Én úgy látom, hogy ellenzéki képviselõtársaimnak valamelyest már elhomályosította a látásmódját, és kicsit megdöntötte a józan ítélõképességét az itt eltelt másfél év és az a nem tudom, pontosan milyen lelki jelenség, frusztráció vagy más, ami a kormányoldalnak a kétharmados többsége miatt itt a parlamentben kialakult.

Egész egyszerûen az a legitimációs vita, amit itt lefolytattak, és amivel mindnyájan elkezdték a 17:2-es arányú hozzászólásaikat, szerintem teljes mértékben értelmezhetetlen egy parlamentáris demokratikus jogállamban. Ha valakinek kétharmados felhatalmazása van a parlamentben, az a párt kétharmados törvényeket hozhat. Ez körülbelül olyan, minthogyha az ellenzéki pártokon azt kérnénk számon, hogy nem mondták el a választóknak, hogy 2011. szeptember 19-én ilyen és ilyen tárgyú interpellációkat fognak beterjeszteni, tehát nincsen rá felhatalmazásuk.

Arra van ennek a kormányzó többségnek felhatalmazása, hogy négy évig, a következõ parlamenti választásokig, ennek a ciklusnak az utolsó ülésnapjáig elfogadjon olyan törvényjavaslatokat, amelyek kétharmadot igényelnek. Nem volt arra szükség, és ezt önök sem gondolhatják komolyan, hogy egy választás során, amikor bizonyos fajta hosszú távú terveket - mint például a bírósági ügyek gyorsítása, a bíróság átalakítása - megjelöl egy-egy kormánypárt, de nem fogja iratmintákkal vagy törvényjavaslat-szövegekkel egyenként a négy évre vonatkozó, ennek a kormányzati ciklusnak olyan ezer körüli törvényjavaslatát egyenként részletszabályban felsorolni. Sõt nyilvánvalóan, mivel még a kétharmados többség sem volt garantálható ennek a kormányoldalnak, az sem reális elvárás, hogy az alkotmány, az alaptörvény minden egyes szabálya ott legyen.

Én azt kérem önöktõl, hogy tartózkodjanak minden olyasfajta felszólalástól, ami azt mondja, hogy nincs felhatalmazása a Fidesz-KDNP-nek arra, hogy kétharmados törvényeket hozzon. Van felhatalmazása! Nyilván vannak ennek korlátai, vannak az általános emberi jogok, az általános jogállami normák, amelyekbe ezek nem ütközhetnek. (Dr. Bárándy Gergely: Kéne!)

De azt a vitát már számtalanszor lefolytattuk a parlamentben ebben a kormányzati ciklusban is, hogy vannak nagyon eltérõ jogállami berendezkedések, és az is jogállam, ami Angliában van, hogy egy ottani választás után három darab ellenzéki képviselõ lenne, és mindenki más, mind a kettõszáz vagy közel... (Dr. Papcsák Ferenc közbeszól.) Mennyi körzet van? 176. Tehát akkor 173 képviselõ lenne kormánypárti és 3 lenne ellenzéki, az is egy jogállami berendezkedés, az is ugyanúgy Angliában évszázadok óta mûködik, mégsem mondhatja rá senki, hogy diktatórikus berendezkedés.

Franciaországban az elnök a parlament megkerülésével népszavazással hozhat törvényeket, olyan törvény születhet, amit az országgyûlési képviselõk nem is láttak, vagy csak egy szavazatuk van a 80 millió választópolgár között Franciaországban, mégsem mondhatjuk, hogy nem demokratikus berendezkedés.

Ne oktassuk ki egymást szerintem ilyen téren abban, hogy csak az LMP, csak az MSZP vagy csak a Jobbik elképzelése jogállami berendezkedés, a Fidesz-KDNP-oldalnak a felvetései nem jogállamiak! Tehát igenis ebben a ciklusban, fogadják el, mint ahogy mi is kénytelenek voltunk elfogadni nyolc évig korábban, hogy amit akkor az MSZP-SZDSZ megtehetett, és feles törvényeket elfogadhatott, most az állampolgárok általános felhatalmazása nyomán a Fidesz-KDNP is megtehet. Ennek vannak bizonyos korlátai, népszavazással, alkotmánybírósági eljárással, amelyek továbbra is élnek, hiszen mindenki ezekhez a fórumokhoz fordulhat az új alaptörvény hatálybalépése után is, de addig senki nem vitathatja a kormánypártoknak ezeket a lehetõségeit.

Egy kicsit kétségbe vonom azért azt a felvetését Bárándy képviselõ úrnak, hogy a lehetõ legjobb európai bírósági modell van Magyarországon. Valóban egyébként, a bíróságokba vetett közbizalom jóval magasabb, mint a belénk, országgyûlési képviselõkbe, akár parlamenti ellenzéki, akár parlamenti kormánypárti képviselõkbe vetett bizalom, és valóban vannak olyan államok, ahol lassabb az ítélkezés, nehezebben születnek meg az ítéletek, vagy teljes mértékben korruptnak tartják a bíróságokat, és ezért nem bíznak meg bennük.

De azért nyilvánvalóan Magyarországon is van mit javítani, hadd ne kelljen emlékeztetnem itt mindenkit 2011. szeptember 14-ére, amikor a Székesfehérvári Városi Bíróság Joav Blum ügyében hozott egy olyan elsõfokú, nem jogerõs ítéletet, ami - hogy úgy mondjam - a jogot nem végzett állampolgároknak is a természetes jogérzetét sértheti, hogy ha nem ismerte Joav Blum a magyar jogot, mert sem nem olvas, sem nem beszél magyarul, akkor nem kellett tudnia a lakcímbejelentésnek a szabályait és az ehhez tartozó kötelezettségeit.

Tehát én úgy gondolom, hogy igenis van arra szükség, hogy megnézzük, mik azok a társadalmilag el nem fogadható jelenségek a bíróságokon belül, amelyek egyes törvénymódosításokkal megoldhatók, amelyek nyilvánvalóan a bíróknak a szakmai munkáját tudják javítani, a felelõsségüket tudják növelni a saját döntéseikkel kapcsolatban. Ez nyilván az ügyteher csökkentését is jelenti, hiszen csak akkor várható el egy bírótól, hogy alaposabb ítéleteket hoz, hogyha kevesebb az ügyterhe. De ettõl függetlenül én úgy gondolom, hogy bár lehet, hogy Portugáliában pont a mi OIT-es modellünket vették át, Ausztriában meg pont nem, mert ott meg pont azt látták, hogy nem egy jó modell, nem ezt kellene átvenniük, mert nem ezzel fog hatékonyabbá válni az igazságszolgáltatásnak a rendszere.

De itt is fölhívnám a figyelmet, hogy önök elõszeretettel beszéltek olyan törvényekrõl vagy az alaptörvényrõl, amit már elfogadtunk vagy olyan törvényekrõl, amelyek még a parlament elõtt sem fekszenek, mint az igazságszolgáltatási reform, éppen ezért valamelyest kanyarodjunk át minél elõbb a mostani, elõttünk fekvõ törvényjavaslatra.

Önök azt mondták, hogy nem kellõen átgondolt a javaslat, mert lassítja és nem gyorsítja a bíróságnak a döntéseit, ügymenetét. Én ugyanakkor pontosan úgy látom, hogy lehetõséget biztosít arra, hogy gyorsabbá váljon az ügyintézés, hiszen jól tudjuk, hogy Magyarország számára versenyképességi kockázat, nem is kockázat, versenyképességi hátrány az, hogy a bíróságokon való jogérvényesítésnek az idõtartama hosszabb, mint az elvárható lenne egy európai uniós tagállamtól.

Nyilván van olyan EU-s tagállam, ahol még a mienknél is hosszabb, de ettõl függetlenül ez javítandó, hiszen a követelését, a kintlévõségeit egy cég, ha idejön beruházóként, nem tudja egész egyszerûen behajtani kellõ idõn belül, az õ pénze áll, az õ pénze nem folyik be, és éppen ezért, mondjuk, mérlegeli, hogy Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában vagy Magyarországon fektessen be, többek között ez is ott szerepel azok között a kérdések között, amit az õt segítõ befektetési tanácsadónak vagy adótanácsadónak, vagy ügyvédi irodáknak, más pénzügyi tanácsadóknak feltesz, amikor eldönti, hogy új gyárat létesít-e Magyarországon vagy sem.

(15.20)

Ez tehát nem csupán az igazságszolgáltatás belsõ ügye, hanem mindenkinek, jogászoknak, nem jogászoknak egyaránt fontos ügye, hiszen ez munkahelyeket jelent, a magyar GDP növekedését jelenti. És az emberek természetes igazságérzetét is, hiszen mindenki szeretné minél inkább az igazságát megtalálni a bíróságon, legyen akár polgári ügy, legyen akár büntetõügy.

Ez a törvényjavaslat pont arra biztosít lehetõséget, hogy azoknak a bíróknak a helyére, akik elsõsorban akár bírósági igazgatási vagy fölsõ vezetõi és nem napi ítélkezõi tevékenységgel foglalkoztak, minél alacsonyabb szintû és valóban hétköznapi ítélkezéssel foglalkozó bírók lépjenek. Míg tehát olyan emberek kerülnek ki, akik inkább a bíróságok igazgatásával, belsõ ügyrendjével, ügykezelésével foglalkoztak, ehhez képest most olyan emberek kerülhetnek a pályázati eljárás nyomán és a mellékelt táblázatban szereplõ arányokban a helyükre, akik hétköznap elsõfokú ügyeket fognak tudni tárgyalni. Ott állnak sorban, önök is tudják, a felvehetõ bírók többszöröse jegyzõként, fogalmazóként, azok a fiatalok 30 év körül, akik már kellõ gyakorlattal rendelkeznek a bíróságon, a szakvizsgáikat letették, reményeink szerint minél jobb eredménnyel, és belevethetik magukat az elsõfokú ügyek minél gyorsabb tárgyalásába.

Önök is ismerik azt a piramist, ami a bíróságoknál, illetve korábban az ügyvédeknél jelentkezõ ügyek mennyiségét mutatja. Óriási mennyiségû ügy van az ügyvédeknél, azoknak csak egy része megy elsõ fokra, sokan belenyugszanak az elsõfokú ítéletbe, kevesebben mennek másodfokra, és rendkívüli jogorvoslattal még kevesebben élnek. Tehát jól láthatóan fönt, a bírósági hierarchia csúcsán kevesebb ügy fordul meg, az állampolgárok kevesebb részére van befolyással az a tevékenység, amit ott végeznek. Persze, nyilvánvalóan a jogegységi döntések azért fontos szereppel bírnak sok más egyéb ügyben is, de ami az állampolgárok és a cégek hétköznapi, legtöbbször vitt ügyeivel kapcsolatos, az az elsõfokú bíróság, helyi vagy megyei bíróság, ahol elindul az adott eljárás. Ha tehát ezeket a státusokat minél inkább lefelé igyekszünk csoportosítani, azzal a tényleges ítélkezést, a tényleges ítélethozatalt tudjuk meggyorsítani.

Maga a jogszabály ezen túlmenõen magukat a keretszámokat az ügyfélforgalmi statisztikák alapján igyekezett kialakítani, pontosan azért, hogy valamelyest megszûnjék az igen nagy különbség, a tágra nyílt olló. Ez egyes vidéki városokban a bírókra 40 ügyes referendát hozott létre, tehát csak 40 ügyet kell vigyen egy bíró, míg mondjuk, a fõvárosban 100-200 ügy is egy bíró nyakába van varrva. Nyilvánvalóan ez akár csak a minõséget, akár a gyorsaságot negatívan befolyásolja. Ezért fontos, hogy a statisztika alapján készültek ezek a számok.

A szabályok alapvetõen visszautalnak a normál bírói jogállási törvényre, és csak azokat az eltérõ szabályokat tartalmazzák, amelyek speciálisan erre a rövid idõszakra kell hogy vonatkozzanak. Azért kell hogy vonatkozzanak, hogy ne legyen kicsúszás ezekbõl az idõszakokból, sokkal feszesebb, sokkal konkrétabb és nehezebben elhúzható vagy nem elhúzható szabályokat fogalmaznak meg, pontosan azért, hogy itt határidõre megtörténjenek az egyes pályáztatások és az eredményhirdetés. Szintén fõleg a Fõvárosi Bíróságnál azért kerül sor összesítetten ezekre a pályázatokra, azért valamelyest egységes vagy összevont az eljárás menete, hogy ha egy bíró több helyre is beadja a pályázatát, ne kelljen háromszor háromféle kerületi bíróságra vagy a Fõvárosi Bíróságra elmennie. Sokkal inkább egy felvételi beszélgetéssel dõlhessen az el, hogy hová kerüljön beosztásra, pontosan azért, hogy minél gyorsabb és minél rugalmasabb legyen az eljárás, hogy ne lassuljanak le ezek az eljárások, amelyek most folyamatban vannak.

Pontosan azért is kell ez az átmeneti törvény, hogy így egy ideig, egy rövid idõre az engedélyezett létszám fölé emelkedik a bíróságok személyi létszáma. Nyilvánvalóan, ha lejárnak ezek a felmentési idõk, akkor 2012 végére megszûnnek ezek, de erre a rövid idõtartamra a bíróságok számára ez a plusz engedélyezett bírói létszám is az átmenet kezelése céljából törvényileg engedélyezésre kell hogy kerüljön.

Tehát úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek igen sok jó technikai újítása van, amelyeket akár a késõbbiekben is érdemes figyelembe venni. A lehetõ leggyorsabban és a lehetõ legjobb arányban igyekszik az új bírói helyeket a különbözõ bíróságokon úgy eloszlatni, hogy az állampolgárok és a cégek számára a lehetõ legkevesebb nehézséget, középtávon már a leggyorsabb ügyvitelt tudja vinni. Ezért javaslom mindenkinek, hogy azon már ne vitatkozzon, hogy az alaptörvénybe mi került be és mi nem. Az egy másik szavazás volt. Volt, aki abban a vitában részt vett, volt, aki nem; aki nem vett részt, az ne legyen fáziseltolódásban, és mindig egy vitával késõbb mondja el az akkori érveit. Azt akkor kellett volna elmondani, akkor kellett volna ide bejönni, akkor kellett volna az alaptörvényrõl vitatkozni. De ha most már ez egy mindenki által elfogadott jogszabály, márpedig a Magyar Közlönyben kihirdetésre került, és ez nemcsak a Fidesz-KDNP alaptörvénye, nemcsak a parlament alaptörvénye, hanem mind a 10 milliónk alaptörvénye, akkor igyekezzünk ennek az alaptörvénynek a rendelkezéseit most így kezelõ szabályokat a legjobb szakmai színvonalra emelni, és nem látványosan megsértõdve módosító javaslatot sem benyújtani. Ha van bármilyen javaslatuk, amirõl úgy érzik, gyorsíthatja ezt az átmenetet vagy javíthatja a minõségét, azt tegyék meg. S kérem addig is, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, a kormány nevében támogatjuk a képviselõ urak javaslatát. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage