BOLDVAI LÁSZLÓ, az MSZP képviselõcsoportja részérõl: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3927. számú törvényjavaslattal a kormány sajnálatos módon nem folytatta a tárgyilagos, magas szakmai színvonalú zárszámadás elkészítésének hagyományát.
Egy évvel ezelõtt, a 2009. évi zárszámadási törvényjavaslat vitájában még úgy gondoltuk, hogy az Orbán-kormány megszerezte azokat az ismereteket, amelyek alapján már a gazdasági elemzõkhöz hasonlóan képes értékelni Magyarország állapotát, és elismeri a válságkezelés érdekében a korábbi kormányok által benyújtott korrekt, szakszerû törvényjavaslatot, és bíztunk abban, hogy a kormány a jövõben is ehhez hasonlóan fogja látni a gazdaságpolitikai összefüggéseket, és magas szakmai színvonalú elõterjesztést tesz az Országgyûlésnek. Be kell látnom, tévedtünk. Persze kiderült ez már a 2009. évi zárszámadás késõbbi vitájában, de a 2010. évi zárszámadási törvényjavaslatban még ezen is túltesznek - ebben egészen elképesztõ dolgokat kíván a kormány törvénybe foglaltatni, például azt, hogy a Bajnai Gordon által vezetett szocialista kormány költségvetésében hamis adatok szerepeltek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormánypárti többség jelen körülmények között bármit törvénybe foglalhat, a leglehetetlenebb csúsztatásokat, tévedéseket, ellentmondásokat is, de az a rossz hírem van, hogy ettõl még a tények és a múlt nem változnak meg, nem válnak valósággá. Legfeljebb annyit érhetnek el vele, hogy a saját szakmai és politikai hitelük lejáratása mellett a Magyar Köztársaság költségvetésének végrehajtásáról készített törvényt egyszerû pártpolitikai dokumentummá silányítják ahelyett, hogy az Országgyûlés szakmaiságát és hitelességét erõsítenék.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ zárszámadás koncepciós gondolata az, hogy a 2010. évre vonatkozó költségvetés számai megtévesztõek, a hiány akár 7 százalék felett is alakulhatott volna, ha az Orbán-kormány nem teszi meg az általa szükségesnek gondolt intézkedéseket. Hol itt, hol ott bukkan fel ez a motívum a normaszövegben, az indoklásban pedig olyan mondatok, amelyek a felelõsséget igyekeznek a Bajnai-kormányra hárítani. Az adatok ugyanakkor cáfolják ezeket az állításokat.
(12.20)
A hazugság akkor is hazugság marad, ha zárszámadási törvénybe foglalják. A 2010. május 29-én hivatalba lépett második Orbán-kormány ugyanis a nemzetközi gazdasági válságból kifelé tartó, fenntartható növekedési pályához közelítõ gazdaságot örökölt. A Bajnai-kormány által megkezdett válságkezelés nyomán Magyarország elindult a világgazdasági krízisbõl kivezetõ úton, a gazdaság növekedni kezdett, a külföld bizalma helyreállt, az országot segélyek nélkül, a pénzpiacokról is finanszírozni lehetett. A költségvetési hiány mértéke pedig nem a Bajnai-kormány nemzetközi szervezetek által is ellenõrzött költségvetése, hanem a Matolcsy-féle elhibázott gazdaságpolitika miatt növekedett és növekszik tovább.
Az Orbán-kormány több száz milliárd forintnyi adóbevételt engedett el egy igazságtalan és szakszerûtlen adórendszer-átalakítással, rontotta a forint árfolyamát, és drágította a hiteleket, rombolta az ország nemzetközi megítélését, növelte a foglalkoztatás költségeit, és megszüntette a költségvetés átláthatóságát. A GDP növekedése jól jellemzi a gazdaságpolitikát. Az elõzõ kormányzat sikeres válságkezelése, a stabilizálás eredménye megindította az országot a növekedés útján, majd az új kormány a korábbi pályáról elfordította ezt az irányt, aminek az ország azonnal meg is fizette az árát. Ezzel együtt a tervezett 0,9 százalékos GDP-csökkenés helyett 1,2 százalékos gazdasági növekedés volt regisztrálható az év egészére.
Lehetõségünk lett volna 2011-ben és a következõ években ennél nagyobb mértékû növekedésre is, de az elhibázott Matolcsy-féle gazdaságpolitika miatt úgy tûnik, Magyarország tartósan beszorul az 1-1,5 százalékos növekedési sávba. És csak halkan jegyzem meg, hogy ez az 1,5 százalék könnyen egy optimista tervezési elképzelés lehet, mert a 2012-es tényszámok még az 1,5 százalékos pozitív növekedést sem fogják alátámasztani.
A költségvetési politika legfontosabb elemének a hazánk számára elõírt és elfogadott 3,8 százalékos hiány által meghatározott mozgástér bõvítését tekintette az Orbán-kormány. Csak több nemzetközi kudarc ébresztette rá az új kormányt, hogy a deficit nem növelhetõ 7 százalékra. Csak a magyar közvéleményt lehet ideig-óráig szédíteni azzal, hogy ha az Orbán-kormány nem lenne, nem cselekedne, akkor a folyamatokból ez a szám kerekedne ki. Szánalmas kísérletek érhetõk tetten a zárszámadásban, hogy kommunikációval fedjék el a megszorítások tényét. Példálózva felsorol a törvényjavaslat mintegy 330 milliárdos eltérést a tervtõl, miközben a kormány állítása szerint az 1100 milliárdot is meghaladta volna a többlethiány.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindez pártpolitikai, hatalmi szempontból érthetõ, hiszen az új kormány minden, egyébként nem a tárgyévet terhelõ tételt szeretne a korábbi idõszakra elszámoltatni, mert éppen elég problémát okoz õ maga a költségvetésben. Nyilvánvalóan nem szeretnék, ha a folytonosság jegyében akár az elsõ Orbán-kormány döntéseinek következményeiért is most kellene helyt állniuk. A nagy igyekezetben azonban elvétette a célt a kormányzat. Nem sikerült hozni a 3,8 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt. Ez 4,2 százalékra teljesült, pedig ezt még maga Orbán Viktor miniszterelnök is megígérte. A látszólag nem a magánszemélyeket terhelõ különadók beépültek az árakba, és ahogy az várható volt, végül a lakosság fizette meg a bankokra, a távközlési és energiaszektorra, valamint a bolti kiskereskedelemre kivetett sarcot. Az infláció ennek megfelelõen nem is a 4,1 százalékos szint körül alakult, annak mértéke az év egésze tekintetében 4,9 százalék volt.