Elõször, kiindulásképpen mindenképpen meg kell fogalmaznunk azt, hogy egy sajátos helyzetû törvényt tárgyalunk, hiszen négyévente - hogyha a kormányváltásban gondolkodunk, négyévente - fordulhat elõ az a helyzet, hogy egy korábbi kormány által elõkészített és a korábbi kormány hivatali idejének egy részére esõ költségvetési évrõl van szó, és egy új kormány hivatalba lépését követõen az új kormány által már befolyásolható módon rendezett költségvetés zárszámadásáról van szó.

(12.40)

Meg kell állapítanunk ezzel összefüggésben, hogy az elmúlt év májusában egy cezúra következett be a folyamatokban, hiszen az új kormány egy rendkívül súlyos helyzetet örökölt elõdjétõl, a leköszönõ kormánytól. Minden tekintetben elmondható ez a következtetés, ez a megállapítás, de különösen megkockáztatható, illetve kijelenthetõ az államháztartás helyzetére vonatkozóan.

Ismert mindannyiunk elõtt, a közvélemény elõtt és a tisztelt Ház elõtt is, hogy a bevételeket és a kiadásokat is irreálisan tervezték meg, és az államháztartás átláthatósága sem volt biztosítható. Már 2010 tavaszán hazai, például a Nemzeti Bank jelentése és a nemzetközi pénzintézetek is jelezték azt, hogy a tervezett hiánycél nem tartható, mármint a tervezett 3,8 százalékos hiánycél nem lesz tartható, ha a folyamatokban nem történik lényeges változás és lényeges beavatkozás.

A lényeges beavatkozást és a lényeges változást a kormányváltás tette lehetõvé az elmúlt év májusában. A kormányváltást követõen, illetve az új kormány megalakulását követõen azonnal, az elmúlt év júniusában az új kormány beavatkozott a folyamatokba, és annak az elsõdleges célnak a figyelemmel kísérésével, miszerint a 3,8 százalékos hiánycél tartása elsõdleges gazdaságpolitikai érdek, elsõsorban a kibontakozó, a már akkor is láthatóan kibontakozó adósságválság, európai adósságválság negatív, még negatívabb következményeinek elhárítása érdekében, illetve a nemzetközi környezet kiszámíthatóságának biztosítása érdekében ez volt a fõ gazdasági prioritás, mint ahogy a mai napig is a tervezett hiánycél tartása az elsõdleges gazdasági prioritása az új kormánynak. Tehát a 3,8 százalékos hiánycél tartása nem tûnt biztosíthatónak, már a kormányváltás elõtti nemzetközi és hazai jelzések hatására sem. Tehát az új kormány júniusban beavatkozott a folyamatokba, és megállapítható, hogy enélkül a tervezett 3,8 százalék helyett akár a GDP 7 százalékát meghaladó hiány is elõállhatott volna.

Mint említettem, az Európai Unióban kibontakozó adósságválság elkerülése érdekében is ezeket a lépéseket meg kellett tenni. Ezen intézkedések mintegy 600 milliárd forinttal javították az államháztartás egyenlegét, gondolok itt az elsõ és a második gazdasági akcióterv lépéseire.

A települési és a megyei önkormányzatok pénzforgalmi hiánya a tervezett 190 milliárd forint helyett 232 milliárd forintra teljesült, fõként a bevételi oldalon jelentkezett a hiány. Meg kell említeni, hogy elsõsorban az iparûzési adó, de a gépjármû- és illetékbevételek is elmaradtak a várttól, illetve a tervezettõl. Emellett meg kell említeni ugyancsak, hogy az EU-s támogatások kifizetésének gyorsulása, ami egyrészrõl persze üdvözlendõ folyamat, hiszen fejlesztési célok valósultak meg, tehát ennek a folyamatnak az eredményeképpen is a felhalmozási kiadások jelentõsen nõttek a megyei, illetve a települési önkormányzatoknál.

Végül is az államháztartás 2010. évi pénzforgalmi hiánya 1121,5 milliárd forint lett, amely a GDP mintegy 4,2 százaléka. A kormányzati intézkedések nélkül az eredetileg tervezett, ráadásul az eredetileg tervezett mínusz 0,9 százalékos gazdasági visszaesés helyett megvalósított 1,2 százalékos növekedés ellenére is a GDP 6 százalékát is meghaladta volna, az eredeti makropályát, mármint a mínusz 0,9 százalékos növekedést feltételezve a 7 százalékot is elérhette volna a hiány, illetve meghaladhatta volna az elmúlt évi hiány.

Az elmúlt év elsõ felében kibontakozó folyamatokból következõen a túllépés éves mértéke mintegy 250-280 milliárd forintra volt tehetõ. Felsorolásszerûen néhány tétel ennek okairól:

Az elõrehozott osztalékbefizetések az állami vállalatoknál, amelyek a 2009-es hiány mesterséges csökkentése érdekében történtek mintegy 33,5 milliárd forint értékben. Az Alkotmánybíróság adóbevételt érintõ döntése, amely a családi pótlék esetében született, mintegy 35 milliárd forint értékben. Az adóbevételek túlbecslése, ami a 2010. évi bevételek elmaradását eredményezte, mintegy 120 milliárd forint értékben. Az Európai Unió Bíróságának döntése szerinti áfakiadás áttolása a 2010. évre, amely mintegy 19 milliárd forintos tételt jelentett. Számos kiadást az elõzõ kormány nem tervezett be az elõzõ évi költségvetésbe, mintegy 50 milliárd forint értékben, valamint az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek túlbecslése, mármint a már szinte szokásos túlbecslése mintegy 29 milliárd forintos tételt jelentett.

Néhány jellemzõ tétel: a Külügyminisztérium fejezetében nem tervezték be a nemzetközi tagdíj-befizetési kötelezettségeinket 5,5 milliárd forint értékben, valamint a magyar EU-elnökség kiadásai sem szerepeltek az elõzõ évi költségvetésben 2,5 milliárd forint értékben, az afganisztáni jelenlétünk bõvítése 1 milliárd forintot jelentett, valamint egy nem elhanyagolható tétel, az egyházak tulajdoni helyzetének rendezése, amivel az elõzõ kormány nem számolt - mármint a kárpótlási törvénybõl felmerülõ kötelezettségre gondolok -, ez a 2010-2011-es évre mintegy 4 milliárd forintot jelentett. Végül, de nem utolsósorban egy már-már szokásosnak tekinthetõ csontváz, a MÁV Zrt.-nél 33 milliárd többletkötelezettség jelentkezett, természetesen, sajnos, idézõjelben, ezt kell mondanom, az elõzõ évben is.

Azt kell mondjam, hogy a kormány a súlyos kockázatok kezelésére készítette el 2010 júniusában a 29 pontból álló elsõ akciótervét. Azonban a késõbbi hónapokban is kiderült, hogy az adóbevételek alacsonyabb szinten teljesültek, mint a tervezett, a várható hiány az adóbevételeknél 130-140 milliárd forinttal nõtt.

Néhány területen pedig - ezt is meg kell említeni - kiadási többletek keletkeztek, nem várt kiadási többletek keletkeztek, ár- és belvízi károk Borsod megyében, közrend és közbiztonság területén felmerült többletigények, egészségügyi szolgáltatók adósságának rendezése, ami valóban a rendszert az alapvetõ mûködési szintet megtartva tudta biztosítani, és a vörösiszap-katasztrófa kezelése, amely a közvélemény elõtt talán leginkább tapintható új kiadási elõirányzatként jelentkezett.

Itt kell szólnom arról is, hogy a kormány, az új kormány az állam számára elõnytelen, úgynevezett PPP-szerzõdések, megállapodások megszüntetését tervezi, ennek eredményeként a költségvetés hosszú távú tervei szerint mintegy 400 milliárd forinttal csökkennek a hosszú távú kiadások.

Nagyon fontos megállapításokat kell itt tennünk. Volt-e igény valójában azokra a fejlesztésekre, amelyek a PPP-konstrukcióban megjelentek? Sajnos azt tapasztaljuk, hogy sok esetben úgynevezett könnyû pénzként tekintettek erre a forrásra önkormányzati szervezetek akár vagy állami szervezetek, felsõoktatási intézmények, talált pénzként tekintettek erre a forrásra, és sajnos túlméretezett és nem a valós igényeket tükrözõ beruházásokat indukált ez a fajta konstrukció, és olyan fejlesztésekbe vágtak ezek a szervezetek, amelyek talán, ha másképp tekintenek erre a forrásra, körültekintõbb gazdálkodásra és beruházásra ösztönözték volna õket.

(12.50)

Valóban olyan mértékben kellett-e ezeket a fejlesztéseket megtenni? Minden kockázatot az állam vállal ezekben a szerzõdésekben, valamint azt is meg kell állapítanunk, hogy nem érvényesült a szerzõdésekben, a megállapodásokban a transzparencia, a monitoring és az ellenõrzés.

A hiány kezelése érdekében tett intézkedésekrõl részletesebben még néhány szót, ha megengednek. 2010 júniusában az elsõ 29 pontos akciótervrõl: ennek az akciótervnek a legjelentõsebb eleme az úgynevezett bankadó, vagyis a pénzügyi szervezetek részére kivetett különadó 187 milliárd forinttal tervezett bevételtöbbletet jelentett volna, ez 182 milliárd forintra teljesült is. Ennek az akciótervnek a részeként 120 milliárd forintos kiadáscsökkentésrõl döntött a kormány, ennek keretében az állami vagyongazdálkodási fejezet kiadási elõirányzatainál megtakarításmaradványok felhasználásának megtiltása, beszerzési tilalom elõírása, jutalomkifizetések felfüggesztése, a kormány irányítása alá tartozó fejezetek még rendelkezésre álló fejezeti kezelésû elõirányzatai és dologi kiadásai egy részének zárolása mintegy 40 milliárd forint értékben.

Év végén a kormány a fejezetek fejezeti kezelésû elõirányzatait és az intézmények dologi kiadásait - ezt meg kell említenünk - zárolás helyett csökkentette, és így a zárolásokat csökkentésre változtatta. Ugyanakkor viszont meg kell állapítanunk, hogy végül is az ebbõl származó megtakarítás összege majd' 48 milliárd forintot tett ki, tehát jelentõsen hozzájárult az elmúlt évi hiánycél tartásához.

Amint már említettem, a legjelentõsebb cezúra és mérföldkõ az új kormány hivatalba lépését követõen az elsõ akcióterv, de figyelve a pénzügyi folyamatokat, az elmúlt évben a külsõ körülmények változását is, amelyek az Európai Unióban a régi uniós tagállamoknál történtek, szükségessé vált 2011. október elején a második akcióterv meghirdetése, megvalósítása, amelynek egy része a felmerült finanszírozási igényeket rendezte, tehát nem újabb bevételi elõirányzatokat jelentett; gondolok az általános tartalék növelésére, az egészségügyi szolgáltatók adósságának rendezésére, valamint az egyedi támogatásokról szóló kormányrendelet módosításával a már felmerült finanszírozási igényeknek a lekövetésére. Ugyanakkor viszont a második akcióterv is rendelkezett olyan intézkedésekrõl, amelyek újabb bevételeket jelentettek a költségvetésnek, s ilyen módon hozzájárultak a legfontosabb prioritás, a 3,8 százalékos hiánycél tartásához.

Összességében meg kell állapítani, hogy habár a 3,8 százalékos hiánycél sajnos elsõsorban az önkormányzatok hiánycéljának nem teljesülése miatt... Persze itt meg kell említeni, hogy az önkormányzatok olyan adóssághegyet halmoztak fel, elsõsorban nem önerõbõl vagy önhibából, hanem a kormányzati megvonások következtében; hogy a saját példánkat mondjam: a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat esetében 4 év alatt mintegy 5 milliárdos forráskiesést jelentettek ezek a kormányzati intézkedések, amelyek következtében az önkormányzati alrendszerben, az államháztartás önkormányzati alrendszerében a folyamatok kezelhetetlenné, illetve átláthatatlanná váltak, ezt meg kell állapítanunk. Ennek érdekében egyébként nagy jelentõségû változások várhatók az év végén, hogy ezeket a folyamatosan felmerülõ önkormányzati hiányokat, az önhikis és egyéb finanszírozási nehézségeket hogyan lehet kivezetni a rendszerbõl, és teljesen más megoldásokat alkalmazni ebben a vonatkozásban. Tehát a 4,2 százalékos hiány, ami végül is megvalósult az elmúlt évben, ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével, a nem tervezhetõ önkormányzati hiánycéllal, a közben felmerült adósságválsággal, a nem kellõen körültekintett - ha lehet így mondani - kormányzati intézkedésekkel, mármint az elõzõ kormányzat intézkedéseivel, amelyek vagy tudatlanságból, vagy szándékos félretervezésbõl, vagy súlyosabb kijelentéseket is nyugodtan lehet tenni, a valóság eltagadásából álltak elõ, ilyen értelemben a 4,2 százalékos hiánycél igenis jól teljesített költségvetést jelent az elõzõ évben, és azokat az alapvetõ célkitûzéseket, amelyeket a kormány megfogalmazott, nem érintik.

Végezetül engedjenek meg néhány megjegyzést a vezérszónoki körben eddig már felmerültekre reflektálva. Többen szóvá tették, a kisebbségi vélemény elõadója is szóvá tette, hogy nem elég részletes ez a törvényjavaslat, illetve az Állami Számvevõszék jelentése sem tárgyalja eléggé részletesen a törvényjavaslatot, vagy nem tér ki a problémákra. Errõl nekem a teli pohár és a félig teli pohár hasonlata jut eszembe, tehát attól függ, hogy honnan nézzük. Természetesen nem lehet olyan zárszámadási törvény, amely minden igényt kielégít, és nem lehetne még részletesebb és a folyamatokat még jobban nyomon követõ. Ebben természetesen akár jogos lehet a kritika, hiszen a következõ évi zárszámadási törvénynek még pontosabbnak kell lennie, még pontosabban kell követnie a folyamatokat. Az ÁSZ-jelentés is kitér az összehasonlíthatóságra, az egyes fejezetek kiadási-bevételi elõirányzatainak több éven keresztüli összehasonlíthatóságára. Ez a kritika természetesen jogos lehet, és újabb ösztönzést adhat mind a kormányzati szerveknek, mind az Állami Számvevõszéknek ilyetén munkája fejlesztésére.

Ugyanakkor viszont megállapítható, abból a ténybõl, hogy az ÁSZ-jelentésbõl világosan kiolvasható, a záradékkal ellátott jelentések száma csökkent az elmúlt évben, hogy a folyamatok pozitív irányba indultak el. Ez természetesen újabb jólteljesítésre kell hogy ösztönözze mind az államot, mind a kormányzati szerveket, mind pedig az Állami Számvevõszéket. Megállapítható ezzel összefüggésben végsõ soron az, hogy a zárszámadási törvényjavaslat tartalmazza a törvényben elõírt kötelezettségeket, a különbözõ alrendszerek mûködését, a különbözõ EU-s kötelezettségek teljesítését.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)

Megállapítható összegzésképpen, hogy a 2010 júniusában bejelentett elsõ akcióterv egy valóságos cezúrát jelentett a gazdaságpolitikában és a gazdaságpolitikai folyamatokban, ami egyébként ebben az évben is követhetõ és konzekvens kormányzati magatartást jelent. A költségvetési politika nem dugja homokba a fejét, és várja, hogy majd történjen a világban valamilyen kedvezõ folyamat, hanem aktívan reagál a költségvetési folyamatokra, és ha úgy, mint az elmúlt évben - utalhatok rá -, akár ebben az évben is változást kell eszközölni a költségvetésben, akkor azt megteszi, elsõsorban azért, hogy kiszámítható és biztonságos környezetet jelentsen a nemzetközi környezet számára a hazai költségvetési politika és a hazai gazdaság, és azért, hogy ennek következtében kiszámítható, tervezhetõ költségvetési folyamatok között teljen el mindannyiunk élete, a költségvetés által szabályozott társadalmi rendszer élete.

Ennek tekintetében a KDNP nevében támogatom a zárszámadási törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.00)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage