*

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően a javaslattal kapcsolatban is elmondható, de hozzákapcsolva, a zárószavazás előtti módosító javaslatokkal kapcsolatban, na pláne, hogy önök jól láthatóan ismételten azt a taktikájukat követik, hogy két lépést tesznek előre, és utána egyet hátra. Beterjesztenek egy tudhatóan közfelháborodást kiváltó javaslatot, majd egyet az úgymond "kritikák" hatására visszalépnek. Sokan talán önöket ezért kompromisszumkésznek hiszik, de a lényeg azért ott marad. Ugyanezt csinálták egyébként az Alkotmánybíróság jogkörcsorbítása esetében is. Arra pedig már szót sem érdemes ejteni és vesztegetni, hogy vajon ezek a javaslatok egyáltalán házszabályszerűek-e.

Kezdeném a 2. ajánlási pontban megfogalmazott javaslattal. Az ügyész a zárószavazás előtti módosító javaslatok értelmében már csak a kiemelt ügyekben választhatna bírót. Na, ez egy olyan visszalépés, amiről az előbb beszéltem.

Hadd idézzek önöknek a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a 32 oldalas állásfoglalásából, amely erre az ajánlási pontra és az önök javaslatára vonatkozik. Azt írja a Legfelsőbb Bíróság: "A törvényes bíróhoz való jog megkívánja, hogy bármely, jogvita eldöntésére köteles bíróság a törvény alapján előre meghatározott absztrakt szabályok alapján alakuljon meg. Ezt az elvet a javasolt szabályozás megtöri. Ezen elv érvényesülésének egyik előfeltevése a bírák függetlensége és egyenlősége. Azzal, hogy a konkrét ügyben eljáró bíróság illetékességét nem a törvény, hanem a legfőbb ügyész határozza meg, és e döntésének szempontjai még a bírói szervezet és a bíróságok szakmai és igazgatási vezetése előtt sem ismertek, sérül a bírói függetlenség és a bírák egyenlőségének elve is, ezenkívül beláthatatlan következményei lesznek egyrészt az eljárásban részt vevő személyek, másrészt a bírósági igazgatás számára is."

Áttérnék a 8. ajánlási pontban szereplő módosításokra. Kétségtelen tény, bár azt gondolom, ez is az előbbi, általam felvetett, a kettő lépés előre, egy hátra kategóriába tartozik, jó az, hogy védő nélkül nem lehet a jövőben sem kihallgatni gyanúsítottat. Ez talán az egyetlen olyan pont, amit a korábbi javaslathoz képest pozitívumként lehet megjegyezni. De azt kell önöknek megérteni - és értsék meg, kérem -, hogy ez nem állítja helyre a javaslat alkotmányosságát.

Ismét engedjék meg, hogy az előbbi terjedelemben körülbelül - picit talán hosszabban - idézzek ugyanebből a legfelsőbb bírósági véleményből, ami a következő mondattal kezdődik: "A javaslat szerinti 554/H. § egyértelműen alkotmányellenes. Egyrészt ellentétes az alkotmány 55. §-ának (2) bekezdésével, amely szerint a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. Másrészt ellentétes az alkotmány 57. § (3) bekezdésével, amely szerint a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában - hangsúlyozom önöknek, minden szakaszában - megilleti a védelem joga. Nem szorul különösebb magyarázatra - írja a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma -, hogy amennyiben a terhelt az őrizet első 48 órájában nem találkozhat védőjével, amelyet megerősít a törvényjavaslat szerinti 554/L. § is, a materiális védelem nem valósul meg."

Ezzel kapcsolatban utalnak egyébként a Helsinki Bizottság álláspontjára, és osztják az abban foglaltakat, amely szerint: "A védő elzárása a kiemelt jelentőségű ügyben érintett terhelttől egyértelműen ellentétes a most előkészítés alatt álló büntető-eljárásjogi irányelvvel, amelynek 3. cikke rögzíti: "a tagállamoknak garantálniuk kell a terhelt haladéktalan hozzáférését egy ügyvédhez, amely hozzáférés nem lehet későbbi, mint a) a rendőrség vagy más hatóság általi kihallgatás kezdete." Ennek a követelménynek eleget tesznek a mostani zárószavazás előtti módosítóval, csakhogy van egy c) pont is, tisztelt Országgyűlés, ami úgy szól, hogy "a személyi szabadság elvonásának a kezdete", ennek viszont már nem fognak eleget tenni.

A 4. cikk egyébként a hozzáférés és a védelem tartalmát határozza meg, amikor kimondja: a terheltnek joga van találkozni az őt védő ügyvéddel. Tehát nemcsak a kihallgatáskor, hanem annak előtte is, ahogy önök ezt nem fogják lehetővé tenni. Az ügyvédnek joga van jelen lenni bármilyen kikérdezésen és kihallgatáson, és kérdéseket is föltenni. A Legfelsőbb Bíróságnak tehát ez az álláspontja.

Ugyanakkor önök a korábbi, egyébként fideszes módosító javaslattal kicsit kevésbé rosszá tett helyzetet most visszaalakítják az eredeti, ennél rosszabb helyzetre, 24 óráról ismét felemelik 48 órára azt az időtartamot, amíg a védő nem találkozhat a terhelttel vagy a terhelt a védővel természetesen, megközelítés kérdése. Azonban egy hang indokolást nem fűznek a javaslathoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon miért nem. Vajon mi az oka annak a javaslatnak, hogy most a 24 óráról ezt az időszakot ismét 48 órára kívánják fölemelni. Azon kívül, hogy nyilvánvalóan ez koherenciazavart nem okoz, sokkal érdekesebb lenne a tartalmi válasz erre a kérdésre.

Ha nem hallgatják ki - ismételten fölteszem a kérdést önöknek, mert a kihallgatáskor már ott lehet a védő - az első 48 órában, akkor mi a fenét terveznek vele csinálni ott 48 órán keresztül? Mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim! Vagy megint eljön a titkos és füstös kihallgatószobák kora az arc felé fordított lámpával, asztali lámpával (Felzúdulás és zaj a kormánypárti padsorokban.) és az asztalra tett lábú vizsgálóval, tisztelt képviselőtársaim? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Segítsenek nekem abban, hogyha nem ez, akkor mi más az oka, mint egy tisztességtelen vádalku kikényszerítése és elérése; mondják meg, mert egyébként, ha a kihallgatás az ok, akkor ott már ott lehet a védő. Előtte miért nem?

Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki pártok képviselői, szakmai és társadalmi szervezetek, valamint független szakemberek hetek óta hangoztatják, hogy a törvényjavaslat demokrácia-, alkotmány- és jogellenes. Ellentétes például mind a hatályos, mind a jövőre hatályba lépő alkotmánnyal - ahogy erre már utaltam -, az emberi jogok európai egyezményével avagy az elfogadás előtt álló büntetőeljárási irányelvvel. Mindezt egyébként egyes kormánypárti szakpolitikusok is belátták, mások mellett az igazságügyi államtitkár is alkotmányosan aggályosnak nevezte a javaslatot, és pontosan ezeket a szakaszokat, amiket én most kiemeltem a záróvitában. És az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba önök által delegált KDNP-s képviselő is ugyanezen a véleményen van, aki egyébként az én módosítómmal szó szerint megegyező módosító javaslatot terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság ilyen komoly és éles kritikát soha nem fogalmazott meg, egyetlen törvényjavaslattal szemben sem.

Ilyen helyzetben a kormánynak és a Fidesznek komolyan kéne vennie a kritikát meglátásom szerint, és szégyenkezve vissza kéne vonni a törvényjavaslatot, nem pedig hazánkat sokadszor lejáratva, visszalépni a diktatúra büntetőjogi rendszerébe.

Engedjenek meg még egy megjegyzést, tisztelt képviselőtársaim, hiszen azt gondolom, ez is fontos itt, a záróvitában is. Köztudott, és a javaslat beterjesztői által hivatalosan is elismert tény, hogy a törvényjavaslatot az ügyészségen írta meg valaki - ha egyébként jól tudjuk, akkor a legfőbb ügyész úr kedvenc helyettese -, és a szervezet gyakorlatilag megrendelte saját hatáskörbővítését az Országgyűléstől. Erre a hatályos jogszabályok szerint nincsen lehetősége, tisztelt Országgyűlés.

A legfőbb ügyész úrnak egyébként el kéne végre döntenie, hogy az általa vezetett, jogszabályok szerint független állami szervnek képes-e valóban megőrizni a függetlenségét, avagy a Fidesz-kormány kiszolgálójává, esetleg netán motorjává kívánja zülleszteni. Belátom, hogy ennek eldöntése a kormánypárt volt országgyűlési képviselőjelöltjeként bizony nem könnyű feladat.

Egy ilyen legfelsőbb bírósági kritika után pedig azoknak az ügyészeknek, akik egy ilyen színvonalú, a demokratikus államok jogi felfogásával mindenki szerint ellentétes, nemzetközi jog- és alkotmányellenes jogszabályt kidolgoztak, fel kellene tenniük magukban a kérdést, vajon alkalmasak-e arra, hogy a jövőben egy demokratikus jogállam ügyészeként dolgozzanak.