DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Augusztus közepén a CNN-en volt egy nagyon érdekes interjú, egy vita Kenneth Rogoff, a Harvard professzora és a másik oldalon a 2008-as közgazdasági Nobel-díjas Paul Krugman között. A vita során Krugman - aki klasszikusan a keresletösztönzõ programok híve, akár a deficit és akár egyébként az eladósodás árán is - nagyban hangsúlyozta, hogy a nagy gazdasági világválságból is a második világháborúra való rákészülés hozta ki az amerikai gazdaságot. Majd utána azt mondta: "Ha most tudomást szereznénk arról, hogy a földönkívüliek akarják megtámadni a Földet, és elkezdenénk fegyverkezni a földönkívüliek inváziója ellen, akkor az infláció és a költségvetési hiány egy csapásra másodrendû lenne, és 18 hónap alatt túl lennénk az egész gazdasági válságon. És ha késõbb kiderülne, hogy hoppá, hibáztunk, nincsenek is földönkívüliek, az se baj, sõt annál is jobb lenne."
Nos, tisztelt képviselõ úr, amit Krugman mond, az teljesen megfelel a keynesi keresletösztönzõ gazdaságpolitikának. Ez benne van a tankönyvekben, majdnem így, csak Keynes példájával. Ez egy elengedhetetlen, kanonikus része, ha úgy tetszik, ortodox közgazdaságtan, de mindketten tudjuk, hogy ez így marhaság, és szerintem még Krugman saját maga is tudja ezt. Az persze elgondolkoztató, hogy Krugman, aki akárcsak önök, ódzkodik mindenfajta személyi jövedelemadó-csökkentéstõl, miért hiszi azt, hogy az emberek pénze jobb helyen van az államnál, és miért gondolja azt, hogy akár abszolút marhaságokra is célszerû az államnak az adófizetõk pénzét elkölteni, mintsem az adófizetõknél ott hagyni.
Mivel a tisztelt képviselõ úr azt mondja, hogy jobbról elõzzük az Európai Uniót, nem árt kicsit közelebbrõl is megnézni, hogy milyen is ez az Európai Unió. Úgy gondolom, két világos gazdasági-társadalmi modell versenyez egymással az Európai Unióban. Az alapító atyák, akik többnyire még kereszténydemokraták voltak, õk klasszikus liberális alapelvek mentén képzelték el az Uniót, amely az egyéni szabadságra, az áruk, a tõke, a munkaerõ és a szolgáltatás szabad áramlására épül, a decentralizációra és a versenyre az adóban éppúgy, mint a gazdasági modellben.
És van egy másik, ha úgy tetszik, szocialista modell: egy birodalmi, kifelé zárt, befelé protekcionista szuperállam, mindenható tervezés, erõs technokrata hivatalnokréteg és egy erõs központi újraelosztás. Ez lenne a szocialisták szerint Európa jövõje. Nos, az utóbbi másfél évtizedben ez a szocialista modell vált uralkodóvá, annak is a legrosszabb fajtája, egy olyan jóléti állam, amelyben nem a jólét megteremtése, hanem mások jólétének az elosztása került a középpontba, és miután egy idõ után ez lelassította a gazdaság növekedését, ezt egyre inkább deficitbõl és adósságból finanszírozták, ami aztán 2008-ban látványosan összeomlott.
Nos, amikor a magyar gazdaságpolitika jobbról elõzi az Európai Uniót, akkor nem tesz mást, mint hogy távolodik ettõl az Európában, és tegyük hozzá, Magyarországon is megbukott szocialista modelltõl, és helyette egy olyan gazdaságot épít, ami a munkára és az értékteremtésre támaszkodik. Ezt szolgálja nagyon sok lépés, már említettem az államadósság csökkentését, a devizaadósság problémájának kezelését vagy a társasági adó csökkentését, a vállalkozások adminisztrációs terheinek a csökkentését, a munkaerõ-piaci szabályozás rugalmasságát, mindaz a lépéssorozat, amit ma teszünk.
(15.20)
Nem hiszem, hogy tankönyvekben kellene keresgélnünk a gazdaságpolitikai lépéseket. Egyszerû, józan lépésekre van szükség, olyan lépésekre, amelyek lehetõvé teszik azt, hogy ebben az országban minél többen teremtsenek értéket.
Köszönöm a figyelmet. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokból.)