*

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most két perccel hamarabb nyomtam meg a gombot, mint ahogy az előbbiekben, így sikerült szót kapnom, ez megtisztelő a számomra.

A zárószavazás előtti módosító javaslatok tekintetében négy-öt pontot érintenék, a 7., 8., 9., 10. és a 12. §-okban jelzett pontokat, amelyek gyakorlatilag megszégyenítő módon olyan típusú kérdéseket forszíroznak és olyaténképpen, amelyek abszolút módon a munkavállalók kárára hívódnak életre.

Csak az emlékképeikbe szeretném visszaidézni - hogy tiszta és világos legyen -, hogy a nemzeti munkaterv gondolkodásához hozzáillesztetten hogyan köszön vissza az egyes munkaügyi tárgyú törvények keretei között mindaz már előzetesen is, ami itt sejtetve van. Ugye, a próbaidő intézményrendszerét ismerik, ismerik azt, hogy általában vetten ez egy viszonylag rövid futamidejű történés, a munkaadónak és a munkavállalónak pont arra vonatkoztatva adatik meg, hogy megismerve egymást értékítéletet alkothassanak arról, hogy az a jogviszony, amit létesíteni akarnak, tényleg meg kell-e hogy erősödjék. Ez egy-három hónap futamidejű időszak szokott lenni, amit most ebben a törvénytervezetben - igaz, a kollektív szerződéshez hozzáillesztetten - hat hónapra meg kívánnak emelni, illetve meg kívánják adni annak a lehetőségét, hogy ez hat hónapra kiterjedjen.

Ez magában hordozza gyakorlatilag annak a lehetőségét, hogy féléves intervallumig a munkavállalót "használni" lehessen, adott esetben kihasználni is, és másik oldalról fél év után pedig mindenfajta kötelezettség nélkül el lehessen dobni, magyarul, ki lehessen használni, magyarul: olyan helyzetet lehessen teremteni, ahol az ő kiszolgáltatottsága gyakorlatilag mértékadó módon fokozódik ahhoz képest, mint ami a mai jelen helyzet. Azt gondolom, hogy ezt érdemes lenne felülgondolni, mert a munkaadóknak sem érdeke az, hogy egy féléves futamidőt felölelő próbaidő intézményrendszerét vezessék be.

Azt hiszem, az sem jó, ha egy átmeneti intézkedési lehetőséget, ami arról szólt, hogy a pénzügyi-gazdasági világválság időszakában, mondjuk, a foglalkoztatás 40 órás munkahete helyetti 36 órás munkahetet lehessen működtetni, és ennek a pótlására 44 órában lehessen majd visszaadni a munkaadó számára azt a "szolgáltatást", amit a munkavállaló tud nyújtani, a válság bekövetkezte, illetve elmúlta után folyamatossá akarnak tenni; még ha úgy is, hogy ez a folyamatosság csak egy esztendőig állna fenn. Gyakorlatilag ez - rotálva a munkavállalók felével - akár a folyamatosságot is nem egyéves időintervallumot felölelve működtethető, tehát olyan helyzetet hívnak életre, ahol 44 órában a 40 órás bérért foglalkoztathatók az emberek. Azért mondom ezt nyugodt lelkülettel, mert ez nem kompenzálása a 36 utáni 44-ből fakadóan, hanem mint nyilvánvaló, a túlmunkavégzés pótlékainak a kifizetésére itt sem kerül sor.

Az a fajta 50 százalékos mérték, ami a korábbiakban igaz volt, itt feledésbe merül; feledésbe merül, mert egyébként is olyan törvényi helyeket kívánnak hozni, ami a túlmunka tekintetében nem ismeri el már a pótlékokat, hanem majd "szabadidő jár" kategóriát fogalmaz meg. Persze, önök is nagyon jól tudják azt, hogy ez a "szabadidő jár" a munka világában hogyan és miképpen néz ki: jár, jár, de nem biztos, hogy jut, mert a munkaadók adott esetben azt mondják, hogy ha holnap és holnapután nem akarsz és nem végzed mindazt a tevékenységet, amit én megkívánok tőled, akkor majd jönnek mások a munkaerőpiacról, hiszen jelentkezők bőven vannak; soha nem látott mértékű, 600 ezer feletti a munkanélküliek száma, olyan mértékű, amivel szemben önök havonta 30-40 ezres munkakínálatot tudnak a munkaerőpiacon megfogalmazni.

Azt gondolom, az is említésre méltó, hogy egy olyan kormány, amelyik folyamatosan arról beszél, hogy az a jó, ha a populációs folyamatok tekintetében a népességszaporulat erősödik, olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek a gyermekgondozás tekintetében a fizetés nélküli szabadság mértékét, megállapításának mikéntjét egy évről hat hónapra redukálják. Nyilván, ez segíti azt, hogy minél több anya gondolja komolyan azt, amit önök a másik szájukon vagy ugyanazon a szájukon keresztül nem hideg, hanem meleg levegőként fújnak, mármint hogy tényleg komolyan gondolják a populációs és a népesedési politikában azt, hogy a gyermekek száma nőjön. Ugyanúgy, mint azon intézkedéseik, amelyek arról szólnak, hogy a családtámogatási rendszerek keretei között a tehetőseknek megadják a 33 ezer forintos havi juttatást a gyermekek neveléséhez, aki pedig 100 ezer forintot tud keresni, annak a lehetősége sincs meg arra, hogy ezeket a forrásokat lehívja.

És azt gondolom, nem lehet kikerülni a szabadságok kivételével kapcsolatos változtatásokat sem, az önrendelkezési jog csorbításának a kérdésköreit sem, és azt sem, hogy a kettővel ezelőtti napirendi pont kapcsán az országos érdekegyeztetés, itt pedig ezen törvények keretei között a helyi érdekegyeztetés felszámolását is elvégzik. Magyarul: olyan helyzetet teremtenek, hogy ne kelljen senkivel egyeztetniük, és saját maga a kormány el tudja dönteni azt, hogy ő mit is akar, mit is fog véghezvinni, és mindenfajta munkavállalói vagy munkaadói aspektusból történő megközelítést a döntési helyzet közelébe se kívánnak engedni.

Azt a szituációt hívják életre, amely kapcsán ezek a munkavállalói és munkaadói (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) képviseleti szervek csak és - köszönöm szépen, elnök úr - arra hivatottak, hogy gondolkodhassanak, csak és arra hivatottak, hogy... (Taps a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen megtisztelő támogatásukat. Csak és arra hivatottak, hogy gondolkodhassanak (Az elnök ismét csenget.), csak és arra hivatottak, igen, hogy megtárgyalhassanak egymás között bármit, semmi másra, a döntés alakításában még véletlenszerűen se vehessenek részt.