*

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszeres szociális segélyezés rendszere 2009. január 1-jétől jelentősen átalakult, és ma is alapvetően azoknak az elveknek megfelelően működik. A munkaképes korú, nagyon alacsony családi összjövedelemmel rendelkező és együttműködő jogosultakat munkaképességük szerint két csoportra osztjuk. Segélyt csak az kap, aki munkaképtelen. A segély összege változó, mégpedig azért, mert az a funkciója, hogy a család összjövedelmét egy társadalmilag elfogadott minimumig, a nyugdíjminimum 90 százalékáig, 25 650 forintig egészítse ki, de maximuma nem lehet több a nettó minimálbérnél. A közfoglalkoztatásról benyújtott törvényjavaslat részeként ez a szabály módosul, és ezt a maximumot megharmadolja, munkaképtelen emberek esetében 17 460 forintra viszi le. Nem igazán érthető, hogy mit szeretnének ezzel elérni, hiszen a munkavállalás ebben az esetben kizárt.

De nem jobb a helyzet a munkaképesek esetében sem, akiknek az ellátása vagy munkabér - amikor dolgoznak -, vagy pedig egy 28 500 forintos fix juttatás. A közfoglalkoztatás új bérrendszere annyira alacsonyan szabja meg a közfoglalkoztatási bért, hogy számításaink szerint az ellátottak 70-80 százalékának a közfoglalkoztatási nettója kevesebb lesz, mint a mai bérpótló juttatás 28 500 forintja. Tehát nem az fog jól járni, aki munkát keres, hanem aki a harminc napot letudja, és utána várja a pénzbeli ellátást, ami magasabb, mint a nettó kereset.

Kérdezem én, mire ösztönöz és kit egy ilyen szabályozás akkor, amikor a munka becsületének a visszaállításáról és a munka iránti motiváció helyreállításáról beszélünk.