SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetõje: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm elnök úr méltányosságát e tekintetben. A bizottságunk tehát megtárgyalta és a bizottságunk érdemi szakmai vitát folytatott le az elõterjesztéssel kapcsolatban.
Igen, volt kisebbségi álláspont. A kisebbségi álláspontot képviselõk elmondták azt, hogy több dologgal nem értenek egyet. Nem értenek egyet az elõterjesztés módjával, ahogy az bekerült a Házhoz, ahogy ez a bekerülési mód nélkülözte azt, hogy egy megfelelõ szakmai-társadalmi vita le tudjon ez ügyben zajlódni, és az az anomália, amit már több képviselõtársam említett, hogy miközben kvázi kormányzati elõterjesztés volt, aközben képviselõi egyéni elõterjesztésként került ide a Házhoz.
Volt vita a bizottságban azon, hogy kik is az érintettjei ennek az elõterjesztésnek. És szeretném azt mondani, hogy itt senki nem azt hozta szóba és senki nem azt akarta éreztetni, hogy nincs szükség arra, hogy a devizahiteleseknek különbözõ csoportjait érintõ kedvezõ lépések történjenek. A probléma inkább abban volt, hogy míg úgy van eladva ez az elõterjesztés, hogy ez a devizahitelesek széles körét támogatja, mi úgy véljük, hogy ez korántsem így van. Reméljük, hogy ebben a kérdésben nem nekünk lesz igazunk. Legyen önöknek igazuk, hogy az egymillió magyar család kedvezõen fogja ezt a lehetõséget megélni, de úgy látom, hogy akkor az elmúlt hetek minden elemzése, minden szakmai megszólalása kikerül az ablakba, mert nem ezt vélték, nem ezt találták meg ezzel az elõterjesztéssel kapcsolatban. Mi azt mondjuk, hogy 3-10 százalék körülbelül az az érintettségi kör - és mi van a többiekkel?
Kérdések hangoztak el, amiket a vita hevében nem nagyon sikerült megválaszolni, csak néhány, a már említetten kívül: ki is a célcsoport, ki az érintetti kör? Kérdés volt az is, hogy azokkal mi lesz, akik ebbe a lehetõségbe nem férnek bele. Mi lesz azokkal, akik egyébként már túl vannak a hitelük fizetésében egy határon, azaz késedelemben vannak, nincs meg az a családi önerõ, hogy akár a meglévõ devizahitelüket forinthitellé tudják átváltani? Az õ esetükben van-e arra gondolkodás, hogy mi fog történni?
Tisztelt Képviselõtársaim! A vita során biztosan lehetõség lesz rá, hogy ezen túlnyúlóan véleményt fogalmazzunk, de szeretném önöknek mondani, hogy mi az elmúlt hetekben folyamatosan és újra és újra javaslatokat tettünk. Szeretnénk, ha azon javaslatok közül, ami nemcsak a törlesztésben áldozatot vállalni tudó, anyagilag jobb lehetõséget magáénak tudó családokon próbál segíteni, hanem azon a több százezres körön is gondolkodnának, akik egyébként ezzel a lehetõséggel nem tudnak érdemben élni. Szeretnénk, ha az ebbe az irányba tett javaslatainkat is figyelembe vennék. Gondolok itt a magáncsõd intézményére, gondolok a nemzeti eszközkezelõ mihamarabbi felállítására, vagy gondolok arra, amit az illetéktörvény módosítása kapcsán tettünk, és hadd ne soroljam tovább ezeket a pontokat.
Ezekrõl önök hallgatnak, ezekre nincsen reagálás, helyette vannak ezek a javaslatok, amiket a közgazdászok, szakemberek erõsen ambivalensnek, kétlelkûnek ítélnek. Reméljük, hogy a gyakorlat majd mást mutat. Mi egyelõre azt tudjuk értékelni, ami elõttünk van, azt pedig úgy látjuk, hogy vajmi kevés.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)