TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt egyik Házszabálytól való eltérést sem támogatja. Szeretném indokolni, hogy miért nem veszünk részt ilyen módon ebben a vitában. Az otthonteremtési programmal kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy azt hiszem, pont kettõ hete hallottam a miniszterelnök urat bejelenteni, hogy mi mindent kívánnak tenni az otthonteremtés programjában, minden devizahiteles, minden problémába jutott, adósságban szenvedõ társadalmi csoporttal, honfitársainkkal kapcsolatban.
Ehhez képest az elõterjesztés jóval szûkebbre méri a lehetõséget, tehát hogy ki kivel beszélgetett az elmúlt két hétben, kinek kit kellett meggyõzni arról, hogy milyen feltételekkel kell biztosítani, vagy egyáltalán kell-e biztosítani egy ilyen típusú végtörlesztési lehetõséget, azt Lázár képviselõtársam ne tõlünk kérje számon. Velünk tehát nem beszéltek errõl, látva az erõviszonyokat, nem mi döntjük el, én csak vélelmezni tudom, hogy önökkel beszélték meg azok az úgynevezett pénzügyi vezetõk vagy pénzemberek, hogy hogyan és miképpen lehet ezt megcsinálni.
Másrészt azért azt fontos lenne leszögezni, hogy be kellene már fejezni - tehát ez itt egy butaság, ami itt zajlik ezen a címszó alatt -, õszintén kérem. Ha csak az a játék lényege, hogy egymást minõsítgessük, miközben itt érdemi bejelentésre kerültek a parlament színe elé az elmúlt két hétben, és ehhez képest jottányi nem jut be belõle, hiszen nem jelent meg semmi, nincsen semmilyen állítása arra nézvést, hogy kiknek fog ez érdemben segíteni, csak az jön, hogy majd a 180 forinton és a 250 forinton mindenki élhet ezzel.
Miniszterelnök úr, lehet, hogy én rosszul értettem, de úgy fogalmazott, hogy persze itt, a pódiumon nem jár ehhez semmilyen más típusú segítség, ehhez képest az önök kommunikációjában pedig folyamatosan megjelenik, hogy amúgy egy forinthitel társul majd ehhez a devizakiváltáshoz. Akkor most szeretnénk tudni, hogy ebben az elõterjesztésben errõl sincs szó - tehát most akkor kikhez szól maga ez a javaslat? Én értem, hogy azoknak, akiknek van betétállományuk, akik képesek ezt megfizetni. De maga Lázár képviselõ úr mondta, hogy ez 30 ezer ember. Az elmúlt félévben 124 ezerrel nõtt a KHR adatai alapján azok száma, akiknek 90 napon túl lévõ tartozásuk van. Akkor most a 30 ezerrõl beszélünk? Ez is lehet, csak akkor meg kell mondani, hogy a többieknek mi lesz, nekik mi marad, hiszen a miniszterelnök úr lezárta a kaput, azt mondta, hogy ezen túlmenõen semmilyen segítségen nem gondolkodik már sem a Fidesz-, sem a KDNP-frakció (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - a bankok tekintetében, így van, legyünk korrektek. A bankok tekintetében semmilyen más segítséget nem nyújt. Szeretném mondani, hogy ha önmagában hatástanulmány nélkül, végiggondolatlanul megyünk, akkor ugyanoda jutunk, mint ahol 2010 nyarán kezdtük, a 29 pontos gazdasági akciótervvel, majd a Széll Kálmánnak nevezett tervvel, majd az eszközkezelõvel, amely - valljuk be õszintén - még gondolatnak is gyenge. Tehát gondolatnak is gyenge ahhoz a problémához képest, amely elõállt.
Ha nagyon-nagyon mutogatunk, hogy mit kell jogilag vizsgálni, akkor csak szeretnék két kérdést feltenni. Ki felelõs azért, hogy 176 forintos a svájci frank 2010 áprilisában, 2011 tavaszán 250 forint? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ti!) Fel kell tenni ezt a kérdést: ki felel ezért? (Taps az MSZP soraiból.)
(14.10)
Én mondhatom azt, leegyszerûsíthetném, hogy Szijjártó Péter és Kósa Lajos, de ez túl egyszerû válasz lenne, és nem is fedné a valóságot, hiszen én magam azt mondom; hanem egy kormány gazdaságpolitikájának a csõdje jelentette ezt, szeretném mondani.
A KHR-rõl az utolsó egy percben, engedjék meg nekem (Közbeszólások, zaj.) - engedjék meg nekem! 2010 áprilisában 176 forint, csak azért, hogy emlékeztessem önöket. A KHR-rõl. Azt gondoltam, hogy önök bátrabbak ennél, mint amit benyújtottak KHR címén. Õszintén megmondom, azt gondoltam, hogy bátrabbak; tehát azt benyújtani, hogy tény és való, kell egy olyan pozitív adóslista, amely rendezi azokat, akik erõn felül akár, de hónapról hónapra rendezik a tartozásaikat, jelen pillanatban ez a benyújtott javaslat sem a bankot, sem az ügyfelet nem kötelezi erre. Tehát ha már akarunk ilyet csinálni, hát akkor értelemszerûen a bank és az ügyfél viszonyában ezt kötelezõ jelleggel lehet csak végrehajtani, miniszterelnök úr!
Másrészt: jelen pillanatban az, hogy a bankok egymás között képesek információt cserélni, hogy egy adott ügyfélrõl lássák, milyen típusú hiteleket vett fel, még támogatható is. Egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni. Tisztában vagyunk-e azzal, hogy a jövedelemigazolás a kulcsa egy banki hitelfelvételnek és a mögötte lévõ fedezet, amit ajánl? Ha nem kapcsolódik be a Nemzeti Adóhivatal, amely képes a jövedelemigazolásokat a bankok számára bemutatni (Az elnök csengetéssel jelzi az idõkeret leteltét.), hogy prudenciális az ügyfél, akkor ennek nincs értelme.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)