ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Mielõtt a törvényjavaslathoz és az ahhoz kapcsolódó állami számvevõszéki véleményhez mondanék néhány gondolatot, engedjék meg, hogy a korábban elhangzó szocialista véleményekhez csatlakozzak néhány gondolattal.
Ez már nem az elsõ alkalom, amikor azt tapasztaljuk, hogy a Magyar Szocialista Pártnak a jelen lévõ országgyûlési képviselõi egy törvényjavaslat kapcsán arra tesznek kísérletet, hogy a kormányváltás elõtti idõszakot jóval szebb színben tüntessék fel, mint amilyen az valójában volt. Úgyhogy ezért talán érdemes néhány gondolatot fordítani arra is, hogy mégis milyen az az örökség, amit önök örökül hagytak.
Én azt gondolom, hogy abban talán nagyon sokan megegyezünk ebben az országban, hogy önök egy eladósított országot, egy mûködésképtelen államot és korrupciós ügyek tömkelegét hagyták maguk után a kormányzás után. A szebb múlt jegyében ugyan igyekeznek ezt egy kicsit átírni, és másképp bemutatni, de én azt gondolom, hogy ha egy kicsivel is jobban kormányoztak volna (Szûcs Erika: Akkor most nem volnátok kormánypárt, de kétharmad biztosan nem.), akkor talán nemcsak a mostani kormánynak, hanem az egész országnak sokkal könnyebb helyzete lenne, mint amiben szükséges megtalálni a megoldásokat a mindennapi problémákra és az átfogó stratégiai kérdésekre.
Hogyha a törvényjavaslatot nézzük, akkor én azt gondolom, hogy egy mondatban a 2010. év gazdálkodásának az egyik legfontosabb momentuma a kormányváltás maga, ugyanis a kormányváltást megelõzõen, illetve azt követõen elég éles kontraszt rajzolódik ki a kettõ között. De mégis milyen volt ez a 2010. évi költségvetés, amit önök örökül hagytak nemcsak a jelenlegi kormányra, hanem az egész országra?
Ebben a költségvetésben szerepeltek fiktív bevételek - például az Egészségbiztosítási Alapnak egy 22 milliárdos tétele -, szerepelt benne adónemek túlbecslése mintegy 120 milliárd forinttal, és szerepeltek benne alultervezett kiadások is. Szeretném önöknek a figyelmét újra felhívni a közmunkaprogramra, amelynek a költségvetését olyan módon tervezték meg, hogy annak fedezete mindösszesen szeptemberig lett volna elegendõ abban a formában, ahogy ebbe belekezdtek, és éppen ezért újabb forrásokat kellett ahhoz teremteni, hogy ebben a formában év végéig folytatódhasson. (Szûcs Erika közbeszól.) Látom, hogy ebben nem értünk egyet továbbra sem egykori miniszter asszonnyal (Szûcs Erika: Majd elmondom.), de én azt gondolom, hogy ebben nem is fogunk tudni dûlõre jutni. Sõt, én azt gondolom, hogy ez is egyfajta olyan akna volt, amirõl Mágoriné képviselõ asszony is beszélt a korábbiakban, azoknak az aknáknak az egyik része, amelyeket ebben a költségvetésben maguk után hagytak, és amelyet hatástalanítani már az új kormánynak kellett.
De nézzük tovább, hogy mégis milyen volt ez a 2010. évi költségvetés, amit itt hagytak! Korábban elhangzott már, hogy ha nem történik beavatkozás, akkor egy 7 százalékos GDP-arányos hiánnyal kellett volna szembesülnie az országnak. Ez a fajta hiány további eladósodást jelent, éppen ezért be kellett az új kormánynak avatkoznia, és ahhoz, hogy a 3,8 százalék körüli értéket tartani lehessen, ezért különbözõ lépéseket meg kellett tenni, és mintegy 500-600 milliárd forint volt az, amit elõ kellett teremteni a kormányváltást követõ hónapokban. Azt gondolom, hogy jó döntés volt, amikor ennek az elõteremtése a bankadón, a kormányzati zárolásokon, illetve a multikra kivetett adókon keresztül történt meg, ez segítette azt, hogy a költségvetési hiány teljesüljön, és az a fajta bizalomvesztés, amit korábban ez az ország elszenvedett, egy kicsit a helyére kerüljön.
A tavalyi évben további nehézségekkel is kellett szembesülni, amint az szintén kiderül a törvényjavaslatból, és mindannyian nagyon pontosan emlékszünk rá és tudjuk, ilyenek voltak a természeti katasztrófák, és ilyen volt az az ipari katasztrófa is, ami Kolontár térségében történt.
Én azt gondolom összességében, hogy ezekkel a problémákkal való küzdelem végül is sikerrel zárult, sikeres volt, hogyha a 2010. évet nézzük. Ezt a kijelentést arra merem alapozni, hogy egyrészt sikerült a hiányt tartani, másrészt nem növekedett tovább az eladósodás olyan mértékben, mint ahogyan ezeknek a lépéseknek a hiányában megtörtént volna. Nagyon fontos elõrelépésnek tartom, hogy az állami mûködési funkciók kiadásai csökkentek a korábbi évekhez képest, és így a tavalyi évben elkezdõdött már egy olcsóbb, hatékonyabb állam kialakítása, és fontosnak tartom a GDP-növekedést, amit szeretnék még idesorolni.
Végül engedjék meg, hogy az Állami Számvevõszék jelentéséhez csatlakozzak néhány gondolattal. Az Állami Számvevõszék nyilvánvalóan törvényességi és számszaki ellenõrzést végez a zárszámadással kapcsolatosan, de érdemes mindenféleképpen az ott elhangzott javaslatokat, kritikákat, észrevételeket figyelembe venni, és én azt látom, hogy a törvényjavaslat ezt meg is teszi. Csak arra kívánok utalni, hogy a javaslatok között szerepel például törvénytervezet készítése a zárszámadási törvény tartalmi és formai követelményeirõl. Azt gondolom, hogy többünket is megnyugvással tölt el, hogy ez a fajta kezdeményezés nyitott fülekre fog találni. Ugyanúgy idesorolnám, és itt szeretném megemlíteni a kártalanítási rendszer összehangolására, az árvíz- és belvízvédelem kapcsán történõ összehangolásra vonatkozó javaslatot, ami - szintén megnyugvással hallhattuk - nyitott fülekre fog találni.
Nagyon fontos észrevétele az Állami Számvevõszéknek, ami az átláthatóságok és az évek összehasonlíthatóságát mutatja. Idekapcsolódva az alaptörvény 36. cikkébõl a (2) bekezdést szeretném idézni, amely jövõ január 1-jén lép hatályba, és amennyiben ezen a területen is a törvények hozzáigazítása megtörténik, akkor nyilvánvalóan ezt a problémát kezelheti. Az új alaptörvény 3. cikkének (2) bekezdése pedig így szól: "A központi költségvetésrõl és annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos szerkezetben, áttekinthetõ módon és ésszerû részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami kiadásokat és bevételeket."
A magam részérõl én úgy gondolom, hogy ezt a fajta problémafelvetést, ami egy valós probléma, és amely évek óta nehezíti meg egyébként az Országgyûlés munkáját, az Országgyûlés munkáját követõ állampolgárok érdeklõdését, ezt a fajta problémát maga az alaptörvény is orvosolni kívánja, és ehhez kapcsolódóan nyilvánvalóan még szükséges különbözõ lépéseket megtenni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)