De térjünk vissza ahhoz, amit önök a hamis adatokról mondanak! Kell hogy errõl beszéljünk, mert sajnos ezzel kezdõdik a zárszámadás preambuluma. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem szándékom megbántani az Állami Számvevõszéket, de remélem, hogy alelnök úr majd a végén, amikor õ is a zárszóban szót kap, azért csak mond errõl valamit, mert ha egy kormány azt állítja, hogy hamisak az adatok, az Állami Számvevõszéknek legalább egy-két oldalnyi melléklettel ezt alá kellett volna támasztani, hogy mi az, ami hamis, mi az, ami más.

Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy önök is tudják, hogy Magyarország az IMF-fel, az Európai Unióval való alkudozás során szinte negyedévente esett át különbözõ átvilágításokon, tehát kiderült volna, ha valahol nem valós számok vannak. Ez számomra azt mutatja, hogy önök egyszerûen egy olyan egyszerû dologról nem vesznek tudomást, hogy például van egy család, akinek van egy tervezett bevétele, a két felnõttnek, mondjuk, a havi nettó jövedelme, és ebbõl megtervezik a kiadásokat. De mit tesz Isten, jön egy influenzajárvány, és valamelyik keresõ táppénzre megy, és táppénzt kap, már a bevételei csökkennek. És tegyük fel, hogy véletlenül pont abban a hónapban elromlik vagy a televízió, vagy a hûtõszekrény, ami nem tûr halasztást, tehát azonnal fizetni kell.

Tisztelt Képviselõtársaim! Önök, akik a hamisról beszélnek, önök azt állítják, hogy ez a család átveri saját magát, a családtagok egyenként átverik a többieket? Nem. Ez csupán az a tény, hogy amikor valaki tervez valamit, és gazdaságpolitikai tervet állít össze, amikor egy költségvetést elkészít, akkor bizonyos feltételezésekbõl indul ki. Az, hogy ezek közül a feltételezések közül nem minden teljesül úgy, ahogy ez várható volt, ez okozza azt, hogy számok eltérnek pozitív és negatív irányban, amivel Cséfalvay államtitkár úr a délelõtt folyamán nagyon ügyesen operált: ami pozitív irányú, arra azt mondta, hogy csekély mértékû pozitív, ahol negatív, ott drasztikus változás történt.

Tehát tisztelettel arra kérem önöket, szándékozom is beadni egy módosító indítványt, azt gondolom, elfogadom - és majd késõbb vissza fogok térni -, hogy önöknek politikai feladatuk az, hogy visszafelé mutogassanak, és ez érvelhetõ, de azt gondolom, ha mást nem, akkor csak ki kell törölni. Ha nem töröljük ki, akkor viszont ragaszkodnék egy körülbelül olyan megfogalmazáshoz, hogy a 2010. május 29-én hivatalba lépõ Orbán-kormány a nemzetközi gazdasági válságból kifelé tartó, fenntartható növekedési pályához közelítõ gazdaságot örökölt. Hogy ezt miért mondom? Megint hivatkozom államtitkár úr expozéjára. Azt mondta, hogy 2010 elsõ negyedévében az elõzõ évi zuhanásból már növekedés volt. Tehát ugye, hogy igazam van? Hogy egy olyat örökölt, ahol már megkezdõdött a növekedés. De szeretném alátámasztani egészen konkrét számmal. Tisztelt Képviselõtársaim! Csak az ipari termelés 2010-ben 2009-hez viszonyítva 10,2 százalékkal növekedett, igaz, hogy az elõzõ évi zuhanás volt. De még mielõtt a vitába belemennénk, azt is elmondom, hogy ezen idõszak alatt az Unió 27 tagországának átlaga mindössze 6,7 százalék volt.

Tehát úgy gondolom, alá tudom támasztani azt, hogy mi az örökség, önök ezt a hamist egyelõre nem tudják két lábon álló valóságként bemutatni.

(16.30)

Azt is merném ezek után mondani, hogy az országgal szemben a bizalom helyreállt, mert a korábbi képviselõk emlékeznek rá, amikor Varga Mihály itt, a parlamenti patkóban tiltakozott, hogy miért kellett kötvényt kibocsátani. Azért, mert ezzel tudta bizonyítani a Bajnai-kormány, hogy igen, most már segélyek nélkül, a pénzpiacokról is képes finanszírozni az ország költségvetését.

Sajnos, az Orbán Viktor és Matolcsy miniszter urak nevével fémjelzett gazdaságpolitika errõl a növekedési pályáról elkormányozta az országot. És a kezdõ lépések - és akkor most szépen vegyük sorba, hogy mi mindent tettek május után. Ebbe beletartozik - teljesen természetes, és kell hogy beszéljünk errõl - Kósa Lajos, Szijjártó Péter, aztán Varga Mihály és végül Orbán Viktor 2010. június 11-én itt a Házban. Képviselõtársaim, dokumentumokkal lehet bizonyítani, hogy az Orbán-kormány milyen mértékû költekezésre készült és szánta el magát annak érdekében, hogy megpróbálják bizonyítani azt, hogy amit 8 éven keresztül állítottak, az valóság. És kiderült, hogy ez nem igaz, ez hazugság.

Matolcsy miniszter úr a 7-es szám bûvöletében él még mindig, tehát a '98-2002-es idõszakból sem egészen sikerült kijózanodnia. A miniszter úr akkor 7 százalékos növekedésrõl beszélt, most 7 százalékos hiányról. Miért 7 százalékos hiányról? Mert körülbelül a 7 százalékos hiány teremtette volna meg azt a körülbelül 800 milliárd forintnyi fedezetet, amit szerettek volna elkölteni. Ha kell, pontosan lehet idézni dátumra, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr és Barroso bizottsági elnök úr megállapodott, és ez is tetten érhetõ, közleményben tették közzé, hogy nem lehet eltérni a korábbi hiánycéltól. És ha visszanézzük, ettõl kezdve tetten érhetõ és bizonyítható napról napra, hogy a kormány egy hihetetlenül átgondolatlan, mindenféle számítást mellõzõ kapkodásba ment át, egészen december 31-éig. Errõl valószínû, hogy késõbb majd még újra kell beszélnünk.

Szeretnék egy másik dolgot elmondani, és én ezért azt mondtam, hogy államtitkár úr önmagával is ellentmondásba keveredett, de ezt nyilván a pulpituson nem vette észre, mert azt állította, hogy a stabilitást és a növekedést az Orbán-kormány tette meg, ugyanakkor azt mondta, hogy amit átvettek, az már nem eredményezte a továbbiakban a növekedés visszaesését. Nem, ez már növekedés volt, államtitkár úr, az elsõ negyedévben, úgy, ahogy korábban elmondtam, és 2010 elsõ félévében valójában megálltak a negatív folyamatok.

A lakossági jövedelem kapcsán ön ugyan azt állítja, hogy érdemben nem változott, aztán beszélt a bruttó keresetváltozásról, államtitkár úr. Az ifjúkori tanulmányainkban, hiszem, hogy mindannyiunknak, akik közgazdaságtannal foglalkoztunk, azt mondták, hogy a statisztikával nagyon gonoszul és csúnyán vissza lehet élni. Én megértem, hogy ön csak a bruttókereset-kiáramlásról beszélt, mert ha a nettóról is beszélt volna, akkor el kellett volna ismernie, hogy 2010-ben több pénz maradt az emberek zsebében, mert, megint csak idézném az KSH kiadványát, a nettó keresetek 7,5 százalékkal növekedtek, államtitkár úr, az elõzõ évhez képest.

És azt is próbálom vizionálni, hogy ön miért nem akart errõl beszélni, kedves államtitkár úr: ez jelentette azt, hogy a szocialista kormány vállalkozásokat segítõ politikája és az emberekrõl való gondoskodása együtt megvalósítható volt úgy, hogy az adócsökkentésbõl több maradt a zsebben, és csökkent a nyomás a vállalkozásokra, a bérnövekedés irányába. És ezt ön a hozzászólásában megerõsítette, hogy bizony a bruttó keresetnövekedéssel szemben majdnem a duplája lett a keresetnövekedés. Tessék már mondani, akkor ez mégis mibõl van, ha nem az adócsökkentésbõl?!

Aztán egy másik dolog, továbblépnék itt, csak egy fél mondat erejéig: a társadalombiztosítási járulék. Érdekes módon errõl mindenki mélyen hallgat, hogy az elõzõ kormány azzal is segítette a foglalkoztatást, hogy elkezdte csökkenteni a béren lévõ járulékokat. Mi, szocialisták, a mai napig ezt követeljük, mert azt valljuk, hogy ha azt akarjuk, hogy kifehéredjen a gazdaság, és foglalkoztassanak embereket a kis- és középvállalkozások, akkor a bérre rakódó terheket kell csökkenteni, mert a magánember nem tud lépést tenni a fehérítés irányába, de a vállalkozás tud. Tehát ezért rettentõen fontos lett volna, hogy önök is ezen az úton menjenek tovább, nem pedig azon az igazságtalan adórendszeren, amelyre különösen nem akarok kitérni.

És még talán ha a hamisításra visszatérhetnék, tisztelt képviselõtársaim: ebben már önök is tettestársak. A 2011. évi költségvetést és annak minden bázisadatát az Orbán-Matolcsy-páros szolgáltatta, célkitûzéseit az Orbán-kormány és a kormánypárti, Fidesz-kereszténydemokrata képviselõk határozták meg. A tiszavirág-életet élt Orbán-Matolcsy világgyõztes tankönyvíró páros már februárban bejelentette, hogy újabb megszorító csomagra van szükség, tehát már februárban megbukott a decemberben elfogadott költségvetés. Kíváncsi lennék, mit fognak mondani 2012 õszén, hogy milyen hamis adatok szerepeltek az önök által összeállított 2011. évi költségvetésben. Tehát ezért tisztelettel kérem önöket arra, egyszerûen csak a józan ész, és nem is annyira az udvariasság szabályai szerint, hogy töröljük ki, nagyon-nagyon udvariatlan és sportszerûtlen az, ami a preambulumban írva vagyon.

Amirõl még mindenképpen szeretnék beszélni: a nyugdíjkérdés. Miközben azt mindenki elismeri, hogy az infláció 4,9 százalék, a nyugdíjemelésekrõl beszélt Iván László is. Én vártam, hogy felteszi a kérdést: és hol van a különbözet a nyugdíjemelés és az infláció között? Megint szeretném visszaidézni azoknak, akik itt voltak '94-98 között, hogy az akkor ellenzékben lévõ Fidesz hogyan próbált gúnyt ûzni a Horn-kormány idején az ekkora, pontosan ekkora mértékû növekedésbõl. Az akkori szocialista-szabad demokrata-kormány a 0,2 százalékot sem tette el, hanem - bármilyen kicsi volt - kifizette. Itt senki nem beszélt róla, hogy hol van ez a pénz, hova lett, ki nyelte le, és mire fordították.

Még a nyugdíjkérdéshez, délelõtt Boldvai képviselõtársam már elmondta, és ezt Iván László képviselõ úrnak mondom: ha megnézi a számokat, képviselõ úr, hogy mennyi a bevétel, és mennyi a nyugdíjszerû kiadás, és ha figyelembe veszi, hogy ebbõl 2013-ban kezdenek kifizetni a magánnyugdíj-pénztárak nyugdíjat, tehát akkortól kezdve a nyugdíj 75 százalékát fizeti az állami, 25 százalékát a magánnyugdíjpénztár, akkor kiderül, hogy az a 2000 milliárd (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) forint körüli összeg egyensúlyban marad...

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage