DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Azzal kezdte a szavait, hogy mi nem könnyítettük meg az önkormányzatok dolgait, hogy az iskoláikat fenntartsák.

Szeretném elmondani, hogy ez a nehéz helyzet az önök idejében alakult ki, amikor is olyan terheket róttak az önkormányzatokra, hogy képtelenek voltak az intézményeiket fenntartani. Mi megörököltük ezt a rossz helyzetet. Nem volt miből pótolni, tehát ma az önkormányzatok jelentős része bizony komoly forráshiánnyal küzd, ahogy ezt ön is tudta.

Ezzel együtt is, mi nem ösztönöztük az egyházakat arra, hogy átvegyék az iskolákat, ön is tudja, hogy a törvény ehhez nem ad beleszólási jogot a miniszternek, de a döntés arról szólt minden egyes településen, hogy bezárják-e az iskolát vagy átvegyék-e az egyházak. Őszintén szólva nem tudom, hogy ön mitől aggódik, mert az egyházi iskola bizony nem azt jelenti, hogy ott a gyereket karanténba zárják, megverik vagy bántalmazzák, hanem azt jelenti, hogy nevelik, oktatják, míg az önkormányzat bezárta volna az iskoláit anyagiak miatt.

Ön 88 iskoláról beszél. Nincs még végleges szám, én 82-ről tudok, de nem is ez a hatos különbség a lényeg, hanem az, hogy még ezzel együtt is az országban összesen 450 egyházi iskola lesz, ez az összes iskolák mennyiségének még kevesebb mint 10 százaléka, körülbelül 8 százaléka. Amikor államosították az egyházi iskolákat, az államosítás előtt, 1948. június 15-én a magyarországi iskoláknak több mint 60 százalékát a történelmi egyházak tartották fönn. Ma ez 8 százalék.

Ezért nincs mitől aggódni, tisztelt képviselő úr, ezek a gyerekek iskolába fognak járni, több pénzébe pedig nem kerül az adófizető állampolgároknak, a pénz más csatornákon fog eljutni ezekhez a gyerekekhez. (Taps a kormánypárti padsorokból.)