KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Nekem ellenzéki képviselõként nem tisztem vitatkozni egy másik ellenzéki párt képviselõje által mondottakkal, bár szívem szerint Rozgonyi képviselõ úr minden szavával vitatkoznék, mert annyira nem lehet elfogadni, és nem lehet egyetérteni azzal, amit õ mondott. Csak néhány dolgot szeretnék fölvetni itt.

Volt már itt egy olyan párt négy vagy öt évvel ezelõtt, amelyik úgy próbált választási kampányt nyerni, hogy azt kommunikálta, hogy romokban az ország. A társadalom akkor sem hitte el ezt az õrültséget, amit az akkori párt megpróbált kommunikálni, mint ahogy most se gondolja senki egyébként, hogy romokban lenne Magyarország.

Azt, hogy Magyarország gazdasági gondokkal küzd, de nemcsak Magyarország, hanem Magyarországnál korábban sokkal fejlettebb országok sokkal komolyabb pénzügyi-gazdasági gondokkal küzdenek, ezt nem vitatja senki, de azt vitatni kell, ha valaki ilyet állít, hogy romokban az ország.

Továbbá azt is el kell mondani természetesen, hogy ha a Nemzeti Bank korlátlanul nyomtatna pénzt, akkor azt nevezik inflációnak. Tehát hogyha ezt hiányolja a képviselõ úr, akkor a bank nyomtathat természetesen pénzt, és akkor abból lesz aztán olyan infláció, hogy abba mindenki belezöldül.

És ez is csak egy megjegyzés erejéig: nyilvánvalóan senki nem lett volna olyan õrült, hogy ha a magyar bankrendszer egy tõkésített és mûködõképes bankrendszer lett volna a rendszerváltást követõen, akkor egy ilyen bankrendszert bárki is privatizált volna. De mindezt csak megjegyeztem abból a sorból, amit itt képviselõ úr felsorolt. De hát ezt a kormánypárti képviselõknek, azoknak, akik gazdaságpolitikával, gazdasággal foglalkoznak, akik most nincsenek itt a teremben... Tisztelt Képviselõtársaim! A gazdasági bizottság egyetlen tagja sincs jelen, úgy látom, hogy a költségvetési bizottságnak egy tagja jelen van az ülésteremben, és bocsásson meg, államtitkár úr, úgy tudom, hogy ön nem pénzügyekkel és gazdasági ügyekkel foglalkozik, hanem foglalkoztatással, legalábbis e tekintetben, tehát a kormány sem képviselteti magát, hogy kifejtse a kormány álláspontját mindazzal kapcsolatban, amit Rozgonyi képviselõ úr itt elmondott.

Ha ezt nem teszik meg, akkor ez azt jelenti, mindenki számára azt kell jelentse, tisztelt államtitkár úr, hogy önök egyetértenek azzal, amit a képviselõ úr elmondott. Na most, hogyha ez így van, ez aztán végképp rendkívül szomorú lenne Magyarországra nézve, Magyarország gazdaságára és Magyarország jövõjére nézve, hogyha egyébként azzal, amit a képviselõ úr itt 15 percen keresztül elmondott, vagy annak a túlnyomó többségével az önök kormánya egyetértene! Mert ha ez nem így van, akkor jó lenne, hogyha sorra felállnának, és egyébként elmondanák a véleményüket azzal kapcsolatban, ami itt elhangzott.

Ha megengedik, akkor én is visszatérnék egy gondolat erejéig a bevezetõben szereplõ adatminõsítésre. Ha még emlékeznek rá, képviselõtársaim, a 2009-es zárszámadás kapcsán itt történt egy malõr, egy kisebbfajta malõr. Azt a zárszámadást a Pénzügyminisztérium szakapparátusa állította össze, tényszerû állításokat tettek közzé, és elõfordult benne olyan is, amiben pozitívan emlékeztek meg arról, amit az elõzõ kormányzat tett. Na, hát lett is ebbõl nagy galiba itt a plenáris teremben, mert hiszen a kormány tagjai számon kérték, hogy hogyan fordulhat elõ olyan, hogy egyáltalán valami pozitívumot leírnak az elõzõ kormány tevékenységérõl. Na, hát most ebben a javaslatban már ilyen nem fordulhat elõ; tehát minden, ami történt nyilvánvalóan a negatív oldalon, az az elõzõ kormány bûne, és minden pozitívum, ami csak elképzelhetõ ebben az országban, mind ezen kormány egyéves mûködésének az eredményeként jött létre. Ez sül ki belõle, vagy legalábbis ezt próbálják elfogadtatni ezzel a zárszámadási törvénnyel, meg hát azzal, amit megpróbálnak nap mint nap itt kommunikálni. Itt gondolnék elsõsorban az államadósság kérdésére.

Józan közgazdászok azért elismerik, hogy az államadósság ugrásszerû növekedéséhez jelentõsen hozzájárult az a pénzügyi-gazdasági válság, ami 2008-ban kirobbant, elõbb az Egyesült Államokban. Itt utalnék a képviselõ úr megjegyezésére is, hogy hogyan reagált az akkori kormány, az elsõ reakciói mik voltak: hát, a nagy európai országok pénzügyminiszterei meg gazdasági vezetõi is az elsõ hetekben vagy napokban bizony úgy reagáltak, hogy hát ez az Egyesült Államok problémája, ott majd valahogy kezelik a Lehman Brothers bankház összeomlását, és ez tulajdonképpen nem fog hatni az európai pénzügyi piacokra. Aztán kiderült néhány nap múlva, hogy bizony ez nem egészen így van. Ez alatt az idõ alatt hangoztak el azok az utólag valóban szerencsétlennek minõsíthetõ nyilatkozatok, amiket a kormány tagjai tettek, hogy Magyarországot nem fogja érinteni ez a pénzügyi válság.

De emlékeztetnék arra, hogy nem Magyarország és nem Magyarország kormánya volt az egyetlen, amely ilyeneket mondott, hanem sokkal inkább azok a meghatározó gazdasági potenciállal rendelkezõ országok gazdasági-pénzügyi vezetõi, Angliától Franciaországon, Olaszországon át, õk ugyanezzel kezdték, ugyanezzel a felütéssel. Nyilvánvalóan ezek a politikusok tudják, hogy ha õk maguk is pánikot keltenek, gazdasági pánikot keltenek egy országban, akkor az önbeteljesítõ folyamatként természetesen be is következik.

Na, akkor az államadósságról. Azt emlegetik a kormánypárti képviselõk, hogy eladósították az országot, és micsoda tragédia ez a GDP 80 százalékát kitevõ államadósság, amit én nem akarok bagatellizálni, sõt azt mondom, hogy igen, ez egy súlyos probléma. Az a hazugság, arról nem beszél a kormány, hogy az az államadósság-csökkentés, amit most meg akar tenni, benne volt abban a pénzügyi rendszerben, ami Magyarországon mûködött. Egyrészt, hogy az adósságcsökkentést lopott pénzbõl csinálják, amit a magánnyugdíjpénztárak tulajdonosaitól elloptak, ez az egyik oldala a dolognak, a másik pedig, hogy a Magyar Nemzeti Bankban bent lévõ devizatartalékból hajtják végre azt az államadósság-csökkentést, amirõl már hetek óta itt világgá kürtölte a ragyogó hírt a miniszterelnök. Akkor beszélni kell arról, hogy igen, ez benne volt a rendszerben, onnan veszik most ki - nem a Fidesz csinálta ezt a hatalmas pénztömeget, és hogy micsoda zseniális gondolatokkal jutottak erre a hatalmas bevételre, amivel most csökkentik az államadósságot! Tisztelt Képviselõtársaim! Akkor õszintén kellene ezekrõl a dolgokról beszélni!

Meg hát olyan dolgokról is - és abban Nyikos képviselõ úrnak igaza van, nagy figyelemmel hallgattam az õ véleményét, ha csak televízión keresztül is -, hogy egy ilyen stósz papírról, ami a zárszámadási törvény, nem lehet itt a parlamentben olyan részletekbe menõ vitát folytatni, hogy az mindenki számára áttekinthetõ, érthetõ és követhetõ legyen, ez teljesen nyilvánvaló. A fõbb elemekrõl kell és lehet itt beszélni meg fõ irányokról.

Azzal is egyet lehet érteni, és én azt tudom mondani, hogy jogos az a kritikája a képviselõ úrnak, amit megfogalmazott, hogy nincs ilyen jogszabály, ami egyértelmûen szabályozná azt, hogy hogyan kell egy ilyen zárszámadási törvényt összeállítani. Valóban, az elmúlt húsz év kormányainak és mindegyik kormánynak a felelõssége az, hogy a mai napig sincs ez, és emiatt ilyen ez a zárszámadási törvény, amilyen. Amennyiben lehet, ezen természetszerûleg változtatni kell.

Én emlékszem, mert tudom, itt voltam, amikor az elõzõ ciklusban az ellenzéki képviselõknek milyen tanácsokat adott az akkori pártvezetés, különösen önkormányzati vezetõknek, leszámítva azokat, akik valóban õszintén azért bocsátottak ki kötvényeket, hogy az európai forrásokból a fejlesztésekhez az önerõt létrehozzák, bár ebben a kormánynak volt akkor szerepe, mert hiszen létrehoztak egy olyan önerõalapot, amire az önkormányzatok pályázhattak, hogy ne vesszenek el európai uniós források. De ezen túl valóban egyes önkormányzatok - ez volt a túlnyomó kisebbség - ezért bocsátottak ki kötvényeket, hogy ezt fedezni tudják, a beruházásokat le tudják bonyolítani. Na de a nagyobbik része egyszerû politikai megfontolás volt, hiszen a politikai vezetõik azt mondták nekik, hogy nyugodtan adósodjatok el, majd azt fogjuk mondani, hogy ennek oka az elõzõ kormány, a szocialisták tehetnek minderrõl, mert keveset adtak az önkormányzatoknak, vagy legfeljebb majd az fog történni, hogy ha mi jövünk, akkor majd megoldjuk a ti problémátokat valahogy.

Na, hát ennek köszönhetõ az, hogy nem volt kézben tartható ilyen értelemben a költségvetés, mert maga a Fidesz politikai vezetése ösztönözte a saját önkormányzatait, mert hiszen már túlnyomó többségben a Fidesz volt az önkormányzatokban az elõzõ ciklusban is, ösztönözte, hogy vegyék fel ezeket a hiteleket, majd kezelik a problémát valahogy. Hát akkor tessék, akkor kezeljék valahogy a problémát! Csak ez az összes többi adófizetõ kárára fog történni, tisztelt képviselõtársaim, mert amit ilyen módon kell majd kivenni a költségvetésbõl, hogy konszolidálni kell az önkormányzatokat, az emiatt van. Jó lenne, hogyha errõl is õszintén és tisztességesen beszélnének.

Még egy megjegyzés, amit a gazdasági bizottsági ülésen elmondtam az ÁSZ-szal kapcsolatban. Az Állami Számvevõszékrõl tudjuk, hogy az elõzõ ciklusban nagyon bátran, nagyon õszintén kritizálta az elõzõ kormányok gazdaságpolitikáját. Egyébként a mostani expozéban is az elnök úr nagyon bátran kritizálta az elõzõ kormányzat tevékenységét, és igen visszafogott volt egyébként a mostani kormány gazdaságpolitikáját illetõen.

Egy dologban tett kivételt, ezt õszintén el kell ismerni: jelentõsen kritizálta az európai pályázatok kezelését, hogy itt a kormány bizony sok hibát követett el, és jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy az európai forrásokat nem úgy tudták igénybe venni a hazai gazdasági társaságok, az önkormányzatok, mint ahogyan kellett volna. Ezt leszámítva elég szerényen viszonyult az Állami Számvevõszék a mostani kormány gazdaságpolitikai értékeléséhez. Remélem, ez a jövõben nem így lesz, és remélem, ugyanolyan bátorsággal, mint ahogyan az elõzõ ciklusokban kritizálták az akkori kormányzatokat, ezt majd meg fogják tenni, természetesen kizárólag szakmai alapon, nem politikai alapon, szakmai alapon, mint ahogyan az elõzõ kormányokat is kritizálták.

Az államtitkár úr az expozéjában beszélt arról, hogy a külgazdasági folyamatok igen kedvezõen alakultak az elmúlt évben. Arról feledkezett el beszélni, és ez egy másik momentum, amirõl nyilvánvalóan beszélni kell, hogy ezek a külgazdasági eredmények zömében az elsõ két negyedévben realizálódtak, és ez járult jelentõsen hozzá ahhoz, hogy az óvatos tervezés szerinti mínusz 0,9 százalékos visszaesés helyett végül is 1,2 százalékos növekedés lett a gazdasági folyamatokban.

Tehát tudjuk, Magyarország egy exportorientált gazdasággal bír, és meghatározó jelentõsége van annak, hogy a külgazdasági folyamatok hogyan alakulnak. Úgy gondolom, hogy az elõzõ kormányzat a gazdasági válság ellenére is megtette azokat a lépéseket, amelyekkel segítette ezeket a társaságokat abban, hogy az exporttevékenységüket folytatni tudják, és nyilvánvalóan ennek az lett az eredménye, hogy ilyen pozitív eredmények születtek az elsõ két negyedévben. Most természetesen meg kellene vizsgálni, hogy ez a folyamat miért lassult le a második félévben, hogy valóban az a szándék, amit a kormány megfogalmazott, hogy segíteni szeretné a kis- és középvállalkozásokat és a gazdasági társaságokat, mennyiben valósult meg azokkal az intézkedésekkel, amelyeket elterveztek. Most a Statisztikai Hivatal által közzétett gazdasági eredmények nem éppen azt mutatják, minthogyha ezek a döntések, amelyeket Matolcsy miniszter úr elõterjesztésére a kormány hozott, gazdaságilag túlzottan sikeresek lettek volna.

Összefoglalóan, mert lejár az idõ: úgy gondolom, tisztelt képviselõtársaim, mindannyian jobban járnánk, ha õszintén beszélnénk Magyarország gazdasági lehetõségeirõl, gazdasági, szociális és társadalmi problémáiról, és valóban közösen próbálnánk ezekre valamiféle megoldást találni. Ha továbbra is az lesz a fõ irány, hogy megy majd az egymásra mutogatás, hogy nem én vagyok a hibás, hanem te, a másik meg a harmadik, akkor ebbõl továbbra sem születik semmi pozitívum Magyarország számára.