ROZGONYI ERNÕ (Jobbik). Elnök úr, köszönöm a szót. Tulajdonképpen azt kell mondanom - sajnos -, hogy az ilyen beszámolók rendkívül szomorú képet festenek errõl a világról. Egészen másképp kellene hozzányúlni, mint ahogy hozzányúlunk, ahogy végighallgattam a különbözõ felszólalásokat, mert persze van egy virtuális valóság, egy olyan virtuális valóság, amelynek a keretében egy hamis ideológiára építve 21 éve "építjük" ezt az országot, és sikerült ezt az országot odáig zülleszteni, ahol most van.

Kérem szépen, ugyanakkor azt is látnom kell, hogy tulajdonképpen mind a mai napig azok közül, akik kormányon vannak, tehát akik valóban tudnak valamit tenni, ennek az országnak a helyzetén javítani vagy bármilyen módon kicsikét új pályán elindítani, azok mind a mai napig képtelenek szembenézni a puszta józan paraszti ésszel világosan megfogalmazható valósággal. Egész egyszerûen nem mernek vele szembenézni.

Kérem szépen, Kosztolányi Dezsõ egy igen tehetséges, igen nagy mûvész volt, aki szeretett játszani a szavakkal is, és írt ilyen kétsoros asszonáncokat. Van egy ilyen versikéje, amit hadd mondjak el, amit elmondtam tizen-egynéhány évvel ezelõtt is itt a parlamentben. Ez körülbelül így hangzik: csodálkozol a kokainistán - gondolkozz az okain is tán. Na most, kérem szépen, minden egyes év költségvetésén végigmenve el kellene gondolkodni azon, hogy hogy lehet az, hogy egy ország, amelynek volt ipara, volt kereskedelme, volt mezõgazdasága, volt élelmiszeripara, volt külkereskedelme, voltak piacai, belsõ piacai, külsõ piacai, volt hadserege, volt kórháza, volt egészségügyi ellátása, volt iskolarendszere, tehát eszközökkel és termelõ kapacitásokkal el volt bõven látva, ma ott tart, hogy gyakorlatilag nincs semmije. Hogyan lehetett idáig eljutni?

Amikor ezt a kérdést fel kell tenni, akkor nem elég egy év költségvetését, beszámolóját elemezgetni, mert abból nem jövünk rá semmire, kérem szépen, az égadta világon semmire. Persze, hát minden párt és minden közösség, amely itt ül közöttünk, a maga javára próbálja fordítani azt, amit leírtak, amit eléje raktak, és addig csavarja a számokat, amíg ki nem derül, hogy neki van igaza. Na de kérem, ez egy számháború olyan számokkal, amelyeket el kell hinnünk. Hát ezt leellenõrizte az ÁSZ is, a számszerûséggel nem lehet vitatkozni. Az okaival kellene vitatkozni, de nemcsak ennek az évnek az okaival, hanem az elõtte lévõ 21 év okaival. Ameddig ezzel nem merünk szembenézni, hogy itt mirõl is van szó, hogyan és milyen erõk züllesztették le ezt az országot, hogyan és milyen kormányok, hogyan és milyen parlament vitte ide ezt az országot, ebbe a helyzetbe, ameddig ezzel nem merünk szembenézni, addig kár, ez egy - hogy mondjam - formai játék, ami itt zajlik, hogy egy ilyen beszámolót olvasgatunk, és mondunk rá valamilyen véleményt.

Kérem szépen, vannak köztünk orvosok és egészségügyi dolgozók. Õk tudják! Egy rossz diagnózis alapján nem lehet meggyógyítani a beteget, csak egyre betegebb lesz. Persze, hát szólamokat lehet ragasztgatni hozzá, kérem szépen, lehet óriási szociális halandzsákat lökni, lehet beszélni a nemzeti együttmûködésrõl, meg éljen a nemzet, mindent lehet mondani, kérem szépen, de semmi nem fog változni.

Mondok néhány példát, hogy világos legyen, hogy mirõl beszélek. Nekünk volt egy nemzeti bankunk. Igaz, elég késõn, kérem szépen, elég késõn alakult meg, hiszen a Horthy-rendszer alapította meg. Azért, mert a monarchia, az egy cím volt, hogy monarchia, sõt, ugye, Osztrák-Magyar Monarchia, tartozott oda más is, azt meg se említették, csak Osztrák-Magyar Monarchia volt, de abban a monarchiában a magyarok gyarmati sorban voltak. Ebbõl következik ugye, hogy nemzeti bankra sem volt szüksége a magyar kormányzatnak, hiszen egy bábkormányzat volt, amelyik azt hajtotta végre, amit az osztrák uralkodó réteg ráparancsolt.

Na most, ugyanígy vagyunk ma is, kérem szépen. Hogy mondjam? Meglett ez a nemzeti bank, amit a Horthy-rendszer létrehozott, utána ez egy ideig mûködött, úgy, ahogyan egy jegybanknak mûködnie kell. Mert ne tévesszen meg senkit, hogy azt mondjuk, Magyar Nemzeti Bank, mert ez ma már nem jegybank. Sõt, ez 21 évvel ezelõtt sem volt már jegybank. Miért nem volt jegybank? Ki tiltotta meg azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank éljen a bankjegy-kibocsátási monopóliumával például? Ki volt az? Vagy ki vette ezt tudomásul itt? Milyen parlament volt itt, hogy ezt tudomásul vette? Milyen kormányzat volt, hogy ezt tudomásul vette? Tudniillik ennek óriási következményei vannak. Például az, hogy ma devizahiteles problémákkal kell foglalkoznunk, itt kezdõdött. Így lehet összekötni a szálakat, kérem szépen!

És akkor erre a Horn-kormány még azt is rátette, hogy eladta a teljes magyar bankrendszert, amit véres verejtékkel kiépítettünk a szocializmus romjain, azt eladtuk fillérekért, semmiért. Még ha az állam akart volna valamit csinálni, hogy pénzügyileg támogassa a magyar ipar feltámadását, a magyar mezõgazdaság feltámasztását, nem tudja végrehajtani, kérem szépen, mert a külföldi bank azt csinál, amit õ akar. Annak ad kölcsönt, akinek õ akar. Erre egyébként rengeteg példa van. Voltak olyan magyar üzemek, amelyekre elõre megalkudtak a multival, hogy ezeket tönkretesszük. És a bank nem adott hitelt nekik. Tönkre is tették. A multi meg is vette. Meg is szûnt. Például az egész magyar tejipar, hogy mást ne mondjak. De tudnék mást is mondani, rengeteg példát tudnék mondani. Ki volt az, aki ezt megengedte, vagy ki volt az, aki ezt rákényszerítette erre az országra?

Aztán ugye, itt sok mindenrõl szó volt. Azt mondja Szijjártó úr, hogy az új világrendre kell nekünk felkészülni. Mi az, hogy az új világrendre? Hát persze! A jelenlegi világrend, nem vitás, hogy minden szegletében roskadozik, és minden szegletében rohad. De az újat én nem látom. Hát mibõl látnám az újat? Egyelõre ez a kormány is mit csinál? Hát oltja a tüzet. Nem azt a tüzet csak, ami 8 év alatt történt! Nyolc év alatt botrányos dolgok történtek, hát az õszödi beszédbõl tudjuk, hogy éjjel-nappal hazudtunk, statisztikákat hamisítottunk, nem csináltunk semmit. Hát ezt maga a miniszterelnök mondta el, kérem szépen. Tehát nincs itt min vitatkozni, így nézett ki ez a 8 év. Nincs is itt ezzel semmi probléma.

De ha nem ez a 8 év van, abból a rombolásból, ami elindult az Antall-kormány idején, ugyanide jutottunk volna, kérem szépen. Legfeljebb nem ilyen gyorsan vagy nem ilyen módszerrel, hanem kicsikét másképp. De ugyanide. Ez törvényszerû. Hát ha egy országot megfosztanak, kérem szépen, a termelõeszközeitõl, megfosztják attól a jogtól, hogy a saját pénzével maga rendelkezik, megfosztják a piacaitól, hát mibõl lenne az képes arra, hogy egy normális gazdaságot építsen ki, és embereknek normális, tisztességes munkát adjon, és tisztességes megélhetési lehetõséget biztosítson az embereknek? Mibõl? Tessék mondani! Mibõl?

Gondoljanak bele, és ezt azért fontos elmondanom, mert állandóan a GDP százalékában fetisizálnak itt mindenféle számot, hogy ez így változott a GDP százalékában, úgy változott a GDP százalékában. Kérem szépen, ez is egy szélhámosság! Hát tetszik tudni, a GDP a nemzeti össztermék egy adott idõszakban. Na de kérem, hát ennek a GDP-nek a 49 vagy 50 százalékát a multinacionális cégek adják. Azok a multinacionális cégek, amelyeknek mi fizettünk azért, hogy jöjjenek ide, óriási állami támogatásokkal, ingyen kiépítettük nekik az infrastruktúrát, és telkeket adtunk nekik, épületeket adtunk át nekik azért, hogy mûködjenek, és még 4 évre, 5 évre, 10 évre adómentesítettük is. És tudomásul vettük azt, hogy becsapják a magyar beszállítókat, 90 meg 120 napokra fizetnek. Ezt mind tudomásul vettük, és csodálkozunk azon, hogy hol tart ez az ország.

Hát itt nincs min csodálkozni, kérem. Ezt mi csináltuk. Ezt a mi kormányaink csinálták. Ebbõl kimászni csak akkor lehet, ha ezt valaki fölismeri, és hajlandó ezzel az okkal, az eredendõ bûnnel szembenézni, és fellépni ellene. Ameddig ezt nem teszik meg, addig teljesen mindegy, hogy milyen beszámolókat írnak. Biztos vagyok benne, hogy ezek a számok igazak - és nem mondanak semmit, a nyomorunkat mutatja föl, kérem szépen. Azt a rettenetes süllyedést, amibe ez az ország belekerült 21 év alatt.

Aztán ugye fölmerült például a kormányzati struktúra átalakítása. Hát persze, az is egy nagy munka volt, én ezt nem vitatom. Mi volt az, ami elõször megütötte a szememet? Véletlenül egy újságíró megkérdezte, hogy Rozgonyi úr, tudom, hogy maga a Pénzügyminisztériumban dolgozott, mi a véleménye arról, hogy megszûnt a Pénzügyminisztérium. Roppant egyszerû volt a válasz. Kapásból mondtam neki, egy gyarmaton nem szokott lenni Pénzügyminisztérium. Ezen nincs mit csodálkozni, ez egy abszolút természetes állapot. Mint ahogy nincs jegybank sem. Ez is egy természetes állapot. Kérem szépen, ha lett volna Magyarországon, és lenne ma is egy olyan jegybank, amelyik él a bankjegy-kibocsátási monopóliumával, az a bankok bankja, annak kutya kötelessége lenni minden bankot leellenõrizni tetõtõl talpig. Hiszen õ felel azért, hogy mennyi pénz van a gazdaságban, és az kihez kerül. Hol van ez a nemzeti bank? Az álliberális halandzsáknak megfelelõ, tudományos álcába öltözött halandzsáknak megfelelõ monetáris politikával operál olyan infláció ellen, amit mi csinálunk. Hát az embernek az esze megáll, ha ezt végiggondolja! Ez 21 éve így megy, kérem!

Tehát bocsássák meg, hogy én nem számokkal operálok itt, meg nem számháborúzok, hogy mi van itt leírva, meg mi nincs leírva. De hát ezt minden alkalommal el kell mondani, amikor költségvetésrõl és az adott helyzet felismerésének a lehetõségérõl van szó. Mert ha nem nézünk szembe ezekkel a dolgokkal, ha nem analizáljuk az okokat, és nem merünk vagy nem tudunk ez ellen föllépni, ha nem tudunk, akkor azt meg kell mondani, kérem, akkor tessék megmondani! Nem ígérgetni fût-fát-virágot! Tudniillik minden kormányt ezt csinálta. Hát állandóan a Kánaánt ígérik nekünk! És közben egyre lejjebb süllyedünk. Ezt nem lehet nem észrevenni!

Egy dolog biztos. A Fidesz-kormány abból a szempontból különbül dolgozott, mint a szocialisták, akik ugye "éjjel-nappal hazudtunk, nem csináltunk semmit, üres papírlapokat összekötöztük egy szép kis csomagba, és azzal rohangáltunk itt mint miniszterelnök, és mondtuk, hogy itt van az új reform, meg ez a reform, meg az a reform". Üres lapokkal ezt mindenki mondhatja, nincs vele semmi gond. Nem is lett belõle semmi. Sõt! Ez az óriási miniszterelnök, ez a hatalmas agyvelõ még azt is mondta, kérem szépen, amikor már az egész világ tudta, hogy itt vége van a világnak, a válság kirobbant, hogy semmiféle válság, a magyar ipar dübörög (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pannon puma.), és nagy a jólét. Közben már recsegett-ropogott alattunk minden, ahelyett, hogy tett volna valamit.

Na most, ehhez képest a Fidesznek az a tûzoltása, mert ez az, ami bekövetkezett, mióta hatalmon van, az egy dicsérendõ dolog. Hát legalább ezt megcsinálta. Na de kérem, ez kevés! Ezt kell megérteni itt, hogy ez kevés. Hát hiába mondják, hogy bevezettük ezt, bevezettük azt, ez mind igaz, mi szavaztuk meg, nincs vele semmi gond, ezt tudjuk. Na de hát kérem, ezek kényszerlépések. Ezek nem a valódi problémák megoldása felé mennek. Ezek kényszerlépések, ugyanúgy a liberális áltudománynak megfelelõen tulajdonképpen, csak más mezbe öltöztetve; más, hogy mondjam, irodalmi szöveget hozzáköltve. Na de ugyanaz. Ez nem változtat a helyzetünkön semmit.

Tehát hadd mondjam azt, hogy ez egyébként igaz a költségvetésre is, meg a költségvetési beszámolóra is, és igaz az egész gazdaságpolitikánkra, amit csinálunk. Nem azzal kellene foglalkoznunk, kérem szépen, hogy egy egyébként visszafizethetetlen hitelt rendkívüli törlesztésekkel megpróbálunk leszorítani, hanem azzal kéne foglalkozni, hogy azzal a kevés pénzzel, ami van, hogyan lehet feltámasztani a magyar gazdaságot. Ezzel kéne foglalkozni!

Ennek a nyomát nem látom, hogy ezzel foglalkozik valaki, és most ne jöjjenek azzal, hogy Széchenyi-terv, mert itt nem arról van szó, hogy újabb fürdõket kell építeni meg a fürdõorvosokat, nem tudom, mit kell csinálni, mert nem errõl van szó. Itt arról van szó, hogy helyre kell állítani a magyar gazdaságot. Miért kell helyreállítani? (Az elnök csenget.) Mert a külföldi az itteni extraprofitját úgy, ahogy áll, kiviszi az országból, méghozzá olyan valutában, amilyenben akarja. Ezt akarjuk mi? Ez egy ugyanolyan pénzszivattyú, mint az adósság. (Az elnök csenget.) Kérem, ezen gondolkozzanak el!