*

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem itt a körünkben Tállai András államtitkár urat, aki egymaga vitézül képviseli a 263 fideszes és KDNP-s képviselőtársunkat.

Tisztelt Országgyűlés! Az Árpád-sáv nemzetünk egyik legmeghatározóbb szimbóluma. Egyes kutatók szerint az Árpád-sávos zászló az Álmos nagyfejedelem által megszervezett törzsszövetség zászlaja volt, a piros és fehér sávok a szövetséget kötött törzseket képviselték. A kora újkori magyar felfogást is ismerjük, hiszen Werbőczy Hármaskönyvében leírja, hogy a sávok a négy ezüstös folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezik. A zászló kialakulására vonatkozóan még számos elmélet született, láthatjuk tehát, hogy rendkívül nehéz meghatározni a lobogó távoli múltba burkolózó eredetét. Pontosan ismerjük viszont első ábrázolásait.

Szent István pénzein feltűnik a sávozott zászlóval ellátott királyi lándzsa, amely a korábban koronázásokon használt lándzsa volt, az Árpád-ház tehát már egészen biztosan használta. Ezt bizonyítja az is, hogy az uralkodóház első biztos címerábrázolása I. Imre királyunk címere, az Árpád-pajzs, amelyet a tisztelt képviselőtársak az elnök úr háta mögött is megfigyelhetnek.

A Képes Krónika számos iniciáléjában nemcsak zászlóként, de több esetben az uralkodó ruhájaként is ábrázolják. Az Árpád-házon kívül a vegyesházi uralkodók is tovább használták, így számos esetben feltűnik az Anjouk vagy Mátyás király címerábrázolásaiban. Rákóczi ugyancsak előszeretettel használta az általa vezetett szabadságharc idején. Mind a mai napig nemzeti címerünk része. Megtalálhatjuk továbbá a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnoksága, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, számos volt vármegye, így Sáros, Maros-Torda, Szilágy, Abaúj-Torna, Ung, Győr; a jelenlegiek közül pedig Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye, továbbá számos település, így például Esztergom, Kisvárda, Olaszfalu, Gic, Berhida, Örvényes címerében is.

Az Árpád-sáv tehát mindig is magyarságunk és sok esetben szabadságunk jelképeként élt és él a nemzet szívében. Az erő, a hazaszeretet, a büszkeség, a meg nem alkuvás szimbóluma. Éppen ezért választotta a Magyar Gárda is jelképének azt az Árpád-pajzsot, amely a magyar Parlament falán is megtalálható, s minden igaz magyar hazafi lelkében mutatja a helyes irányt.

Sokan szeretnék ugyanakkor degradálni az Árpád-sávos lobogó és a pajzs jelentőségét. Az Árpád-sávos zászló ugyanis az igazakban az őszinte tiszteletet, a hazugokban pedig a rettegést váltja ki. De miért is van ez így?

Az őszödi hazugsággyár lelepleződése után a nemzetáruló Gyurcsány-kormány lemondását követelő magyarok egyként kezdték használni újra nemzetünk eme ősi jelképét, amelyet az idegenszívűek és vadliberális, magyargyűlölő csatlósaik azonnal a nácizmus jelképeként kiáltottak ki. Nem volt még egy olyan kormány a világon, amely képes lett volna saját nemzete múltját és szimbólumait mocskolni, de Szolzsenyicin óta mindannyian tudjuk, hogy "Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana." A jelenlegi, magát nemzetinek mondó kormány pedig egyenruhás bűnözőknek állítja be azokat, akik magukon viselve nemzeti jelképeinket, önzetlenül tesznek a közért.

A magyarság számára rendkívül fontos, hogy megtalálja azt az utat, amely az erkölcsi válságba süllyedt nemzetet képes kivezetni a szakadékból. Figyelmükbe ajánlom Japánt, ahol a modern életvitel ellenére is sikeresen őrzik és ápolják a hagyományokat, és nincs olyan ember, aki szerint nem az a legnagyszerűbb dolog, hogy japánnak született.

Tisztelt Honfitársaim! Ma van a dicsőséges pozsonyi csata kezdetének évfordulója. Fontos, hogy végre mi, magyarok is igaz történelmünket, nemzeti jelképeinket, így például az Árpád-sávos zászló és címer tiszteletét tanítsuk gyermekeinknek. Tekintsenek követendő példaként őseinkre, tiszteljék nemzeti ereklyéinket és jelképeinket. Legyenek büszkék arra, hogy magyarok.

Ehhez azonban nem elég nemzeti együttműködésről beszélni, ehhez valódi radikális változás kell az oktatásban, valódi kulturális szabadságharc szükséges a mindennapokban.