*

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is: továbbra sem gondolom azt, hogy a Magyar Országgyűlés falai között helye lenne annak, hogy bármely magyar állampolgárok csoportját származásuk szerint meg kellene bélyegezni. (Szórványos taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem vitatkozom önnel abban, hogy ingyensört nem akarnak a magyar emberek, annál inkább megelégednének azzal, hogyha legalább már a söralátét az adóbevallással megérkezett volna úgy, ahogyan azt megígérték. És természetesen gratulálni tudok ahhoz, hogy a Fidesz tavalyi szavazótáborának 42 százaléka legalább válaszolt az önök kérdőívére. (Németh Szilárd: A tiétek hány százaléka válaszolt?) 42 százalék küldte vissza, hogyha egészen pontosan számoltam az ideadott brosúrából.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy mi vagyunk annyira elvarázsoltak, hogy úgy gondoljuk, hogy konzultáció két esetben van: az egyik egy választási kampány, ahol el kell mondani azt, hogyha például valaki egykulcsos adórendszert akar bevezetni; el kell mondani azt, hogyha valaki az érdekegyeztetést fel akarja számolni; el kell mondani azt, hogyha valaki 2000 milliárdot akar kivonni a jóléti rendszerből. Ezt a konzultációt önök nem folytatták le.

Két választás között a konzultáció népszavazást jelent. Azt jelenti, hogy meg kell kérdezni a magyar embereket arról, hogy például szeretnék-e a munkavállalói jogok lebontását, szeretnék-e azt, hogyha az alapvető, az egzisztenciájukat védő intézményeket úgymond a versenyképesség oltárán a kormány feláldozná. Mi ezért kezdeményeztünk népszavazást, és ezért várjuk azt, hogy önök a nemzeti konzultáció jegyében mögéje állnak ennek a népszavazási kezdeményezésnek. Annak van eredménye, hogyha népszavazáson kérdezik meg az embereket arról, ha már a választási kampányban ezt elmulasztották, hogy egyetértenek-e ezzel a vudu-gazdaságpolitikával, egyetértenek-e a szociális jogállam lebontásával.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Végignézve a szociális konzultáció kérdőívét, túl azokon az adatvédelmi aggályokon, amiket megfogalmaztunk - és reményeink szerint egyébként majd egy vizsgálóbizottságnak lesz alkalma megvizsgálni azt, hogy egyébként a ma még hatályos adatvédelmi törvénynek mennyiben felelt meg -, én tudom, hogy ez az önök számára nem sokat jelent, de mégis ez a konzultációs kérdőív, jó néhány dolgot nem látok ebben. Megkérdezték-e önök arról a magyar munkavállalókat, hogy egyetértenek-e az érdekegyeztető rendszer szétrúgásával? Megkérdezték-e arról az embereket, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a közmunkások tömegeinek messze minimálbér alatti jövedelmet fizessenek? Egyetértenek-e a magyar emberek azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósítási időtartamát vagy az összegét csökkentsék?

Egyetértenek-e a magyar emberek azzal, hogy a tankötelezettség korhatárát csökkentsék? Hiszen, miniszterelnök úr, az a helyzet, hogy ha leszállítják a tankötelezettség korhatárát, ebben az esetben tömegével kerülnek ki a munkaerőpiacra képzetlen emberek, akik nem fognak tudni elhelyezkedni. De azt is meg lehetett volna kérdezni a magyar állampolgároktól, hogy egyetértenek-e azzal, hogy önök a felére csökkentették a közmunkára rendelkezésre álló költségvetési forrásokat. Az a helyzet, hogy szemben azzal, amit ön most itt elmondott, az önök gazdaság- és társadalompolitikája azokat támogatja, akiknek sok van. Akinek semmije nincs, tudjuk, annyit is ér. Önök a kispénzűekkel fizettetik meg a gazdagok adókedvezményét. Erről szól a Fidesz gazdaságpolitikája.

Én azt gondolom, hogy önök alapvetően egy teljesen hamis képzetet látnak maguk előtt, amikor úgy gondolják, hogy a munkanélküliek vagy a rendszeres munkát ellátni nem képes emberek tömegei valójában nem kívánnak dolgozni. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy ma Magyarországon tömegével vannak hosszú ideje munka nélkül úgy emberek, hogy valójában szeretnének dolgozni, de nincs meg egyrészt az az állami és szociális rendszer, ami segíti a munkába járást. Lehetővé kell tenni, hogy a kistelepülésekről egyáltalán fizikailag el lehessen jutni a munkahelyekre. Kell egy olyan mentorhálózat, ami a 10-15-20 éve munka nélkül maradt embereket visszasegíti az elsődleges munkaerőpiacra, és nem a közmunkákba. Kellene állami támogatás szociális földprogramokra, épületfelújítási programokra. Ma az egykulcsos adórendszer miatt erre, egy zöldfordulatra, zöldberuházásra nincsenek források.

Ezen kívül a munkahelyteremtés politikája, miniszterelnök úr, alapvetően járulékcsökkentésről, ökológiai adóreformról és egy progresszív, igazságos adórendszerről szólna. Kiszolgáltatottság árán nem lehet versenyképes Magyarország, és nincs a magyar emberekhez méltó életminőség.