Tisztelt Országgyûlés! Annak jegyében mondom el a frakció véleményét, hogy a mennyiség ezúttal sem minõség, nem minden adat hordoz információt. Csak az az adat információ, amely valamiféle bizonytalanságot csökkent, valamiféle új ismeretet ad. Ezekben természetesen sok információ van, de nagyon sok bennük a ballaszt.

Tisztelt Országgyûlés! Amikor én még a Számvevõszék egyik vezetõje voltam, éppen tíz évvel ezelõtt, az Állami Számvevõszék európai uniós támogatásból egy kooperációs szerzõdést kötött az Egyesült Királyság számvevõszékével. Ikerkooperációnak hívtuk ezt, és azt igyekeztünk megtanulni, hogy az angolszász gyakorlatban - amelynek a legismertebb reprezentánsa a National Audit Office - hogyan történik az elszámoltatás. Akkor megismertem egy kulcskifejezést, amely a szakma, a zárszámadás és az ellenõrzés terminológiájában mind a mai napig kulcskifejezés. Ez a magyarra nehezen fordítható elszámoltatás, elszámoltathatóság, egy countability, ami két dolgot jelent. Egyrészt aki közpénzekkel foglalkozik, közpénzeket kezel, közvagyont használ, az köteles elszámolni a legszélesebb nyilvánosság elõtt, és aki elõtt elszámol - jelesül a népképviseletet reprezentáló Országgyûlés elõtt -, az pedig elszámoltatja.

Egy jó elszámoltatási folyamatnak három kulcsszereplõje van - ez a színdarab egy háromszereplõs elõadás -, a legfontosabb szereplõ az Országgyûlés, amely az egész folyamat alfája és ómegája; a másik kulcsszereplõ a kormány, amelyik végrehajtja a költségvetést és arról elszámol; a harmadik szereplõ pedig az Állami Számvevõszék, amelynek az a legfontosabb feladata, hogy a kormány számadásáról megállapítsa, számviteli, jogi szempontból megfelel-e a hatályos törvényeknek, számviteli elveknek és szakmai szabályoknak. Egy zárszámadási folyamat az elszámoltatással a végén - ami szintén a parlamenthez kötõdik, a folyamat eleje és a folyamat vége is - alapvetõen akkor jó, ez a darab akkor sikeres, ha mind a három szereplõ tudja, hogy mi a feladata, és mind a három szereplõ jól tölti be azt a funkciót, amiért közpénzekbõl fizetnek mindannyiunkat.

Nézzük meg, tudja-e az Országgyûlés, a törvényalkotó, hogy mi a szerepe ebben a folyamatban. Tudja-e az Országgyûlés, hogyan kell elszámoltatni? Az Országgyûlésnek kell megmondania ugyanis azokat a szabályokat, megalkotni azt a törvényt, amelyben deklarálja, hogy mirõl kell elszámolni, milyen formában kell elszámolni, hogyan kell elszámolni, hányszor kell elszámolni és így tovább, amit a törvényalkotó fontosnak ítél. Ezeket a szabályokat a kontinensen jellemzõen törvények rögzítik, az angolszász országokban pedig jellemzõen szakmai szabályok, standardok, amelyek nem jogszabályok, de jure tehát nem köteles követni az alkalmazó, de hát a szakmai szokások - mint tudjuk, az angolszász gyakorlatban a szokásjog meghatározó szereppel rendelkezik - következtében a standardok ugyanolyan eligazító szerepet játszanak, mint a kontinensen a törvények.

(A jegyzõi székben Földesi Gyulát
Stágel Bence váltja.)

1870-ben született meg Magyarországon az elsõ államszámviteli törvény, amely 1950-ig, nyolcvan évig élt. Ez a maga korában egy korszerû jogszabály volt, hiszen mindazokat a szabályokat rögzítette, amely szabályok keretei között a költségvetést össze kellett állítani, végre kellett hajtani és ellenõrizni kellett. Ezek a feltételek tehát korábban adottak voltak. A jelenlegi idõszakban sajnos nem adottak. Magyarországnak nincs államszámviteli törvénye, de még nagyobb az ellentmondás, ha azzal vetjük össze, hogy a magánszférában, a vállalkozói szférában a gazdasági társaságokra vonatkozóan van számviteli törvény, méghozzá nyugodtan mondhatom, hogy európai színvonalú, vagy legalábbis elfogadható színvonalú, hiszen ha nem lenne az, akkor mondjuk, a nálunk tevékenykedõ nemzetközi cégeknek gondjaik lennének a számviteli beszámoló készítési, adózási, hitelezési és egyéb teendõikkel. Tehát miközben Magyarországnak van egy korszerû vállalkozói számviteli törvénye, a közpénzekre vonatkozóan nincs olyan magas rendû jogszabálya, amely világosan megmondaná, hogy a közpénzekkel, amelyeknek a nagyságrendjét ismerjük - hiszen csak a központi költségvetésben 13 000 milliárd forint körüli összeg elszámolásáról van szó -, hogyan kell elszámolni. Tehát ha nincs ilyen törvény, akkor már a folyamat elején megbicsaklik az egész színdarab.

Magyarországon kormányrendelet szabályozza a zárszámadás elkészítési menetét. Ezt 1992-ben - amikor az államháztartási törvény ezt lehetõvé tette - még magyarázta az a helyzet, hogy közvetlenül a rendszerváltást követõen az Antall-kormány még nem volt abban a helyzetben, hogy vállalkozzék egy korszerû államszámviteli törvény megalkotására, viszont az már az elmúlt húsz év mulasztása, hogy ma sincs ilyen korszerû jogszabály. Pedig az elsõ magyar államháztartási tankönyvben már 1875-ben rögzítette Mariska Vilmos professzor, hogy "azt a rendszert, amely szerint a számviteli könyvek és a számadások vezetendõk, az államháztartási mérleg, valamint a záró számadás elkészítendõ, a törvényhozónak kell megszabnia". Ez húsz év mulasztása a Magyar Országgyûlésnek, a mindenkori országgyûlésnek a mai napig.

Ez azért is említésre méltó, mert nemcsak én ismertem ezt fel, hanem rajtam kívül mások is, például olyan kiváló képviselõtársam, mint Dancsó József, aki az elõbb a Fidesz vezérszónoklatát mondta. Nem elõször mondom ám én ezt itt el, de úgy vagyok vele, mint Cato konzul volt Karthágóval, hogy mindaddig el fogom mondani, amíg nem lesz számviteli törvényünk, és amíg még elmondhatom. Dancsó képviselõtársam tíz évvel ezelõtt nagyon világos szavakkal fejezte ki azt a hiányérzetét, hogy nincs államszámviteli törvénye Magyarországnak. Ugyanezt elmondta Varga Mihály politikai államtitkárként, és elmondta Font Sándor is, aki most szintén a költségvetési bizottság tagja. Kedves kormánypárti képviselõtársaim, tegyenek önök valamit azért - abból a pozícióból lehet, az én pozíciómból kevesebbet, szinte semmit -, hogy szülessék már végre egy korszerû törvény, amely lehetõvé tesz egy tisztességes, áttekinthetõ és európai színvonalú zárszámadás-készítést és a hozzá kapcsolódó pénzügyi ellenõrzést!

Egy kicsit politikusoldalról közelítve azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt húsz esztendõ nagyobbik fele szociálliberális kormányok alatt telt el, de hát volt egy elsõ Orbán-kormány is 1998 és 2002 között, és én nem látom a nyomát annak, hogy ilyenfajta törekvések lettek volna. Illetõleg voltak ilyen törekvések, született kormányhatározat, de azt nagyon gyorsan vissza is vonták, és a végén ezen a területen praktikusan nem történt semmi.

(13.10)

Ez egy nagy hiányossága az úgymond jobbközép politikai pártoknak, illetve az õ vezetõiknek.

Megkérdeztem én a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetõjét - nagyon sajnálom, hogy nincs Magyarországnak pénzügyminisztériuma, tehát nem mondhatom, hogy a pénzügyminisztert, mert olyan nincs, bár jó lenne, ha lenne -, hogy mi a véleménye Matolcsy úrnak egy államszámviteli törvény idõszerûségérõl. Kaptam egy választ korrekten, határidõre. Nem részletezem, hogy milyen szakmai kérdéseket feszegettem ebben, csak a lényeget akarom itt önökkel megosztani. 2010. július 21-én - tehát több mint egy esztendeje - kaptam azt a választ, aminek a vége az volt, hogy az elõkészítését megkezdtük, mármint egy új államszámviteli törvény megalkotásának az elõkészítését megkezdtük.

Akkor ez, úgy egy évvel ezelõtt még biztatónak tûnt, ma már kevésbé, annál is inkább, mert a költségvetési bizottsági vitában is szóba került, szóba hoztam, hogy az ez év elsõ felére szóló törvényalkotási program beterjesztésekor Navracsics miniszterelnök-helyettes úr közölte az országgyûlési képviselõkkel azt, hogy ez év júliusára elõterjeszti a kormány a közpénzügyi törvényt. Én nagyon örültem, hogy végre történik valami. Majd szomorúan tapasztaltam, hogy a második félévre, tehát a mostani idõszakra szóló törvényalkotási programból már kimaradt a közpénzügyi törvény, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr már egy olyan tájékoztatót írt alá, amibõl ez hiányzik.

Ezek után megkérdeztem ismét Matolcsy György miniszter urat, hogy miért nem nyújtotta be a közpénzügyi törvényt. Nem olvasom fel a meglehetõsen szép kifejezést használó, diplomatikus választ, mondhatnám, hogy dodonai is, de talán nem szerencsés errõl a helyrõl ez a jelzõ. Az volt a lényege, hogy a lehetõ leghamarabb elkészül a közpénzügyi törvény, ami majd aztán magában foglalja azt, amit az elõbb hiányoltam, az államszámvitel kérdéseit is.

Miért fontos ez? Azért fontos, mert az 1992-ben, tehát idestova húsz esztendeje született, még Kupa Mihály minisztersége idején megalkotott államháztartási törvény számtalanszor módosult, tegnap este is módosítottuk. Áttekinthetetlen ez a jogszabályunk, tehát erre is ráférne egy értelmes, logikus, racionális átrostálás, éppen úgy, mint azokra az országgyûlési határozatokra, amik szintén napirenden vannak.

Maga az államháztartás fogalma sem jó már. Beszéltem a kisebbségi vélemény ismertetése kapcsán arról, hogy az Európai Unió statisztikai rendszere egy másik fogalmat használ, ami tágabb, mint a mi államháztartási rendszerünk fogalma, ami négy alrendszerbõl áll, mint tudjuk. A kormányzati szektor szélesebb körû. A kormánynak magának is magyarázkodnia kell, be is mutatja a maga módján az államháztartásból kilógó kérdéseket, és nem tudom, hogy a Számvevõszék viszont ehhez miként viszonyul, mert az új számvevõszéki törvény csak az államháztartásról beszél. Tehát példának okáért az Állami Számvevõszéknek jogi értelemben, a róla szóló törvény értelmében nem feladata ellenõrizni, mondjuk, azokat a gazdasági társaságokat, amelyek a Magyar Hitelbank portfóliójába tartoznak, mert hiszen azok nem részei az államháztartásnak, mint ahogy a jegybank sem része az államháztartásnak meg a Magyar Posta meg a MÁV Zrt., és így tovább.

Több mint kétszáz olyan szervezet van - a zárszámadásból ismerem ezt a számot -, köztük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ, mint egy hatalmas szervezet, vagy az Állami Autópálya-kezelõ Zrt., az Államadósság Kezelõ Központ, ami egy hallatlanul fontos intézmény, hiszen az adósságmenedzselést, az adósságcserét, az újabb és újabb hitelek felvételét, illetve törlesztését ez az intézmény végzi, hallatlanul fontos szerepet játszik éppen ma az ország gazdaságpolitikájában; ez sem része az államháztartásnak, miként nem részei a médiumok, a Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió, s a többi.

Nem részei olyan izgalmas területek, mint például a Mûvészetek Palotája vagy MÛPA-nak becézett kft. Ez a három p-s, PPP-s konstrukcióban készült annak idején. Nagyon pikáns számokat olvastam az egyik számvevõszéki jelentésben arról, hogy ennek a bizonyos MÛPA-nak az ügyében a magyar költségvetés 30 év alatt 335 milliárd forintot fog kifizetni. Aztán hogy mennyi ebbõl a tulajdonosé, akinek a nevét most nem mondom ki, és mennyi az államé, azt most nem kívánom részletezni. A lényeg az, hogy ilyen információk sincsenek a zárszámadásban, mármint a PPP-konstrukcióban készült állami tulajdonú vagy részben állami tulajdonú létesítményeknek az adatai, vagy ami van benne, az kevés.

Hasonló a helyzet a közalapítványokkal is. 86 milliárd forint körüli összeg került be a közalapítványokba a központi költségvetésbõl. Az ezekkel való gazdálkodás, ezeknek az auditálása is szintén kérdõjeles.

Aztán ami egy nagyon nagy szakmai kihívás, hogy a magyar államháztartásnak az egyik legfontosabb alrendszere az állami pénzalapok, egyrészt az elkülönített állami pénzalapok, másrészt a társadalombiztosítási alapok. Ezek együttesen csaknem a 30 százalékát vagy körülbelül 30 százalékát reprezentálják az államháztartásnak. Ami ezzel a probléma, hogy ennek a hatalmas összegnek - a Nyugdíj-biztosítási Alapban 3000 milliárd forint körüli összeg van - az ellenõrzését nem az Állami Számvevõszék végzi, hanem magánkönyvvizsgáló. Kérem szépen, ez Európában példátlan, hogy a központi költségvetéshez tartozó hatalmas állami pénzalapokat nem az Állami Számvevõszék auditálja, hanem magánkönyvvizsgálók. Ráadásul meglehetõsen pikáns dolog az, amikor mondjuk, a Big Four egyike, tehát a négy nagy könyvvizsgáló cég egyike auditálja a magyar Nyugdíj-biztosítási Alapot, és miután egy könyvvizsgáló vagy független könyvvizsgáló bármilyen információhoz hozzáférhet, még abból a szempontból is megkérdõjelezhetõ ez a gyakorlat, hogy jó-e az nekünk, magyar állampolgároknak, hogy a Nyugdíj-biztosítási meg az Egészségbiztosítási Alapot nem az Állami Számvevõszék auditálja, hanem nemzetközi könyvvizsgáló cégek.

Tehát számtalan olyan probléma van, ami miatt a közpénzügyi törvényt meg kellene újítani, pontosabban meg kellene alkotni, mert ilyen nevû törvényünk nincs, államszámviteli törvényünk sincs, államháztartási törvényünk van, de az, mint említettem, ezeket régen szabályozta, és ma már meglehetõsen elavultak ezek a szabályok, vagy legalábbis megújításra várnak.

Tisztelt Képviselõtársaim! Említettem a kisebbségi vélemény ismertetésekor, hogy a magyar zárszámadásban - és ez megint egy magyar sajátosság, nem biztos, hogy rossz ez, csak sajátosság - egyszerre jelenik meg ebben a hallatlan mennyiségû információtömegben a gazdaságpolitika aktuális évi teljesítése, illetve azok a számadatok, amelyek a pénzügyi helyzetet, a költségvetés bevételi-kiadási oldalának az elõirányzatait, azok teljesítését mutatják be.

Ez önmagában még nem lenne tragédia, csak ahogy itt tapasztalhatjuk évrõl évre, ma is, korábban is, a képviselõk figyelmét és a közvélemény figyelmét, újságírók figyelmét is döntõen azok a gazdaságpolitikai viták, politikai viták, politikába hajló gazdaságpolitikai viták kötik le, amelyeket úgymond könnyebben lehet befogadni vagy megérteni vagy kommunikálni, és azok a szárazabbnak tûnõ számviteli, pénzügyi adatok, amik a pénzügyi beszámolónak az egyik legfontosabb funkcióját jelentik, úgymond nem kerülnek a figyelem középpontjába.

Ezen a területen van óriási szerepe az Állami Számvevõszéknek, mert abban a helyzetben lehetne, hogy miután a szakértelem ebben az intézményben van meg, ezeket a hatalmas köteteket, amit ebbõl emberi számítás szerint lehet auditálni, ellenõrzi, és az ellenõrzésének az eredményét közli a képviselõkkel és az ország közvéleményével, ahogy ezt a bevezetõben említett NAO-ÁSZ ikerkooperációból tanultam, tanulhattuk meg.

(13.20)

Ha tehát nincs föltéve az i-re a pont, az ellenõrzés eredményére, hogy tényeket vizsgálok, viszonyítok, törvényekhez, sztenderdekhez, elõirányzatokhoz, és a végén megállapítást teszek, minõsítek, tehát ha nincs föltéve az i-re a pont, az ellenõrzés nem tekinthetõ teljes körûnek, és nem tekinthetõ szakszerûnek. Ez a minõsítés hiányzik. Annak idején a '90-es évek közepére terveztük azt, hogy el fog tudni jutni az Állami Számvevõszék egy olyan helyzetig, amikor az Országgyûlés asztalára egy ilyen véleményt tesz le. Enélkül tudniillik nem tudjuk, hogy mi a helyzet. Ebben a két kötetben hallatlan sok megállapítás van, ami külön-külön érdekes, csak azt nem tudjuk, hogy most ezek a problémák, ezek a hiányosságok olyanok-e, hogy ezektõl az egész zárszámadás elfogadhatatlan, vagy olyanok, hogy ettõl még el lehet fogadni. A számvevõszék elnöke azt sugallja, hogy elfogadható, mert ugyan nem ad egy megbízhatósági nyilatkozatot, mint az Európai Számvevõszék, de attól még ez talán így megszavazható. És minden bizonnyal a kormánypárti oldal meg fogja szavazni, hiszen mindkét vezérszónok erre biztatta a képviselõket, hogy fogadják el ezt a zárszámadást.

Kérem szépen, a politikai felelõsséget ezzel át fogja vállalni a kormányoldal természetesen, hiszen azok a számviteli, jogi hiányosságok, amiket a zárszámadási törvényjavaslat tartalmaz, és amik tulajdonképpen természetesek, mert minden emberi alkotásban lehet találni hibákat, tehát ezek a hiányosságok úgymond annullálva lesznek akkor, hogyha a parlament elfogadja a zárszámadási törvényjavaslatot; felmenti a kormányt a gazdálkodás felelõssége alól tokkal-vonóval, és akkor a politikai felelõsség átszáll a parlamentre. És ha mégis valami gond lenne majd késõbb, akkor legfeljebb a büntetõjogi felelõsséget lehet számon kérni, hogy mégiscsak maradtak ebben csontok, amik ugyan nem költségvetési jogi csontok, mert azok már nem lehetnek, de büntetõjogiak még lehetnek esetleg benne.

Kedves Képviselõtársaim! A bizottsági vitában szóba került többek között az áttekinthetõség és az összehasonlíthatóság-összehasonlíthatatlanság problémája. Voltak olyan bizottságok, ahol azt a kifogást, amit fõleg a jobbikos képviselõtársaim fogalmaztak meg, hogy tudniillik nem összehasonlíthatók ezek a zárszámadási információk, ezt azzal kontrázták kormányoldalról, hogy de hiszen a költségvetés, a költségvetési elõirányzat át van dolgozva. 13 minisztériumból lett 8, ilyen retrospektív módon átalakította a kormány a korábbi 13 fejezetet 8 fejezetté, és megvoltak az új elõirányzatok, amelyekhez képest a teljesítést most már lehet mérni. Ez rendben is van.

A probléma az az összehasonlíthatósággal, mintha nem ismerné a kormány azt az n-2-es szabálynak nevezett, nemzetközileg ismert eljárást, ami a következõ. Az elszámoltatási évben, tehát 2011-ben a kiindulópont a mínusz 2. év, tehát a 2009-es tényszám feltüntetése, mellé téve a 2010-es elõirányzatot és végül a 2010-es tényszámot. Ez egy 3 évet mutató idõsor, ebbõl már lehet bizonyos tendenciákat kiolvasni, ha a struktúra alatta nem változik állandóan - mint Magyarországon, mert nálunk minden kormány átírja a fejezeti struktúrát -, és akkor össze lehet hasonlítani, hogy milyen célra a kormány mennyit költött. Az ellenõrzés is nyilvánvalóan könnyebb és jobban követhetõ az érdeklõdõ állampolgárok számára.

Szerencsésebb országokban, mondjuk, Kanadában ezek az idõsorok 10 évet ölelnek föl. Mennyivel könnyebb ott egy képviselõ helyzete egy zárszámadási vitában, hiszen egy tízéves idõsort lát, és egy stabil, nem változó kormányzati struktúrát, amin végigkövetheti, hogy melyik évben hogyan tért el vagy nem tért el az adott fejezet, elõirányzat, cím vagy bármi a korábbi évekétõl.

Számos olyan terület van - egyet-kettõt példaként megemlítek -, ami a hiányérzetemet, hiányérzetünket jellemzi. Vannak bizonyos kérdések, amik kényesek, de attól még érdeklik az embereket. Például az állami tartalékkészletekkel való elszámolásról én semmiféle kimutatást nem találtam, pedig ez egy nagyon fontos kérdés, persze ez nemzetbiztonsági szempontból is kezelendõ dolog. Tehát én nem azt várom, hogy a kormány a zárszámadási csomagokban valamiféle államtitkokat fecsegjen ki - errõl szó nincs -, de azért azt jó lenne tudni az állampolgárnak, hogy ha ne adj' isten történne valami, akkor azok a tartalékkészletek, amiket az állam fölhalmoz nehezebb idõkre, rendben vannak-e, megújítják-e azokat, vagy pedig esetleg úgy járunk vele, mint valamikor német példát hallottam, hogy amikor a Bundeswehr tartalékait a Bundesrechnungshof, tehát a német számvevõszék ellenõrizte, akkor kiderült, hogy azok a lábbelik, csizmák meg egyebek mind elporladtak, mert iksz évig nem cserélték ki ezeket a lábbeliket. Tehát az állami tartalékkészletek megújított és megfelelõ, használható állapotban vannak-e?

Még kényesebb kérdés, de ezt is megemlítem példaként, hogy a Számvevõszék kompetenciája erre is kiterjed, de valamiért ódzkodik attól, hogy ellenõrizze például a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat. Kérem szépen, közpénz nem maradhat ellenõrizetlenül akkor sem, ha ilyen kényes területeken költik el, mint a nemzetbiztonsági szolgálatok. Megvannak arra az eszközök, technikák, a Számvevõszék felhatalmazása is megvan, hiszen általános hatáskörû ellenõrzõ szerv, hogy megfelelõ módon ezeket ellenõrizze, és a maga módján jelentést tegyen arról, hogy ott is elszámolnak a pénzekkel, ahol elég nehéz azokat nyomon követni.

Nincs olyan területe a gazdaságnak és a közpénzfelhasználásnak, ahol bármilyen indokkal el lehetne tekinteni attól, hogy ezeket a pénzmozgásokat az adózó állampolgár érdekében és az Országgyûlés számára ellenõrizzék és bemutassák, hiszen a Számvevõszék kompetenciája nem vitatható. Bátorítom Domokos elnök urat arra, hogy ilyen vizsgálatokat is végezzen.

Aztán meg végül is tulajdonképpen az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tudja a Számvevõszék, hogy mit kezdjen a helyi önkormányzatokkal. Az elnök úr beszélt arról, hogy de hiszen bemutatta a Számvevõszék is azt a relációt, ami a központi költségvetést összeköti a helyi önkormányzatokkal, tehát az államháztartás központi alrendszerét a helyi alrendszerrel. Ez valóban benne van, ezzel nekem semmi gondom nincs. De a konkrét települési önkormányzatok vagy megyei önkormányzatok konkrét tevékenységérõl semmiféle ellenõrzési adat nincs, úgy néz ki, ezzel leállt a Számvevõszék. Én tettem egy törvényjavaslatot éppen annak érdekében, mert úgy látom, hogy az Állami Számvevõszék nem is kíván a helyi önkormányzatok területén auditálási tevékenységet végezni, tettem föl egy kérdést Domokos elnök úrnak, amire õ korrekt módon válaszolt. Kijelentette, hogy õ bizony nem fog auditáltatni egyetlenegy helyi önkormányzati pénzügyi beszámolót sem.

Tehát amit mi most nagyban csinálunk országos szinten, azt kicsiben minden helyi önkormányzat képviselõ-testületének is meg kell csinálnia, tehát el kell számolnia az adott évi költségvetésével. Ezt a beszámolót, ezt az elszámolást valakinek, egy független ellenõrnek meg kellene néznie. A Számvevõszék erre nem mozdul rá - hogy így fejezzem ki magam -, a kompetenciája megvan hozzá, de az elnök úr úgy döntött, hogy ezt õ nem fogja ellenõrizni. Akkor a kérdés az, hogy ki. Azt nem mondhatjuk ki, a szakma szabályai meg a józan ész sem engedi kimondani, hogy nem érdekes. 900 helyi önkormányzatnak van könyvvizsgálója, a másik 2300 meg majdcsak lesz valahogy.

Kérem szépen, a kis pénz is közpénz, tehát nem lehet ilyen nagyvonalúsággal eltekinteni a helyi önkormányzatok külsõ ellenõrzésétõl. Én kimondom itt, mert nem titok: az a javaslatom, hogy a belügyi kormányzatnak kellene átvennie ezt a funkciót, mármint azt a funkciót, hogy a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolójának független pénzügyi ellenõrzését végezze el, mert az Állami Számvevõszék ezt nem hajlandó elvégezni - vagy nem tudja elvégezni; én most itt nem akarom eldönteni ezt a kérdést.

(13.30)

Tehát összességében én úgy gondolom, mi úgy gondoljuk, hogy ez a zárszámadás, noha mennyiségileg roppant impozáns, de minõségileg semmivel sem különb a korábbi évekénél, ezért a benne lévõ információk ismeretében mi nem javasoljuk elfogadni ezt a zárszámadási törvényt, és az a politikai felelõsség, amivel önök ezt el fogják fogadni, önöket fogja terhelni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage