És a másik pedig az, hogy az államháztartás konszolidált kiadásainak megoszlását nézve az látható, hogy a legnagyobb része a jóléti funkciókra fordítódik. A teljes kiadás 61,5 százaléka megy oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásokra és szolgáltatásokra, kultúrára, illetve nyugdíjakra, és a GDP-arányos kiadásokat tekintve a jóléti kiadások nagysága 30,7 százalék, ezen belül a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások, a szûkebben vett szociális terület 17,3 százalék.

A bizottsági ülésen a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselõje elmondta, hogy 2010-ben a korrekciós intézkedések nem érintették a szociális területet, kivéve a magán-nyugdíjbefizetéseket. Ez nem véletlen, ennek megvolt az alapja, hiszen a 2008-ban kirobbant gazdasági és pénzügyi válság miatt a jóléti kiadások területén már több kiadáscsökkentést az elõzõ kormányok - a Gyurcsány-kormány, majd utána a Bajnai-kormány is - végrehajtottak. Azonban ezt úgy tette, hogy a szociális biztonságot megpróbálta a pénzügyi lehetõségek mentén a lehetõ leginkább figyelembe venni, így aztán a korábbi egyensúlyteremtõ lépések nem érintették a nyugdíjkorrekciós programot, a kivételes és méltányos nyugdíjemeléseket, az egyszeri segélyeket.

A januári 4,1 százalékos nyugdíjemelés mellett - ami mintegy 2,7 millió fõt érintett - a korrekciós program mintegy 821 ezer fõre terjedt ki, a kivételes nyugellátás emelésére több mint 1 milliárd forint, a kivételes nyugellátás megállapítására 210 millió forint, az egyszeri segélyre pedig 581 millió forint volt elõirányozva felhasználásra. A novemberi 0,6 százalékos mértékû évközi kiegészítõ nyugdíjemelés 17 milliárd forinttal növelte a 2010. évi nyugdíjkiadásokat.

A családtámogatások esetében sem történt 2010-re kiadáscsökkentõ intézkedés. A túl-, illetve alulteljesítés - aminek a mértéke nem számottevõ - alapvetõen demográfiai és egyéb automatikus változások voltak, viszont mindig kimarad a beszámolókból és a figyelembõl az, hogy 2009 õszén történt meg a 2010-es családtámogatási intézkedések megalapozása, mert 2009 õszén lett elfogadva az a törvény, amely a családi pótlék természetbeni folyósítását lehetõvé tette akkor, ha a gyermek az iskolából igazolatlanul hiányzott; igaz, hogy akkor még csak 50 százalékos mértékben. Amikor az új kormány ezzel a választási ígéretével és törvénymódosítással, azaz az 50 százalék 100 százalékra történõ módosításával jelentkezett, akkor már voltak bizonyos tapasztalatok.

És szeretnénk majd látni az újabbakat is, mert nekem vannak olyan információim, amelyek az igazolatlan hiányzásokban történõ, akár látványosnak is nevezhetõ javulás mellett egy másik folyamatot is jeleznek, amit viszont nem kísér figyelemmel vagy nem kommunikál a kormány: ez pedig a magántanulóvá minõsítés ügye. Ugyanis a korábban igazolatlanul hiányzó gyerekek iskolába történõ visszatérésének nem mindenki örül, és sajnos ez a magántanulóvá minõsítés a hátrányos helyzetû, nehezen nevelhetõ gyerekek esetében már a korábbi években megkezdõdött, és úgy tûnik, hogy ez a dolog most újabb lendületet kapott. Majd reméljük, hogy a teljes folyamatról minden összefüggésében kapunk majd egy áttekintést, hiszen ha most nem igazolatlanul hiányzik, azért nincs iskolában, hanem magántanuló, azt gondolom, hogy az alaphelyzeten ezzel nem igazán tudunk változtatni.

Külön szeretnék kitérni az aktív korúak ellátására, hiszen ezzel a zárszámadás is, és a fideszes képviselõtársam is foglalkozott. Szeretném mindenképpen jelezni, hogy az "Út a munkához" program költségvetési szempontból mindenképpen nem a zárszámadásban írt 2008-ban, hanem 2009. április 1-jén indult. Tehát ha valaki nem tudja azt, hogy ez mikor indult, akkor elég nehéz elgondolni azt, hogy vajon hogyan tud erre megalapozott megállapításokat tenni. Azt gondolom, hogy ez egy olyan nagy társadalmi probléma, amelynek a megoldási igényéhez nem méltó az, hogy az új kormány és fideszes képviselõk folyamatosan tulajdonképpen valódi információk és a program és annak korábbi menedzselésének eredményei nélkül állítanak különbözõ dolgokat.

Itt most a legnagyobb probléma - és már itten kormányzati képviselõktõl is elhangzott -, az a probléma, hogy államadósságból lett finanszírozva, tehát túl nagy volt a túllépés, mintegy 60 milliárd forint. Mondhatnám azt is egyébként, hogy körülbelül ennyi az, ami a gazdagoknak elengedett kisadókból veszteség volt, és ha összehasonlítom, akkor a társadalmi hasznát tekintve talán mégiscsak ez a 60 milliárdos túllépés az, ami értelmes, a másik meg teljesen értelmetlen, de ezzel szakmailag nem bizonyítanám azt, hogy ez nem egy felelõtlenül beírt szám volt, hanem ez kifejezetten egy olyan elõirányzat volt, amit bizony kormányzati szinten gondosan menedzselni kellett volna, és akkor a túllépés vagy nincs, vagy nem ilyen mértékû.

(18.00)

Mire gondolok? Elõször is: maga a zárszámadási törvény is rögzíti, hogy bizony, a 2009-es tapasztalatok alapján a program szabályozásában pénzügyi szigorításokat léptettünk életbe. Elõször is - és a legfontosabbnak ezt tartjuk -, az aktív korúak ellátásra jogosultságánál azt mondtuk, hogy egy családban egy ellátott lehet, hiszen kerülni szerettük volna azt, hogy ebbe a foglalkoztatási formába igyekezzenek, és ott próbáljanak megragadni, mint a legkényelmesebb, otthon közeli foglalkoztatásban.

Ugyanakkor nem változtattunk a paramétereken, mert nálunk a foglalkoztatás nem egy számmisztika, hanem egy nagyon fontos társadalompolitikai cél, aminek az a lényege, hogy a mi felfogásunk szerint a közfoglalkoztatásnak társadalmilag azt kell szolgálnia, hogy mindig minden családban legyen legalább egy 8 órás keresõ, és ennek sem az érték- és mintaadó szerepét, sem pedig a gazdasági hatásait most nem akarom részletezni, mert nem annak van itt az ideje. Ezért nem változtattunk a szabályokon, és ezért van az, hogy a tavalyi évben a pénzügyi adatok szerint a 134 ezer önkormányzati közfoglalkoztatásba bevont érintettnek a foglalkoztatása több mint 6 hónap volt, az egy fõre jutó költségvetési kifizetés is több mint 700 ezer forint.

Tekintettel azonban arra, hogy a 2009-es elsõ év bizonyította, hogy az önkormányzatok nem képesek mindenkinek munkát adni, olyan szabályokat vezettünk be, amelyekkel az volt a célunk, hogy az önkormányzatoktól egyre több ember távolodjon, és sokkal differenciáltabb munkakínálat legyen. Tehát olyan szabály jött be, hogy az állami és önkormányzati többségi tulajdonú cégek is alkalmazhattak volna közfoglalkoztatottat. Közoktatási képzés, szakképzési program egészítette ki. A szociális támogatás átvihetõ volt a vállalkozásokhoz bértámogatásként. A közfoglalkoztatás és a foglalkoztatási kötelezettség új szabályozása erõsítette a helyi szereplõk koordinációját. Intézményesen bekapcsolódtak a közfoglalkoztatás tervezésébe, vagy bekapcsolódhattak volna a kisebbségi önkormányzatok, mindenekelõtt a romák. Biztosítva volt a továbbfoglalkoztatással a közfoglalkoztatás-szervezõ az önkormányzatnál és a munkaügyi szervezeteknél is. A differenciált ellátotti kör kezelésére helyi rendeletalkotási lehetõség született. Együttmûködés alakult ki az FVM Vidékfejlesztési Irodájával, és egy konferenciasorozaton próbáltuk a lehetõségeket megismertetni. Létrejött a foglalkoztatási és szociális fórum, amely a sokféle lehetõség feltárásában és összeillesztésében lett volna - mint egy országos hálózat indulópontja - fontos szereplõ, és még sorolhatnám tovább.

Úgy gondolom, hogy jó néhány intézkedés megszületett szabályozás szintjén, azonban ezek csak akkor hoznak hatást, ha odafigyelnek rá, ha ezzel foglalkoznak, ha a munkaügyi szervezet, a gazdasági szereplõk tudják, hogy van ilyen lehetõség, és folyamatos a visszaellenõrzés. Ezzel szemben a kormányváltás után 3-4 hónapig azt hallottuk, hogy nem közfoglalkoztatással kell ezeket a problémákat kezelni, a versenyszféra fogja ezt megoldani, majd utána kiderült, hogy egy sokkal jobb közfoglalkoztatási programmal.

Õszintén remélem, hogy 2012-re egy az ideinél mindenképpen és a 2010-esnél is jobb közfoglalkoztatási program lesz. Ebben mi nagyon nagy partnerek lennénk, és õszintén reménykedünk mindazok érdekében, akik sajnos erre szorulnak rá az idén is nagy számban, azonban az adatok alapján mindössze 2 hónapos foglalkoztatással és 80 százalékban 4 órás 2 hónapos foglalkoztatással, ami 24 ezer forint. Tudomásom szerint ez nem több mint a 28 500, úgyhogy nem hiszem, hogy munkára ösztönöz.

A második kérdés a krízisalap kérdése. Igen szûkszavúan intézi el ezt a kérdést a beszámoló, pedig az átalakuló gáz- és távhõ-támogatási rendszer, a kialakuló új lakásfenntartási rendszer szempontjából is bizony nagyon is érdemes lenne a tanulmányozásra. Hiszen itt egy országos hálózatú államigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rendkívül flottul lebonyolított egy több mint százezer embert elérõ programot, amely program a 20 és 50 ezer, majd késõbb 100 ezer forint közötti gyors pénzügyi segítséget volt képes lebonyolítani.

Azért hozom ezt most szóba, hiszen a jövõ héten fogjuk az uzsorakölcsön büntetési oldalát tárgyalni, ami helyes, de ha csak a kínálati oldalt próbáljuk megrendszabályozni, azaz aki pénzt kínál, és a keresleti oldalon, azaz akinek szüksége van pénzre, és sehol nem hitelképes, senki mástól nem kaphat, ha ezen nem segítünk, ha nem lesz kormányzati intézkedés és segítség, alternatíva az érintetteknek, akkor a kormány uzsorakölcsönökkel kapcsolatos elképzelései, azt gondolom, nem igazán fognak teljesülni. Tehát a tényleges segítség az egyik oldalon a büntetés, a másik oldalon pedig az alternatíva biztosítása. Javasoltuk 2011-re, hogy legyen krízisalap, ezt sajnos nem fogadták meg. Õszintén remélem, hogy 2012-re ezen az álláspontjukon módosítani fognak. Még egyszer mondom, egy állami és nem az önkormányzatok, egyébként is finanszírozás szempontjából nem sok jó elé nézõ önkormányzatok apparátusára bízott támogatási rendszerrõl lenne szó.

Az utolsó pedig az, hogy bizony ennek a zárszámadásnak van egy nagyon figyelemre méltó és elõremutató eleme, amirõl nem beszélnek, az elõirányzat-túllépések. Ez 10 milliárd forint, azonban ebbõl több mint 5 milliárd az egyházi szociális intézményi normatíva kiegészítése, és majdnem 4 milliárd a szociális célú humán szolgáltatások normatív állami támogatása. Azt a folyamatot látva, amely éppen az önkormányzatok eladósodottsága miatt, illetve az önkormányzati finanszírozás jelenlegi és perspektivikusan sem javuló finanszírozása miatt kialakul, és az egyházaknál oldja meg a finanszírozást, elõrevetíti, hogy ez a költségvetésnek egy másik oldalán bizony kõkemény húzást, kemény szorítást fog jelenteni, és nem tudom, honnan fogjuk finanszírozni. Tehát ettõl nem jobb lesz a finanszírozás, csak drágább, és másnál fog jelentkezni, a központi büdzsé nem tehermentesül, hanem még többe fog ez neki kerülni.

Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy érdemes a zárszámadást tanulmányozni, mert nagyon sok benne a tanulság, összességében azonban én is azt mondom, hogy nem tudjuk a törvényjavaslat elfogadását támogatni, mert az indoklása nem a konkrét adatok figyelembevételével történt, és bizony, a valós folyamatokat és összefüggéseket nem mutatta be a 2010. évi költségvetés végrehajtása során. Erre én is próbáltam itt egy példát mondani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage