Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyûlés bizottságaiban megfogalmazódott többségi vélemények rendre azzal kezdõdtek, hogy a zárszámadás minden évben az igazság pillanata. Az azt megelõzõ évrõl addig mindenfajta politikai vélemények elhangozhatnak, addig mindenfajta kommunikációs trükknek van létalapja, jogalapja és idõleges hatálya is, de a zárszámadás elfogadásával eljön az igazság pillanata, és az addigi porhintés elveszíti jelentõségét. A 2010-es esztendõ ebbõl a szempontból egy speciális év volt, mondhatnánk azt is, hogy gyakorlatilag két év követte egymást egy éven belül, hiszen a kormányváltásig és a kormányváltás után folytatott költségvetési, illetve gazdaságpolitika homlokegyenest különböztek egymástól.

Ráadásul a 2010-es esztendõ elsõ fele nem is egyszerûen egy fél év volt, hanem egy 8 esztendõs idõszakot lezáró féléves idõszak, a Gyurcsány-korszakot lezáró fél év, amelynek költségvetési és gazdaságpolitikája, lássuk be, semmiben nem különbözött az elmúlt hét és fél esztendõtõl. Ebben az idõszakban jellemzõ volt az ország eladósítása, Magyarország államadóssága 8 esztendõ alatt a teljes hazai össztermék arányában 52 százalékról 82 százalékra nõtt, ráadásul a költségvetési hiány rendre elszállt, azt csak egymást követõ, zsákutcát jelentõ, kudarcot valló és szociális válságot okozó megszorító csomagokkal bírták idõlegesen megfékezni. A munkanélküliség is elérte a 11 százalékos csúcspontját, és emellett az ország pénzügyi kiszolgáltatottsága, kitettsége is jelentõs mértéket ért el.

Ráadásul ebben az idõszakban az ország hitelessége is meglehetõsen mélyponton volt, hiszen az azt megelõzõ idõszakban rendre adathamisítások történtek, az ország gazdasági állapotát jellemzõ adatokat rendre eltagadták, nemcsak az emberek, a köztársasági elnök, az Európai Unió elõl, hanem a magyar népképviselõk elõl is. Számtalanszor kellett a parlamentnek úgy döntést hoznia, hogy annak gazdasági hatásait és a gazdasági alapadatokat eltagadták elõlük, vagy hamis adatokkal látták el õket. Ezért tehát az ország hitelessége romokban volt, mint ahogyan az ország versenyképessége is meglehetõsen alacsony szintet ért el. Ennek az okai pedig azok a brutálisnak nevezhetõ megszorító csomagok voltak, amelyek rendre, évrõl éve követték egymást. Ezek a megszorító intézkedéscsomagok önmagukról állítottak ki kudarcos bizonyítványt, hiszen egy megszorító csomag kudarcára a legelevenebb bizonyíték az, hogy még egy megszorító csomag követi. Márpedig ezek a megszorító csomagok meglehetõsen gyors egymásutánban érkeztek, amelyekrõl rendre bebizonyosodott, hogy elhibázottak voltak, hogy a fogyasztás visszaesését okozták, és szociális válságot okoztak az országban.

Ráadásul amellett, hogy az államadósság rendkívüli mértékben megnõtt 8 esztendõ alatt, annak szerkezete is jelentõsen átalakult, és kis híján a felét, egészen pontosan 47-48 százalékát már deviza tette ki, ami azt jelenti, hogy az államadósságnak majdnem a felét devizában jegyezték, ez pedig az ország kitettségét, kiszolgáltatottságát jelentõs mértékben növelte. Mint ahogy az is, hogy az éppen itt tegnapi napon tárgyalt hitelek, jelzálog alapú hitelek kétharmada is már devizában került felvételre. Ennek a folyamatnak sajnos az állam, a kormány, a bankfelügyelet nem tudta elejét venni, nem tudta megakadályozni és nem tudta lassítani.

Ráadásul, ami magát a 2010. évi költségvetési törvényt illeti, tele volt ismételten trükkökkel, ráadásul hamisított adatokat tartalmazott. Éppen ezért nem mutatta az ország valós gazdasági állapotát. Amikor a nemzeti ügyek kormánya a kétharmados gyõzelem után átvette az ország kormányzását, azzal kellett szembesülnie, hogy a költségvetési törvényben leírt adatok hamisak, ezért tarthatatlanok is. Jól látszik, hogy 2010-re a szocialista kormány, tisztelt elnök úr, olyan költségvetést tervezett, amellyel kapcsolatban biztosak voltak benne, hogy nem õk fogják végrehajtani, éppen ezért sok tétel csak féléves nagyságrendben szerepelt a törvényben.

Persze, ez nem volt elõzmény nélküli dolog, hiszen a korábbi évek költségvetési tervezésében is hasonló jelenségeket láthattunk. Emlékezhetünk arra, hogy választás elõtt adócsökkentésrõl szóló törvényt fogadtak el; választás után meg azt hirtelen visszavonták. De emlékezhetünk a választási évek költségvetéseire is, vagy azokra a szólamokra, amelyek úgy szóltak, hogy nem lesz vizitdíj, nem lesz kórházi napidíj, és így tovább. Az is világos volt, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselõtársaim, és ezt a bizottsági üléseken rendre a többségi véleményt megfogalmazó képviselõtársaink elmondták, hogy az nyilvánvalóan nem volt igaz, hogy a költségvetési hiány 3,8 százalékon tartható. Ezt mindenki tudta, mindenki látta, a hazai, nemzetközi szakértõk, intézetek, közgazdászok erre rendre felhívták a figyelmet.

Az is világossá vált aztán az esztendõ végére, bár ezt már májusban-júniusban is mondtuk, persze szocialista képviselõtársaink és a korábbi kormányzók hevesen tagadták, hogy kormányzati intézkedések nélkül a költségvetés hiánya elérheti a 7 százalékot is. Ennek nyilvánvalóan sok oka volt. Egyrészt az, hogy a költségvetésben fiktív bevételeket tüntettek fel, például az Egészségbiztosítási Alapnál, 2009-ben elõrehoztak jó néhány osztalékkifizetést, ami a 2009-es hiányt mesterségesen alacsonyan tartotta, mindezt a 2010-es költségvetés kárára, jelentõsen túlbecsültek egyes adóbevételeket.

(11.00)

Ráadásul az állami közszolgáltatásokat végzõ vállalatok - például a Magyar Államvasutak - többletköltségeit figyelmen kívül hagyták, nem építették azt be a költségvetési törvénybe, sõt, tisztelt elnök úr, az a csúfság is megesett, hogy a költségvetés nem tartalmazta a Külügyminisztérium fejezetében azt az összeget, amely szükséges lett volna a nemzetközi szervezeti tagdíjaink befizetésére. Ráadásul hazánk az Európai Unió soros elnöki pozícióját is ellátta, illetve arra készült, és az erre vonatkozó költségvetési források sem álltak teljes mértékben rendelkezésre, mint ahogy az egyházi ingatlanrendezés fedezetének hiányával is szembesülnie kellett az új kormánynak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)

Természetesen a költségvetési tervezési hibák vagy bûnök mellett elõre nem látható és természetesen nem tervezhetõ kiadások is tovább nehezítették a költségvetési törvény végrehajtását. Emlékezhetünk a tavalyi esztendõ szélsõséges idõjárási körülményeire, amelyek nagyon komoly árvizet és belvizet okoztak Magyarországon. Ráadásul a tavalyi esztendõhöz tartozott a vörösiszap-katasztrófa is, amelynek helyreállítási költségei szintén komoly terheket jelentettek, valamint a közrend fenntartására vonatkozó többletforrásokat is biztosítani kellett, mint ahogy az egészségügyi szolgáltatók adósságának rendezése sem tûrt haladékot.

Ebben a helyzetben, ebben a költségvetési helyzetben kellett tehát gondolkodnia a kormánynak, és nem lehetett figyelmen kívül hagyni a nemzetközi gazdasági helyzet meglehetõsen ingatag voltát sem. Pontosan ez az ingatag nemzetközi gazdasági helyzet, a bizonytalanságok vezettek oda, hogy egy teljesen világos költségvetési és gazdaságpolitikai döntést kellett meghozni, amely úgy szólt, hogy kritikus fontosságú ebben a helyzetben a megbízható gazdaságpolitika, vagyis kritikus fontosságú, hogy az elõzõ kormány által vállalt, de jól láthatóan a költségvetési törvényben nem biztosított költségvetési hiányt tartani kell. Tehát a 3,8 százalékos hiányt tartani kellett a tavalyi esztendõ költségvetésében, még akkor is, hogyha félévkor világos volt, hogy ez 7 százalékot is meghaladó mértékben jelenhet meg, hogyha a kormány nem hoz intézkedéseket.

Ekkor a kormány úgy döntött, hogy az országot a saját lábára állítja. A Nemzetközi Valutaalappal korábban megkötött hitelszerzõdést rendben lezárta, és úgy döntött, hogy az országot innentõl kezdve a pénzpiacokról finanszírozzuk annak érdekében, hogy az ország és kormánya, az emberek által megválasztott kormánya saját maga dönthesse el, hogy Magyarország milyen gazdaságpolitikát kíván folytatni, fõleg úgy, hogy az emberek a választáson világosan elmondták akaratukat, nem kértek azokból a megszorító intézkedésekbõl a továbbiakban, amely megszorító intézkedések hazánk válságához jelentõs mértékben hozzájárultak. Nos, tehát a saját lábra állás, az IMF-hitelszerzõdés lezárása és a pénzpiacokról történõ finanszírozás volt az az alapvetõ döntés, amelyet a kormány meghozott, ehhez azonban új gazdaságpolitikai eszközök kellettek, hiszen az is világos volt, hogy azokkal a gazdaságpolitikai eszközökkel nem lehet kijönni a válságból, amely eszközök a válságba vezettek minket.

Azt is világosan látni kellett, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet megnyugodása után a világ nem lesz ugyanaz, mint volt korábban, és fel kellett készülnünk arra, hogy Magyarország egy új világrendben legyen sikeres. Ekkor olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket vetett be a kormány, amelyeket belföldön és külföldön egyaránt rendkívül széles körben vitattak és támadtak. Mára azonban, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselõtársaim, eljutottunk oda, hogy ezekbõl az intézkedésekbõl Európa-szerte alkalmazott, elfogadott kormányzati-gazdaságpolitikai intézkedések váltak. Ezek a nem konvencionális, nem hagyományos gazdaságpolitikai intézkedések kellettek ahhoz, hogy Magyarországot a saját lábára állítsuk, megteremtsük a hiánycél tartásának lehetõségét és a gazdasági növekedés hosszú távú lehetõségét is.

Mik voltak azok a szempontok, amelyeket a kormánynak figyelembe kellett vennie az intézkedései során a hiány tartásához és a bizalom visszaszerzéséhez? Elõször is olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek stabilizálták a költségvetést, a benne szereplõ hamis, fiktív adatok ellenére tarthatóvá tették azt. Másrészt olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek mindemellett megalapozták a gazdasági növekedést, hiszen, hogyha visszanézünk, ha visszanéznek képviselõtársaim, 2009-ben mínusz 7,1 százalék, mínusz 8 százalék, mínusz 7,5 százalék, mínusz 4,3 százalék volt a gazdasági növekedés, vagy pontosabban gazdasági csökkenés mértéke, és 2010 elsõ negyedévében is egy 0,1 százalékos növekedést - ha lehet ezt annak nevezni - mutatott a statisztika.

Másrészt természetesen ezek az intézkedések nem lehettek megszorítások, hiszen egyrészt az emberek nemet mondtak a megszorításokra épülõ gazdaságpolitikára, másrészt pedig a válság, illetve Magyarország nehéz helyzetének egyik legfõbb oka az volt, hogy a korábbi kormány megszorításokra alapozta a gazdaságpolitikáját. Másrészt az is világos volt, hogy egy 500-600 milliárd forintos egyenlegjavulást kell elérni, és mindemellett természetesen munkahelyteremtõ intézkedésekre is szükség volt. Éppen ezért volt fontos, hogy nagyjából ebben az idõszakban tudott megállapodni a kormány mind az Audival, mind az Opellel nagy magyarországi, komoly munkahelyteremtõ beruházásokról; ezen ügyekben azóta már az alapkõletételek is megtörténtek, és folynak a fejlesztések.

Mindemellett egy hármas célrendszert is ki kellett elégítenie a kormánynak. Egyrészt le kellett rakni a közteherviselés, az igazságos közteherviselés alapjait. Korábban, az elmúlt 8 évre az volt jellemzõ, hogy egyesek kihúzhatták magukat a közteherviselés alól, mások pedig duplán, triplán is ki kellett hogy vegyék abból a részüket. Másrészt annak a felismerésnek is el kellett jönnie, hogy a nyugdíjrendszert biztonságba kellett helyezni; harmadrészt pedig a válságot és a hazánk nehéz helyzetét okozó másik legfõbb tényezõ, az adórendszer átalakításának is neki kellett állni, és olyan új adórendszert kellett létrehozni, amely nem bünteti a munkát, ráadásul kezeli azt a demográfiai kihívást, amellyel Magyarország most már hosszú évek óta szembesül.

Ennek megfelelõen született meg, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselõtársaim, 2010 júniusában az elsõ gazdasági akcióterv, amely egyrészt lerakta az igazságos közteherviselés alapjait, hiszen egyrészt a bankadó megnövelt mértékét bevezette, amelybõl aztán 182 milliárd forintos bevétele származott a költségvetésnek, illetve bevezette a végkielégítésekre a 98 százalékos különadót. Másrészt tartalmazott intézkedéseket a gazdasági növekedés elõsegítésére, a vállalkozások terheinek csökkentésére és a vállalkozásokat megölõ bürokrácia visszaszorítására. Így a kis- és közepes vállalkozások számára kedvezõ módon a társasági adó mértékét 19-rõl 10 százalékra csökkentettük ennek a szektornak, 10 teljesen felesleges, több kiadást és bosszúságot, mint bevételt okozó adófajtát a kormány eltörölni javasolt, a beruházásokhoz szükséges engedélyeket a felére csökkentette, a Széchenyi-kártya programot kiszélesítette, az uniós forrásokat pedig úgy szervezte át, hogy abból a kis- és közepes vállalkozások nagyobb mértékben és könnyebben tudjanak részesedni.

Emellett a munka és a munkahelyteremtés támogatása is fontos szempont volt, ennek megfelelõen elkezdõdött az arányos adórendszer kidolgozása, valamint bevezettük az adózáson kívüli jövedelem fogalmát a gyermeknevelés, valamint a ház körüli munkák esetén, és egyszerûsítettük az alkalmi munkavállalás feltételeit is. Természetesen nem volt szabad megfeledkezni ezen körülmények között sem a vidék Magyarországáról, a vidéki emberek segítésérõl és támogatásáról, éppen ezért került bevezetésre a kistermelõk feltételeinek javítása, a másodlagos élelmiszer-vizsgálat, valamint a gyümölcspálinka fõzésének szabaddá tétele. Természetesen a családok támogatása is mindig az elsõk között szerepelt a kormány szempontjai között, éppen ezért az elsõ gazdasági akciótervben a megfogalmazott célok között szerepelt az, hogy az arányos adórendszer ismerje el a gyermeknevelés költségeit, valamint tegye illeték- és adómentessé az öröklést.

Hazánk ekkori helyzetében a legkiszolgáltatottabbakról sem volt szabad megfeledkezni, ennek megfelelõen a kormány kilakoltatási moratóriumot rendelt el, díjstopot rendelt el a rezsire, a közüzemi díjakra, a lakáscélú devizahitelezést szigorította, elhatározta a Nemzeti Eszközkezelõ létrehozását, és áfamentessé tette az adományozást. Mindemellett megszüntettük a kiváltságokat és a pazarlást, bérplafont vezettünk be, bértömeg-gazdálkodást, beszerzési stopot, költségvetési felügyelõket rendeltünk ki nagy közpénzforrásokkal rendelkezõ intézményekhez, a pártok támogatását 15 százalékkal javasoltuk csökkenteni, és a költségvetési szféra bérszerkezetének felülvizsgálatát is elindítottuk a kiszervezések és külsõ megbízások korlátozásával együtt.

Mint ahogy azt már az elõbb említettem, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselõtársaim, természetesen nem maradtunk híján a nemzetközi kritikáknak, amelyeknek elsõ számú fókuszában a bankadó állt. Nos, mára 10 európai országban vezettek be bankadót, köztük olyan uniós országokban, mint Németország, Franciaország, Dánia vagy Nagy-Britannia.

(11.10)

Ugyanakkor, tisztelt képviselõtársaim, világossá vált a tavalyi esztendõ nyarának folyamán, nyár végére, hogy az elsõ gazdasági akcióterv sem elégséges ahhoz, hogy a költségvetés eredeti céljait és számait teljesítsük. Hiszen világossá vált, hogy a költségvetési tervezésben olyan aknákat helyezett el a megelõzõ kormányzat, amelyek kivédésére újabb intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is a saját lábán tudjon állni, a pénzpiacokról tudja finanszírozni magát, és ne nemzetközi szervezetek kegyelemkenyerén éljünk, és ne akarják nekünk megmondani, hogy éppen milyen gazdaságpolitikát folytassunk, vagy milyet ne.

A gazdasági szuverenitásunkért folytatott küzdelem második felvonása volt a második gazdasági akcióterv, amelynek keretében az arányos közteherviselés érdekében válságadók kivetésérõl döntött a kormány az energiaszektorra, a telekommunikációs szektorra, valamint a nagy áruházláncok esetében. Ugyanakkor világossá kellett tenni, hogy a nyugdíjtõzsdét is meg kell szüntetni annak érdekében, hogy biztonságba helyezzük az emberek nyugdíjcélú megtakarításait. Ennek megfelelõen a nyugdíjtõzsde megszüntetésére vonatkozó elsõ lépéseket a kormány megtette, és visszaadta az embereknek a szabad rendelkezés jogát saját nyugdíjcélú megtakarításaik fölött.

A vállalkozások terheit tovább csökkentette a kormány a társasági adó feltöltési szabályainak egyszerûsítésével, a végelszámolások egyszerûsítésével, az önfoglalkoztatók adójának egyszerûsítésével, valamint az elvárt jövedelem határának eltörlésével.

A vidéki emberek támogatása továbbra is elsõ számú szempont volt. A Széchenyi-kártyát bevezettük az agráriumban, helyi termelõi piacok létrehozását tettük lehetõvé, és forgóeszköz-hiteleket vezettünk be. Emellett a munkahelyteremtés területén is elõre sikerült lépni a részmunkaidõs foglalkoztatás szabályainak megváltoztatásával, valamint a kormány megállapodott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a duális szakképzési rendszer létrehozásáról.

A pazarlás megszüntetése érdekében elkezdte a kormány a PPP-beruházások felülvizsgálatát, a közösségi közlekedés megújítását, és a bürokrácia további csökkentése érdekében tett lépéseket, mint ahogyan jelentõsen egyszerûsítette a fejlesztéspolitika területén a pályázati rendszert.

Az akciótervek nyomán és a nem konvencionális, ma azonban Európa-szerte bevett gazdaságpolitikai intézkedések nyomán sikerült tartania Magyarországnak az eredetileg kitûzött hiánymértéket, a 3,8 százalékot a központi költségvetési, illetve kormányzati szféra hozni tudta, mintegy 600 milliárd forintos egyenlegjavítás után.

Ugyanakkor sajnos, a korábbi esztendõk során kivéreztetett önkormányzati szektor hiánya nagyobb lett, amely mintegy 0,4 százalékot még hozzátett a hiányhoz, amely 4,1-4,2 százalékos szinten valósult meg. Az önkormányzati szektorra jellemzõ volt, hogy az elõzõ esztendõkben egyre kevesebb forrással rendelkeztek, ezekbõl pedig egyre több feladatot kellett végrehajtani. Ezért nyilvánvalóan elkerülhetetlen az önkormányzati szektor, illetve az önkormányzati rendszer átszervezése is.

Az Állami Számvevõszék által közreadott vélemény alapvetõen optimizmusra és örömre ad okot, hiszen a meglehetõsen nehéz körülmények ellenére is az Állami Számvevõszék pozitív folyamatokról tudott beszámolni, és ezen körülmények között, amelyeket itt már Domokos elnök úr és Cséfalvay államtitkár úr is hosszasan ecsetelt, azt gondolom, hogy külön kormányzati bravúrra volt szükség ahhoz, hogy az Állami Számvevõszék ne elmarasztaló, hanem pozitív véleményt tudjon mondani a költségvetési gazdálkodásról. Ezen az úton kell tovább haladni, és az idei évben, amikor már nem egy megörökölt költségvetésrõl van szó, illetve a jövõ évben, amikor majd a Számvevõszék véleményt ad, akkor reméljük, hogy ennél is pozitívabb álláspontot tud megfogalmazni, mint a tavalyi esztendõre vonatkozólag.

A költségvetési hiány tehát 4,1-4,2 százalékon realizálódott. Ez összehasonlítva az azt megelõzõ esztendõkkel, a 2003-as 7,2 százalékkal, a 2004-es 6,5 százalékkal, a 2005-ös 7,8 százalékkal, a 2006-os 9,3 százalékkal, vagy még a 2007-es 5,5 százalékkal is, meglehetõsen komoly eredménynek mondható, fõleg úgy, hogy az azt megelõzõ, tehát a 2008-as és a 2009-es években bevett brutális megszorítások nélkül tudta ezt elérni a kormány, olyan gazdaságpolitikai intézkedésekkel, amelyek hosszú távon megteremtik a gazdasági növekedés lehetõségét.

A tavalyi esztendõt így értékelték, tisztelt elnök úr, a parlament bizottságaiban többségi véleményt megfogalmazó képviselõtársaink, egyben köszönetet mondtak az Állami Számvevõszék munkájáért, az Állami Számvevõszék jelentéséért, valamint továbbra is támogatásukról biztosították a kormányt azon gazdaságpolitikájában, amely a megszorítások elkerülésével, az ország megújításával, átszervezésével, valamint a megújítás és átszervezés elmélyítésével és felgyorsításával kíván válaszolni az egyre inkább megújuló nemzetközi gazdasági nehézségekre.

Köszönöm a figyelmet, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage