DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselõcsoportja részérõl: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! A kormánypártok is meghirdették programjukban annak idején a választások elõtt, illetve korábbi idõszakban is - mint ahogy az akkori kormánypártok is - az igazságszolgáltatás munkájának a gyorsítását. Ezt mint társadalmi célt jelölték meg, felsorolták a problémákat, évek-évtizedek óta halljuk, hogy miért is lassú az igazságszolgáltatás Magyarországon, és azt hogyan lehetne gyorsítani. S lám, itt is halljuk a vezérszónoki felszólalásokban és az elõterjesztésben, hogy egy olyan jogszabály áll elõttünk, amely az igazságszolgáltatásnak ezt az átmeneti helyzetét fogja javítani, és ezáltal gyorsulni fog az igazságszolgáltatás, hamarabb fognak befejezõdni az ügyek, ha ezt a jogszabályt meghozzuk. S azt is hallottuk, hogy ebbõl a szempontból milyen jó ez a jogszabály, sõt azt is, hogy még az Országos Igazságszolgáltatási Tanács sem látott ebben semmi kivetnivalót.

Én mindezeket az érveket el tudom fogadni, és el is hiszem, hogy így van, azonban azt is látni kell, hogy az elõttünk fekvõ jogszabálytervezet egy tûzoltókészülékbõl kiáramló gáz, amely tûzoltásra szolgál, az pedig, aki felgyújtotta ezt a házat, amit ezzel a jogszabállyal el akarunk oltani, éppen a Fidesz-KDNP-frakció volt. Õk gyújtották fel ezt a házat, õk idézték elõ ezt a helyzetet, õk hozták olyan kényszerpályára a jogszabályalkotást, hogy próbáljuk meg az általuk felgyújtott tüzet lelohasztani valamilyen szinten, hogy elfogadható maradjon. Dicsérhetjük ezt a jogszabályt, amely valóban tartalmaz jó elemeket, és valóban elõrébb fogja vinni és gyorsítani, segíteni fogja a bíróságok munkáját, de azt is látnunk kell, hogy azt az óriási akadályt, amely az országos igazságszolgáltatás elé került, bizony a Fidesz-KDNP-frakció - de nevezzük meg a felelõst: a kormány - okozta.

Én visszaemlékszem arra az alkotmányügyi bizottsági ülésre, amikor ez a kis módosítás az alkotmányügyi bizottság valamennyi tagjának a legnagyobb megrökönyödésére belekerült az új alaptörvény szövegébe, és valamennyien teljes megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy bekerült a Magyar Köztársaság, bocsánat, Magyarország új alaptörvényébe az, hogy ki mikor fog nyugdíjba menni, hiszen azt ígérte a kormány, hogy az új alkotmány - mert korábban arról volt szó, hogy új alkotmány lesz - nagyon egyszerû lesz, amelyben csak a legszükségesebb dolgokat fogjuk megkapni. Ezzel szemben egészen odáig jutottak, hogy bizonyos csoportoknál még a nyugdíjazás évét is meg kell határozni, és ebben az esetben nagyon szigorúan kell eljárni. Azt láttuk, hogy ez a módosítás egyáltalán nem jó. Nagyon elhibázott lépés volt a kormányzat részérõl az, hogy ezt elõterjesztette és keresztülverte a törvényhozáson.

Kétféle szempontból közelíthetjük meg, hogy miért volt rossz. Egyrészt rossz volt, ami sokkal kevésbé baj egy állam mûködése szempontjából, mert ha a kisembert nem vesszük figyelembe, egy embert, aki kisember - egy bíró is az, õ is egy ember -, az õ szempontjából is vizsgálnunk kell azt, hogy egy jogszabály hogyan fog realizálódni.

Megállapíthatjuk, hogy ez a jogszabályváltozás, amit önök elfogadtattak az Országgyûléssel, illetve az Országgyûlés kétharmados túlsúllyal elfogadott, súlyos bizonytalanságot okozott a bírói testületben, egy súlyos bizonytalanságot, súlyos létbizonytalanságot okozott.

Eddig az idõpontig egy kiszámítható bírói életpálya volt, ami szerint nyugodt körülmények között tudták folytatni a bírák a munkájukat. Ezt a nyugodt életpályát, ezt a kiszámítható életpályát minden elõzmény nélkül, mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül, mindenféle szakmai egyeztetés nélkül és mindenféle szakmai indok nélkül egyik napról a másikra rúgta fel a Fidesz-KDNP, de mondhatom azt, hogy rúgta fel a Fidesz, hiszen ez egyértelmûen fideszes nyomásra, sõt azt mondhatjuk, hogy kormánynyomásra, ne adj' isten, kormányfõi nyomásra lett keresztülvive, keresztülverve, mégpedig akként, hogy maga az alkotmányügyi bizottság sem értett egyet ezzel, ami ott elhangzott, maguk az alkotmányügyi bizottság tagjai sem értettek egyet, sõt még, ha jól emlékszem, éppen Salamon László KDNP-s képviselõtársam volt az, aki nagyon keményen bírálta ezt a tervezetet. Ennek az eredményeként, ha jól emlékszem, az elõterjesztõ kivételével egyetlenegy képviselõ sem szavazta meg, az ellenzék egyöntetûen nem, és még maguk a fideszes politikusok sem szavazták meg, a KDNP-sek pedig teljesen ki voltak akadva ettõl a törvénytervezettõl abban a pillanatban, "hogy került ez ide?".

Majd kettõ nap múlva, miután az alkotmányügyi bizottság gyakorlatilag 1 szavazattal mellette, 26 szavazattal ellene nem támogatta, valamilyen úton-módon újra visszakerült Balsai István elnök úr interpretációjában a bizottság asztalára, és láss csodát, akkor már azoknak a fideszes és KDNP-s politikusoknak is hirtelen megváltozott homlokegyenest a véleménye, akik eddig rendkívül összeegyeztethetetlennek tekintették a bírák kényszernyugdíjazását a demokratikus jogrenddel, hát hirtelen õk is megváltoztak, nyilván néminemû háttérbefolyásra, megváltoztatták az álláspontjukat, és így már keresztülment az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságon ez a javaslat. De mint hangsúlyozom, senkivel soha ezt le nem egyeztették, ez arculcsapásként érte a bírákat, az OIT-ot, a szakmát és mindenkit, olyan hirtelen érkezett, és semmilyen szakmai indok ezt akkor nem támasztotta alá.

De nézzünk egy másik szempontot! Ezek azok a szempontok, amely a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan életpályamodell, amelyet önök elõidéztek a bírákban, de ott van a másik oldal, az ország érdeke, a nemzeti érdek, az, hogy a harmadik hatalmi ágnak is ebben az országban gördülékenyen, kitûnõen kell mûködnie. Önök akkor, mint már mondtam, egy hatalmas akadályt gördítettek a harmadik hatalmi ág mûködése elé, amikor ezt a jogszabályt meghozták és elfogadták. Egyrészt nyilvánvalóvá vált akkor, hogy az ügyirathátralék nagymértékben meg fog növekedni, különösen a felsõbb bíróságokon, a megyei bíróságokon, az ítélõtáblán, a Legfelsõbb Bíróságon, hiszen éppen az õ állományukat érintette ez leginkább - nyilván érthetõen - a 62 éves korosztály miatt, tehát itt egy hatalmas ügyirathátralékot, ügyirattorlódást fog okozni.

Szintén probléma az, hogy a leghozzáértõbb, a legtapasztaltabb bíráktól kell egyik napról a másikra megszabadulni, mint ahogy Bárándy Gergõ képviselõtársam elmondta. Ezek elsõsorban a megyei bíróságok elnökei vagy akár a Fõvárosi Bíróságon, illetve tanácselnökök, olyan beosztásban dolgozó bírák leginkább, õket érinti és a Legfelsõbb Bíróság bíráit természetesen, tehát éppen a szakma csúcsa fejezõdik le valóban egyik napról a másikra. Ez sem lehet egy olyan országban, amely demokratikus módon, kiszámíthatóan kíván mûködni hosszú távon, egy ilyen csapást a bírói szervezetre nem lehet az egyik napról a másikra rákényszeríteni.

Mit láttunk a Fidesz több mint egyéves politikája során, amit itt a parlamentben folytatott? Mit tett a Fidesz-kormány, mit tett a Fidesz-KDNP-s parlamenti többség? Bizony azt tapasztaltuk, hogy a demokráciát folyamatosan és súlyosan nyirbálják önök, és ez is az egyik lépése volt ennek.

Már amikor idejöttünk, akkor tapasztaltuk azt, hogy hirtelen olyan alkotmánymódosítás került be elénk eldugva, alig lehetett észrevenni már az alkotmányügyi bizottságban is, amikor egy salátatörvénynek az egyik utolsó sorában benne szerepelt, hogy ezzel a jogszabállyal hatályon kívülre kerül az alkotmány 24. § (5) bekezdése is. Amikor rájöttünk arra, hogy mi is ez a 24. § (5) bekezdés, akkor derült ki, hogy az új alkotmány koncepcióját a parlament nem négyötöddel - mint ahogy korábban az alkotmányban volt -, hanem kétharmaddal fogadja el, amivel már kimutatta a nemzeti együttmûködés iránti elkötelezettségét a tisztelt kormány, illetve kormányzati többség, hogy nem kíván az új alkotmány megfogalmazása során az ellenzék közül egyetlenegy párttal sem együttmûködni, hanem kizárólag párturalmi alkotmányt akarnak elfogadtatni. Ez volt az elsõ lépés, de aztán utána követte számtalan, akkor, amikor megnyirbálták az Alkotmánybíróság jogkörét.

Önök igenis kimutatták azt, hogy ha valaki nem áll be a sorba, nem a Fidesz politikáját fogja követni, akkor is, hogyha az akár jogellenes, akkor igenis oda fogunk csapni, hatalmi szóval, és igenis meg fogjuk nyirbálni a jogkörét, ha kell, akár meg is szüntetjük. Ez az Alkotmánybíróságnál is bekövetkezett.

És igenis, amikor jöttek olyan ítéletek, amelyek sajnos nem voltak jók ennek a kormányzati koalíciónak, a parlamenti többségnek nem voltak jók, itt olyanokra gondolok, mint amikor például Pintér Sándor belügyminiszter úrral, illetve Kontrát Károly államtitkár úrral volt sok vitánk, az úgynevezett egyenruhás bûnözéssel, az úgynevezett polgárõrségek tevékenységével kapcsolatos ügyeknél, amikor igenis kiderült az, hogy az önök, a kormányzat és a Belügyminisztérium koncepciója, illetve amiket õ hajt végre, az jogellenes, akkor igenis csapjunk oda a bíróságnak, és majd jogszerû lesz. Meg majd bûncselekménnyé nyilvánítunk minden olyat, ami nekünk itt ebben az országban nem tetszik.

Mi lesz ebbõl? Hát igen; most hallottam egy tévémûsort az Echo TV-ben, ami arról szólt, hogy bizony újra eljöttek azok az idõk Magyarországon, amikor József Attila szavai, a fortélyos félelem igazgat bennünket, nem a csalóka remény, ezt idézte az Echo Televízió riportere, és hogy igenis elérkeznek azok az idõk. Igen, ez az idõ elérkezett a bíróságokhoz is, elérkezett, mint ahogy elérkezik sok más helyre is. Bizony ez okozta azt, hogy ilyen tûzoltó törvényeket kell hozni, amikor már önök is látják, hogy annak a törvénynek, amelyet önök meghoztak, bizony vannak hátulütõi. Bár mi ezt akkor is elmondtuk, már az alkotmányügyi bizottság ülésén, ha jól emlékszem, éppen Salamon László fogalmazta meg azokat a szempontokat, hogy amennyiben végrehajtásra kerül a bírák 62 éves nyugdíjazása, ráadásul úgy, hogy ezt azonnal hajtjuk végre, nem pedig úgy, ahogy Rubovszky György képviselõtársam elmondta, hogy bizony itt egy átmeneti idõszaknak kellene lenni, hogy a bíróságok megfelelõen tudjanak felkészülni erre az átmeneti idõszakra, és ha ez nem így valósul meg, akkor bizony az súlyos fennakadásokat fog okozni a bíróságok munkájában.

Természetesen a hatalmi túlsúly tudatában ez a Fidesz-KDNP-t abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelte; a KDNP-t érdekelte, de aztán nyilván azok az érvek meggyõzték õket, hogy nemzetközi szinten bizony a bíráknak 62 éves korban el kell menni, hiszen tudjuk azt, és hallottuk az elõterjesztés során, hogy a bírák nagyon komoly feladatot látnak el, olyan komoly szakmai munkát végeznek, hogy bizony 62 éves korra kimerülnek, és ilyenkor el kell menniük. Nyilván ez meggyõzte a másik parlamenti kormányzótöbbségi pártot is, elfogadták, beálltak ebbe a sorba, és nyilván megszavazták azt, amit a kormányzat ebben a kérdésben teljes mértékben elfogadott.

Mi egyértelmûen ekként értékeltük azt is, ami az ügyészségen belül történt a legfõbb ügyész kinevezésével, amellyel kapcsolatosan az aggályainkat folyamatosan hangsúlyoztuk. Soha nem tartottuk helyesnek azt, hogyha ilyen hatalmi pozíciókba olyan személyek kerülnek bármilyen formában, akár az Alkotmánybíróságnál, akár az ügyészségen, akik párthoz kötõdõ személyek.

Egyértelmû volt, illetve már egy korábbi felszólalásban is elhangzott Polt Péter legfõbb ügyész úr kötõdése is, hogy milyen szinten kötõdött a Fideszhez a korábbi idõszakban. Ezt a kötõdést nyilván az ember vélelmezheti mind a mai napig, és ezáltal egyfajta olyan végrehajtói hatalomágtól, amelytõl valamilyen szinten az elfogultságot azért... - kellene hogy meglegyen az elfogultság is; meglátjuk a következõ két és fél esztendõben, hogy ez vajon meglesz-e, vagy pedig érzünk-e bármifajta befolyásolást a kormányzat részérõl.

De ugyanígy a demokrácia szûkítésére irányult az új alaptörvénynek az a része, amely a népszavazás jogköreit szûkítette. Tehát azt láthatjuk, hogy folyamatosan szûkítik a demokratikus lehetõséget, és bizony, itt az Országgyûlésben látjuk, önök is látják, az ellenzék politikusai is látják azt, hogy a kétharmados többség gyakorlatilag mindent keresztül tud vinni, és igen, azt láthatjuk, hogy a választók akaratából, és valóban a választók akaratából, hiszen önök demokratikus választások alapján kapták meg az 53 százalékot, amely a jelenleg hatályos választójogi törvény alapján egy kétharmados többséget biztosít az önök számára, hogy bizony, ezzel a kétharmados többséggel a demokrácia négy évre úgynevezett demokratikus módon, de felfüggesztésre került. Hiszen az az egyensúlyi rendszer teljes mértékben felborult, és az ellenzék gyakorlatilag azon kívül, hogy úgy, mint ahogy most a vezérszónokok és a felszólalók elmondják a véleményüket, ezen kívül teljes mértékben súlytalanná vált, hiszen önök a nemzeti együttmûködés rendszerének keretében nem veszik figyelembe azokat a szempontokat, amelyeket mi elmondunk.

Bohács Zsolt képviselõtársamnak szeretném még azt elmondani, õ itt felvetette, és nagyon fontos volt, hogy milyen... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nincs itt.) Nincs itt, de azért hátha valaki emlékszik rá, hogy mit mondott, felvetette az igazságszolgáltatási reform fontosságát, hogy milyen fontos ez a jelenlegi kormányzatnak. Akkor hirtelen visszaemlékszem arra, amikor nem olyan régen, néhány hónappal ezelõtt volt Navracsics miniszter úr meghallgatása az alkotmányügyi bizottságban, amikor is ismertette a miniszter úr az igazságügy koncepcióját. Mégpedig azt, hogy jelen pillanatban még nincs kormányzati koncepció az igazságügy átalakításáról, ugyanúgy, ahogy Bárándy Gergely képviselõtársam elmondta, hogy valamelyik államtitkárnak az interpretálása alapján szintén erre a következtetésre jutott. Navracsics úr ezt egyértelmûen leszögezte, hogy még nincsen, és azt is elmondta, hogy természetesen, mint ahogy egy demokratikus jogállamban szokott lenni, majd amikor a sarkalatos törvényeket fogjuk tárgyalni az õsz folyamán, akkor ezen tárgyalások során a parlamenti pártok közösen fogják kialakítani az igazságügy új koncepcióját Magyarországon. Egy kicsit megmosolyogtató volt ez, ismerve a Fidesz-KDNP eddigi hozzáállását. Majd ezt követõen, hogy bejelentésre került, hogy nincs ilyen koncepció, egy héten belül került mindannyiunk legnagyobb meglepetésére az asztalra ez az indítvány a bírák esetében a 62 éves kényszernyugdíjazással kapcsolatban.

Ezek után a rövid bevezetõ után, amit elmondtam, vegyük elõ a jogszabályt is (Derültség.), amely - mint mondtam - egy tûzoltó jogszabály, amelyet, mint ahogy Rubovszky György képviselõtársam mondta, az OIT is helyesel, és azt mondja, hogy tulajdonképpen nincsen ellenérve ezzel kapcsolatban.

Valóban, ha már kialakult egy helyzet, ha valóban kialakult egy rossz helyzet, egy rossz szituáció, amelynek a felelõse valahonnan innen került ki, ha nincsenek is itt jelen pillanatban, akik személy szerint ezért felelõsek - talán, nyilván nem tudhatom -, de akkor már ez a törvény az adott helyzetben legalább próbál alkalmazkodni, és valamilyen lehetõséget adni, hogy a lehetõ legjobban jöjjön ki belõle a bírói szervezet, próbálja azt az idõt lerövidíteni, amelyet a kormányzat okozott a korábbi rossz jogszabályváltozással, akkor ezt az átmeneti idõt megpróbálja egy picit rövidebbre szorítani.

Tehát egy tûzoltó jogszabályról van szó, amely a 274 bírónak a kényszernyugdíjazásával kapcsolatos átmeneti állapotot próbálja orvosolni. Erre az átmeneti állapotra ez most, azt gondolom, hogy az OIT véleményét figyelembe véve, elfogadható, de az összességét figyelembe véve, amely helyzet itt kialakult, az alapján egy jogállamban ez elfogadhatatlan.