Tisztelt Képviselõ Asszony! Amire én hivatkoztam, az a következõ. A Fidesz a választások elõtt arról beszélt, egy gazdasági egyveleg az én véleményem szerint, amely megvalósíthatatlan, de csak ilyeneket emelek ki: gyors gazdasági növekedés, egymillió új munkahely, drasztikus adócsökkentés, vállalkozások élénkítése, önkormányzati támogatás növelése, kórházak kisegítése, a vasúttámogatás, a tömegközlekedés helyzetének rendezése, már nem folytatom a kisposta, kisiskola és szárnyvonalak kérdésével.

Szóval ehhez nyugodtan hivatkozhatunk arra, ami a tegnapi ülésnapon is meg már a múlt héten is többször elhangzott, hogy nem véletlenül mondta Orbán Viktor, akkor még nem miniszterelnökként, hogy ne a szavaira figyeljenek, mert hitem szerint õ már akkor tudta tökéletesen, hogy hazudnak, nem mondanak igazat. Tehát a 8 évi fogadkozás után szembesültek azzal a helyzettel, ami van, amirõl, ahogy az elõzõekben elmondtam, tudtak. Ha még ebben is kételyük van, akkor ajánlanám az önök figyelmébe Varga Mihálynak a 2008. évi parlamenti felszólalását, amiben már jelezte, hogy várható egy világméretû pénzügyi válság, amely kihat a magyar gazdaságra. Ennek ellenére önök mégiscsak ígértek, ígértek és ígértek.

Miért mondom azt, hogy kapkodás volt? Azt mondtam, hogy június 3-án Kósa úr, 4-én Szijjártó úr kellõ rémületet keltett a piacon, és az addig meglévõ bizakodó hangulat is megdermedt Magyarország körül.

(18.10)

Ez annyira igaz, hogy már 5-én Varga Mihály fontosnak érezte, hogy gyorsan bejelentse, hogy a magyar kormány mégiscsak tartja a 3,8 százalékos hiánycélt. Szóval, mi történt három nap alatt ahhoz, hogy elõtte az említett urak próbáltak bennünket együtt említeni Görögországgal, és hogy utána ilyen gyorsan Orbán miniszterelnök úr a 29 pontját elmondta? De szeretnék ebbõl megint csak idézni, nincs idõm, hogy hosszan mondjam: rossz hír, hogy várhatóan adózni fognak a minimálbér után, lesznek nyertesek, lesznek vesztesek. 1 millió 300 ezer embert bevonnak a közteherviselésbe. Így van, bevonták a minimálbéreseket. Ebben az évben ezt megtapasztaltuk, hogy mit jelent a bérkommandó ide-oda, hogy a 200 ezer forint alatti jövedelemmel bírók mennyire jártak rosszul az egyszeri és nagyarányú adócsökkentéssel, ami a gazdagokat segítette.

Hadd tegyem hozzá még, hogy önök azzal kezdték, hogy adókat és illetékeket engedtek el, ezekrõl nem beszélnek. Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy mintegy 800 milliárd forintnyi ígéretük volt, és ahhoz szerettek volna fedezetet teremteni, és ezt gondolták, hogy a 3,8-ról 7-re emelt hiánnyal megteszik, ez nem sikerült, így kapkodniuk kellett. Szeretném elmondani, hogy a kapkodás a mai napig tart, még ma is fogunk vitatkozni az államháztartási törvény megváltoztatásáról, hogy most már az adózó ne kapjon 45 napot se arra, hogy felkészüljön, ha a terhei növekednek, hanem már mindössze csak 30 nap álljon rendelkezésre. Tehát azt gondolom, hogy a lista nagyon-nagyon hosszú lehet arról, hogy mit jelent az, hogy az Orbán-Matolcsy-páros egy átgondolatlan, számolás nélküli ötlethalmazt önt vagy öntet folyamatosan a képviselõkkel a Ház elé, ami a magyar gazdaságot teljes egészében szétzilálja.

Az államadósság kérdése: Rozgonyi képviselõ úr beszélt errõl, én azt hittem, azt is hozzáteszi mint hozzáértõ, hogy a Horn- és az elsõ Orbán-kormány idején az államadósságot lehetett csökkenteni a privatizációs bevételekkel, de ennek vége szakadt 2002-ben, tehát más úton kellett járni. Nem akarok belemenni abba, hogy a Medgyessy-kormány mit tett és mit nem tett, de azt gondolom, hogy az a béremelés, amit akkor õ a közszolgáltatásban a kormánypárti frakciók támogatásával végrehajtott, példa nélküli Magyarországon. Szeretném elmondani, hogy akkor is és azt követõen a helyzetünk, miközben a GDP, az egy fõre jutó GDP az Unió-átlaghoz 65 százalék körül van, a kereset 22, képviselõtársaim. Lehetne beszélni arról, hogy amikor az elsõ Orbán-kormány a minimálbért megemelte több lépcsõben, akkor az nem minõsült osztogatásnak, valóban nem, mert a többségét - egy nagy PR-fogás volt - a vállalkozóktól is és a munkavállalóktól is a kormány söpörte be a költségvetés javára, ezt az összeget pedig... - és ugyanúgy, amit 2010-ben az adócsökkentésbõl, ahogy már elmondtam, a 7,5 százalékos nettó reálkereset-növekedés ezt megerõsíti.

Az infláció kérdésérõl beszéltem, más összefüggésben, Iván László képviselõ úrnak hadd tegyek hozzá még valamit. A dologban az az érdekes, hogy miközben azt mondjuk, hogy 4,9 százalékos az átlagos infláció, az alapvetõ élelmiszerek és amit a nyugdíjasok általában fogyasztanak, árnövekedése 6,7 százalékos, és ennek a növekedésnek a nagyobbik fele 2010 második félévében következett be. Érdekes lett volna, ha az Állami Számvevõszék, mondjuk, ilyen kérdéssel is foglalkozik. Azt már csak így zárójelben jegyzem meg, hogy volt már a magyar gazdaságpolitikában olyan idõszak, amikor inflálással próbálták a kint lévõ jövedelmeket elvonni a költségvetés számára.

Kell, hogy beszéljünk a forintárfolyamról. Tisztelt Képviselõtársaim! A forint árfolyama svájci frankban a kormányváltáskor 204 forint volt. Ez szeptemberre már 226 forint lett. Mondhatnám az eurót is, amely 276-ról 284 forintra emelkedett.

Tisztelt Képviselõtársaim! A gazdasági elemzõk azt állítják, hogy az államadósság növekedésének, a 2010. évi növekedésnek - tessék megkapaszkodni! - 57 százaléka származik az árfolyamveszteségbõl. Szeretnék néhány adatot mondani, és azért nagyon sajnálom, hogy elment Cséfalvay államtitkár úr, mert az idézett számok nagyobbik részét vagy interpellációra, vagy egy más kontextusban, de õ mondta itt, a Ház falai között. 4 százaléknyi adósságba került a lakástámogatási program 2001-tõl mostanáig. 4 százaléknyi az MNB-nél érintetlenül lévõ, fel nem használt hitel része. Ezt mondta Kovács Tibor kollégám, ehhez én most már csak azt teszem hozzá, hogy önök ebbõl a talált 4 százalékból csökkentettek most államadósságot, újra kitéve az országot annak, hogy tartalék nélkül sokkal kitettebb, sokkal veszélyeztetettebb helyzetben van az ország.

Az államtitkár úr 12 százaléknyira mondta a magánnyugdíjpénztárakban lévõ összeget. Itt pedig csak azt kérdezem meg: hogy van ez, hogy a múlt évben már bevétele van a költségvetésnek abból, hogy elvonta a járulékot, az ez évi költségvetésben meg mindössze 530 milliárd a tetten érhetõ? Aztán mehetnénk tovább: ma már a szocialista képviselõtársaim elmondták, hogy felelõtlen politikával hogyan vásároltak meg 10 százaléknyi szavazatot 20 százaléknyi összegért, és akik árfolyamról beszélnek és a magánnyugdíjpénztárakban lévõ hozamokról, itt is Mágori képviselõ asszony, azt gondolom, próbálja már megnézni a MOL-árfolyamot akkor, amikor a kormány bevásárolt és ma. Akkor itt van reálhozam vagy nincs?

Különbözõ elemzõk 12 százaléknyira teszik a nemzetközi válság kezelése során keletkezett államadósságot. Ha ezt mind így összerakjuk, és figyelembe vesszük azt, hogy közben épültek autópályák, iskolák, óvodák, egy - Magyarországon az elmúlt ötven évben nem létezõ - iskolafelújítási program, és sok minden hasonlót tudnék említeni, akkor azt gondolom, hogy érthetõ, de közben lett egy válság.

Az export: Cséfalfay államtitkár úr, ahogy már hivatkoztam rá, a reggeli expozéjában próbálta ezt a kérdést gyorsan átlépni. Az elõzõ Bajnai-kormány és az azt megelõzõ kormányok egyértelmûen az export által vezérelt gazdasági növekedést erõsítették és támogatták. Önök is ennek a hasznát kaszálták le, mert azért szeretném elmondani, hogy a költségvetési tervben lévõ 0,9 százalékos csökkenés helyett az 1,2 százalékos GDP-növekedés a bevételi oldalon is tetten érhetõ, tehát többletbevétele van ebbõl is az állami költségvetésnek, arról nem beszélve, hogy a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg egyensúlyát mennyiben javította az export 14 százalékos növekedése. Hogy ennek miért nem következett be a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatása, errõl lett volna érdemes beszélni. Tehát ehelyett önök a pénzt másra költötték.

Szeretnék még két dolgot szóba hozni. Az egyik, hogy mennyire igazunk van, és hogy önök a 2010. évben felelõtlenül gazdálkodtak. Az akkori költségvetésben szerepelt, és ezt Volner képviselõ úr is érintette, hogy igenis radikálisan szabályozni kell a MÁV finanszírozását, átláthatóvá tenni és csökkenteni.

(18.20)

Ezt önök megkontrázták többször, 2010-ben is. Tessék visszagondolni! 2011-ben óvatosan megjelent 60 milliárd forint. Tehát ezek szerint mégiscsak szükség van a strukturális átalakításra, csak hát utólag nehéz beismerni azt, hogy tévedtek. És szeretnék ehhez hozzátenni egy másik strukturális kérdést, amit megint Iván képviselõ úrnak szerettem volna elmondani. A költségvetési hiányunknak, úgy, ahogy õ is elmondta, én ezt ma úgy mondanám, hogy igen, egyik neuralgikus pontja az egészségügy. De ezzel együtt ma még mindig úgy néz ki, hogy ez megoldhatatlan terület. Az akkori Medgyessy-kormány intézkedései miatt itthon maradtak az orvosok, nõvérek. Ma elmennek. Ma az ellátás biztonsága ezen a területen sokkal kockázatosabb, mint volt valaha. Siralmas a technikai felszereltség, és továbbra is pénzhiány, pénzhiány, pénzhiány. És nem lehet látni, hogy ezt mibõl és ki fogja majd valamikor megoldani.

Tehát mindezekre alapozva mondom azt, hogy az az Orbán-Matolcsy páros, aki az országkockázati felárunkat 2010 végére 385 bázispontra tudta emelni, azt nem mondom, hogy ma már ez még rosszabb, a környezõ országoké pedig valahol 200 körül mozog, ezért merem azt állítani, hogy mindenféle számítás és hatástanulmány nélkül, kapkodva próbál dolgokat megoldani. Erre egyetlen adatot mondok. A különadóknál hiába mondtuk el itt a parlamentben, hogy ez nyereségcsökkenés lesz, társaságiadó-csökkenés. Ma a társaságiadó-csökkenést, nem tudom már megnevezni, itt szembe oldalon egy fideszes képviselõ az elõzõ kormány nyakába varrta. Képviselõtársaim, csak a különadóknak 80 milliárd forintos társaságiadó-kiesése van. Nem a 10 százaléknak, hanem annak, hogy eltûnt a nyereség.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Elõzõ Következõ

Eleje Tartalom Homepage