakításnak és megmondom őszintén, rosszhiszeműségnek is érzem.

De rátérve a konkrétumokra, a devizahitelesekkel is foglalkozik a szociális konzultáció kérdőíve. Azt kell mondjam, hogy nem kaptak a devizahitelesek állami segítséget, bármennyire is szeretnék ezt az emberek a szociális konzultáció adatai alapján. Itt két valaki, két csoport kapott segítséget: egyrészt a kormány, amely időbeli segítséget kapott, illetve adott saját magának időbeli segítséget a menekülésre, másrészt meg a bankokat mentették meg egy bankmentő csomaggal, az embereket pedig továbbra is kitették a devizacsapdának. Ugyanúgy a svájci frank szakadékában tengődnek az emberek, és néhány év múlva eléri majd őket a végzetük, úgyhogy akkor majd, azt hiszem, a miniszterelnök úrnak újra elő kell állnia, és mondania kell valamit erről a kérdésről.

Ami a szociális juttatások folyósítását illeti, rosszul van feltéve a kérdés. Az emberek szerintem nem azt szeretnék, hogy pénzben vagy élelmiszercsomagban adjuk a különféle segélyeket, hanem amit a Jobbik javasolt, egy szociális kártyán, egy szociális kártyarendszeren és egy erre épülő szociális bolthálózaton keresztül, ami egyrészről felszámolná az uzsorázást, ami a cigánybűnözés egyik legsúlyosabb formája, másrészről a segélyek pazarló felhasználását megállítaná, harmadrészt pedig egy munkahely-teremtési lehetőséget is teremtene Magyarország számára.

A nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán támogatjuk azt, hogy a gyermeknevelés legyen a nyugdíjszerző tevékenységek körébe tartozó munkavégzés, viszont nem mindegy, hogy hogyan. Itt azt szeretnénk, azt javasoljuk, hogy a felnevelt gyermekek az adójukból segíthessék a felnevelt gyermekek a szüleiket, tehát ez legyen a foganatosítás módja.

A hiány igazán beszédes. A szociális konzultáció nem beszél az egykulcsos adóról, hogy azt támogatják-e az emberek, hogy abban az adóformában önök nem érvényesítettek szociális szempontokat, nem beszélnek az államadósságról, hogy támogatják-e az emberek az államadósság folyamatos visszafizetését. Úgyhogy egy szociális konzultáció helyetti szociális konfrontáció melegágya ez a kezdeményezés.