*

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hallgatva az ön beszédét, úgy tűnt, minthogyha elkéstünk volna, ezt valahol márciusban, áprilisban kellett volna elmondania, hiszen a tavaszi ülésszakon minden olyan döntés jószerével meghozatalra került, amiről most ön beszélt - a java része, nem mindegyik, a java része.

Azt, hogy egy formai konzultáció és egy érdemi párbeszéd között mi a különbség, pontosan jól mutatja az itt elmondott napirend előttije, hiszen ez egy formai konzultáció. Az a konzultáció, amely arról szól, hogy emberek, mondjátok el a véleményeteket, mi pedig úgy döntünk, ahogy mi szeretnénk, akik meg nem vesznek részt, azok meg előre megkapták, hogy ők is részesei voltak a döntésnek, hiszen majd akkor a parlament lesz ennek a döntésnek a meghozatalára alkalmas testület, ez önmagában szerintem áltatás, miniszterelnök úr, szerintem teljesen másról van szó.

Az érdemi párbeszéd hiányáról van szó, arról van szó, hogy míg a konzultációban az előbb jelzett módon csak megkérdezzük és majd döntünk, az érdemi párbeszédnél le kell ülni, miniszterelnök úr, tárgyalni kell, hiszen ellenérdekelt felek ülnek le, amely persze lelassíthatja a folyamatot, én ezt nem vitatom, de a folyamat végeredménye mégis egy megállapodás, egy olyan megállapodás, amelyet a társadalommal lehet kötni. És azok az álkérdések, amelyek valójában csak azt mutatják meg, hogy olyan evidenciákat kérdez meg a miniszterelnök úr, mint hogy az emberek szeretnének-e dolgozni, szerintem nincs ma Magyarországon olyan ember, aki ne ezt válaszolná.

De, miniszterelnök úr, szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt hónapokban, az elmúlt egy évben arról miért nem kérdezték meg a magyar állampolgárokat, hogy szeretnének-e olyan igazságtalan egykulcsos adórendszert, amelynek a társadalom több mint kétharmada a vesztese, hogy azok, akik a legnehezebb helyzetben vannak ma Magyarországon, nevezhetjük úgy, hogy a sárga csekkek mindennapjait élő emberek, ezek miért nem kaptak lehetőséget arra, hogy elmondják, hogy miniszterelnök úr, nincs ez így rendjén, tessen ezen változtatni. Vagy miért nem kérdezte meg, miniszterelnök úr, az indoklás nélküli elbocsátásoknak a témakörében a választópolgárokat?

Ha jól emlékszem, egy alkotmánybírósági beadványt követően úgy módosították magát az alkotmányt, a törvény szövegét, hogy persze most már van indoklás, ami azt jelenti, hogy ha nem felel meg nekem mint munkaadónak a beosztottam, akkor kirúghatom, ha nem kellően lojális, akkor kirúghatom.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ne haragudjon, de azt kell mondjam, hogy álságos az a magatartás, hogy védett kort ígér a szociális konzultációban a kormányzat a választópolgároknak, miközben olyan törvény van érvényben, amely éppen az indoklás nélküli elbocsátásokra ad lehetőséget, nota bene éppen most a jogbiztonság felszámolásával (Lázár János: Az már meg lett változtatva, Józsi!) éppen az 55 éves védett korú állampolgárokat, szerzett jogaikat, tudja mit, szerződésben, az állammal szerződésben álló állampolgárokat fosztja meg attól, hogy lehetőségük legyen a tisztes életre.

Azt mondja, hogy Magyarország felébredt, és Magyarország részt vett ebben a szociális konzultációban. Azt kell mondjam, miniszterelnök úr, hogy Magyarország - tény és való - felébredt, az egy év remény- és illúzióvesztéséből ébredt föl, hogy ma már nem azt gondolják, hogy a fülkeforradalomban lehet egy gazdasági csodát megvalósítani Magyarországon. Hiszen éppen a kormány által benyújtott nyugdíjrendszer átalakításáról szóló, nemrég napvilágra került előterjesztés világosan mutatja, hogy elvesznek azoktól, már több százezer embertől elveszik azokat a jogokat, amiket megszereztek.

Az előterjesztésben megjegyzik, hogy az ellátórendszerben olyan nagy mértékű és viszonylag gyors átalakulásra, amelyet a Széll Kálmán-terv előirányoz, nemigen volt még példa. Ez kellő beismerése annak, hogy a mostani megszorítások jelentősek és amúgy elkapkodottak voltak. Mi szükség van tehát a szociális konzultációra?

További érdekesség, hogy a dokumentumban az is szerepel, hogy a jövedelemcsökkenés minden érintett ellátásban részesülő vagy arra számító számára negatív hatású.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem tudom másképpen megfogalmazni, mint hogy az egy evidencia Magyarországon, hogy minden ember számára a munka világa, a munka világában való részvétel a zsinórmérték. De a magyarok józanságát semmi más nem mutatja jobban, mint az, hogy ezen a konzultáción a döntő többség, hétmillió magyar állampolgár nem kívánt részt venni.

És ez nem azt jelenti, hogy nem tekintették volna az érdemi kérdéseket fontosnak, hogy válaszoljanak, hanem azt jelenti, miniszterelnök úr, hogy ezek a kérdések nem az ő problémáikra adnak megoldást.